Észrevétel a szük termés miatti figyel meztetésre.
Észrevétel a szük termés miatti figyel
meztetésre.
meztetésre.
A Hetilap 49. száma ma jövén csak kezemhez, meg nem állhatom, hogy szó nélkül hagyjam az abban közlött bécsi levelet, mellyre különben a politicai pálya erőteljes bajnoka, olly kimeritő és czélszerü észrevételt tett, mellyet a maga nemében tökéletesnek lehet tartani. Amarra tehát egy kis tapasztalási észrevételt, emerre pedig egy kis bővitést teszek.
Én a bécsi levelezőnek a második aratásra tett figyelmeztetését méltánylom annyiban, mennyiben jó szándékból van irva, és mennyiben a hasznosrai figyelmeztetés megérdemli, ha évenkint ismételtetik is. De ez nálunk, isten tudja mióta tudva van; hogy azonban mégis igen gyéren gyakoroltatik, annak oka az, mert ez valóságos koczka sőt hazart játék. S illyenre nem minden ember szánhatja el magát, csak az, kinek van mit veszthetni is. – Nekem magamnak már többször megégette számat e kása.
Jelesül 1836. évben, midőn Pest és Erdély közén s a bánságon éhen és szomjan bőgyöltek a gulyák a szárazság miatt, mintegy 20 hold földet, mellyben 2 bokor árpánál több semmi nem kelt ki, ujra felszántattam, azért mivel jun. 21-ik napja körül egy kis eső esvén, azt véltem, hogy esős nyár következik, s felébe muhart, másik felébe tavasz rozsot vettettem. A muhar azonnal kikelt, a rozs gyéren. – A három napi felhős idő után azonban előbbi vágányába tért az égető nap, s elperzselte mind a muhart, mind a rozsot ugy, hogy csak emlékezet okáért sem maradt egy szál. Ez engem kétségbe nem ejtvén, próbáltam több években, s kevés pohánkánál egyebet nem kaptam. Ez idén tavaszrepczém megcsalván, midőn junius közepén esőzni kezdett, felszántattam, s ismét tavaszrepczével vettettem be, olly reménnyel, hogy a nyár hűvös és esős leend talán, s még megarathatom; igy vettettem most kölest is. Ha tehát kedvez az idő, talán fizet repcze és köles, – ha pedig nem, meg van ugarolva a föld. Meglássuk, mert mester az idő. – Ezt puha földben tehetem, de van olly föld is, mellynek keménységétől megborzad az eke.
Tegyük fel most, hogy a hol lehet, másodszori aratás alá vettetik p. o. tavaszrozs, árpa vagy zab, és az idő mostoha leend, ekkor elvesz a drága mag, melly szük időben pazarlás.
De más fő oka is van még, hogy ez olly nagy divatban nincs. Ehez ugyanis esős nyár kivántatván, épen akkorra esik a szántás, mikor a gabnahordás. Illyenkor drága az idő, s ha a gazda a szántásvetéssel piszmog, valjon nem csiráznak-e ki gabona csomóji? s a bizonyosnak elromlása lesz-e nagyobb kár, vagy a kétesnek megnyerése? – Ujra mondom tehát, hogy kinek van ereje, az játszhatik, 891s ha többszöri próbára vakot vet is a koczka, egyszer talán csak fizet, azt a mit. A kinek tehát ereje, ideje, és kedve van szerencsét próbálni, bizza magát az időre, meg fogja tanitani. Mint mind ezeket a bécsi levélre tett észrevétel is nagyon kimerité. Méltónak tartom azonban a megemlitésre, hogy a kinek van használni való földje, az legokosabban cselekszik, ha beülteti Jakab-krumplival, melly már juliusban az ujból ültethető. S ez legbiztosabb és legtöbb hasznot ad. –
Másik észrevételem ez idei termésre nézve az, hogy midőn a Kémlőt 1836-ban meginditám, s az egész ország minden vidékeinek termékei iránti kilátásait előadám, a politicai hirlapok is elkezdék a hasonló tudósitásokat. A Kémlőt, nem ollyan okosabb dolgokkal rakhatván meg, millyekkel szándékom volt, megszüntettem. És ime azóta alig látunk bennök egy két krajczár árunál többet: holott a gazdáknak mégis csak szükség volna tudniok a termékek körülményeit, s nem kellene engedni, hogy csupán csak maga tudjon izrael mindent. – Szegény haza, melly nem tudhatod, hol s mi termett benned!
Én tehát a bécsi levélre tett észrevételben emlitett szük termés iránt Pest vidékéről közlök egy keveset, majd talán találkoznak több jó lelkü hazafiak is, kik efféle tudósitásokkal sietnek felvilágositani hazafi társaikat.
Pest megye nagy része homokos. Ebben az őszivetések több helyeken olly gazdagok, mellyeknél Kanaánban sem kivánhatnánk szebbet. Való hogy néhol ritkák, de ellenben a rozs szeme teljes, nagy, érett, s egy kalászban közönségesen 30 szemtől van 50 szemig – s olvastam 55 egészséges szemet is. Vagynak azonban több hiányos vetések is, mellyek vagy fehér homokban vagy vizenyős helyeken levén, fizetni nem fognak. – Mind ezek ellenére az őszi rozs, a legbővebb termésnek három negyed részét alkalmasint fizetendi.
A tavasziakra nézve csak 2 héttel ez előtt is, igen szomoru kilátás volt. Néhány zsiros eső után azonban a kukoricza és burgonya annyira felkapott, hogy az őszi rozséhoz hasonló termést igérnek. A kukoriczából azonban sok helyen 8–10 része kiveszett, mig a burgonya, hol jól porhálgatták, bőv termést adand. Árpa, zab, középszerünél is kevesebb, mert nagy részben elsültek; köles ritkaság. A szőlő, hol a dér el nem rontá, középszerü terméssel biztat. Széna néhol felényi sincs mit tavaly: néhol pedig valamivel több felényinél.
Milly szükséges volna tehát tudni, hát más vidékeken hogy áll a világ? mert nagyon tudják a gabona kereskedők, mikint használják fel ebbeli tudomásukat előttünk. Hiszen ha illyen termés volna más részeken is, bátran lehetne mondani, hogy minden hiányai mellett is, jobb a középszerü esztendőnél*. Kelt Pótharasztján, jun. 24-kén 1846.
Talán hogy vidéki ügybarátinktól lehessen szerencsénk nyerni hasonló tudósitásokat, miket ép olly örömest veendünk, mint a fölebbi czikket, szivesen köszönjük. Szerk.
Balla.
