Az ipar hatása a mezőgazdaságra.
Az ipar hatása a mezőgazdaságra.
Azok ellenében, kik a műipar védelmének, az ótalom áltat fejlesztett műiparnak üldözői, kik a védrendszert csak a nagyobb gyárnokok által látják követelve, s állitgatják, mikint a védett osztályon kivül, más semmi érdeknek javára e rendszer nincsen: fölidezzük ez uttal Thaer A.-nak egy példáját, mellyet ő maga is illy czélból, illy iránynyal adott elő egy gazdasági gyülésen:
Chabno városkában, melly Uza folyó partján, a Dnieper melletti Kiow városától mintegy 15 mérföldnyire fekszik, posztógyárat állitottak. A város tájéka az előtt erdőség volt, mellyből hajók épitettek, e foglalkodás adván okot a helység telepitésére is. A mint az erdők kipusztultak, a városka is elhanyatlott. Jóllehet az irtások azután szántás-vetésre használtaltak, ez még sem emelkedhetett, mert termékeinek 895nem akadtak vevői. Az erdőszök, kik azelőtt fogyasztói voltak a termesztményeknek, északkelet felé vonultak az erdőségekbe. Ide Chabnoból nem lehetett a gabonát szállitani, mert kis Oroszországból s Ukrainéból olcsóbbat lehetett itt venni; dél és nyugot felé 12–15 mérföldnyi szállitás költségei terhesültek a gabonára, mellynek ott Volhynia és Ukraina termékeivel kell versenyezni.
Chabno e szerint, 25–40 négyszegmérföldnyi kerületével mintegy elszigetelt statust képezett, melly a világgal csak egy kis zsinorka által volt összeköttetésben, azon kicsi kalmárkodással, mellyet szegény zsidói üztek. Sovány erdei termékek, méz, viasz, bőrök, fa eszközök, kátrány volt minden, mit e vidék ajánlhatott. A csekély kereset következtében a szélsőségig mérsékeltek voltak a lakosság szükségei más tájékok termékére nézve. Mint a gazdagok nagy fényüzése jelent itt meg az, mi másutt Europában napszámosnak kelléke. A lakosság alig viselte csekély adózásait. A városban sok javitatlan, lakatlan ház volt, melly az épitési költségeknek 1/10-én volt megkapható. Panaszolt minden, mikint pénzt nem lehet szerezni, – a pénz eltünt. Ekkor posztógyár állitatik Uza partjára, melly a gyárnak minden gépeit vizerővel látja el. 300 ember állitatott be e gyárba.
S hogy változott el Chabno városának alakja? Minden házát laktak, s lakták tömve, telkek olly áron keltek, minőn azelőtt telek és épület nem adathatott el. Minden termék, maga a tüzi fa is árat kapott. Fuvarosok jövének s uj kereskedési vonal képződött, mindig emelkedő vásárokkal. Az utasnak e helyett, melly már már elfogott pusztulni, ezután csak „városnak” nevezék már 7 mérföldnyi távolságban, mert valóban messze földnek városa lett. S ez mind szemeim előtt történt, 10 év alatt, s azóta ismét 10 év után, mint mondják még kedvezőbben változtak az állapotok. Papirmalmok, timárság, rézhámor, gépgyár, serfőzés és derék kézipar keletkeztek ott, s kalmárság is támadott. Több emeletes, köböl épült, vaspléhvel födött házak állanak a szalma kunyhók helyén. A szántás-vetésnek, a marhatenyésztésnek, a viz és erdő használatának ujabb és ujabb csatornái lettek. A föld szorgalommal müveltetik; az állattenyésztés diszlik, kertészet üzetik, s még kalmár növények, mácsonya, festék füvek, komló is haszonnal vettetnek.
igy tudósit Thaer. Maga a tény pedig bizonyitja, mikint az iparfejlesztés védelme csekély, alig érezhető terhei üdvös áldással gyarapitják a mezőgazdaság üzletágait is. – Hinnénk tehát mi valamit azon bölcseknek, kik csak minapában is avval gondolták az iparvédelem szüksége iránt külön országokban magányosak, testületek és kormányi szabályok által nyilvánitott nézetek alaposságát könnyeden elfúni, hogy mondák: az iparvédelmet csak a nagy gyárvállalkozók követelik, az országok egyéb érdekei nem igénylik azokat? De hogy hiszünk!
Őrsy.
