Vezérczikk. (Közbenső vámvonali viták.)
Vezérczikk. (Közbenső vámvonali viták.)
Időszaki sajtónk legélénkebb mozgalmai most leginkább a közbenső vámvonal ügye kérdésénél központosulnak. Olly kérdés körül, mellyről annál kevesebbé lehet eleget beszélni, minél bizonyosabb, hogy arról olly szegény kereskedésű hazánkban nagyon kevés tiszta tudalomra akadni. És mi koránsem vagyunk azon meggyőződésben, hogy a közbenső vámvonalnak bekövetkezni kellő megszünésére nézve a kivihetőségi kérdésekbe nem kell bocsáttkozni, minthogy ez a megyei instructiók dolga. Nem vagyunk pedig azon meggyőződésben először azért, mert az időszaki sajtó rendeltetését abban látjuk, hogy az eszmék megvitatásával közvéleményt készitsen alaposat, nemzeti közéletünk igényeire és szükségeire alapitottat, mit hazánkra nézve az időszaki sajtónak tennie épen most kell, midőn az országgyülések után a nemzeten elömleni szokott bizonyos kipihenési apathiát az ország gyülése közti törvényes 904időnek közepe táján az ébredezés korszaka állván be, jóformán közönséges tenni akarás váltja fel, s a vita melly ekkor foly, hatás nélkül nem szokott elhangzani. Nem vagyunk továbbá azon meggyőződésben, mert ha valahol szükséges a kivihetőségi kérdések taglalásába bocsátkozni, kétségkivül olly ügy fölött legszükségesebb, melly fölött a tiszta tudomás, az állapotokba világos belátás, a status quo mivoltának helyes ismerése, és a részletek összefüggésének felfogása olly igen nagy részben hiányzik. Nem vagyunk még azon meggyőződésben, mert azokkal együtt kik azon meggyőződésben vannak, mi is erősen érezzük, hogy a közbenső vámvonalt illető kérdések tömérdek bonyolódással, érdek-összeütközéssel, és igy tetemes egyenlitési nehézségekkel járnak, és pedig annálinkább, minél szorosabb hazafiúi kötelességünknek ismerjük a fenforgó kérdéseknek nemzetgazdasági igényeink szellemében és alkotmányos önállóságunt érdekében történendő eldöntéséhez csekély erőnkkel is járulni. Végre nem vagyunk, és nem lehetünk azon meggyőződésben, mert mi házi politikánkban, millyenhez tartozónak szeretjük hinni a közbenső vámvonal ügyét, azon elvet vallván, miszerint a nyilt becsületes törvényszeresség a legjobb politica, minden tartalék gondolattól menten a jogosság és méltányosság tiszteletre méltó szellemében intézkedünk követeléseinkkel és engedményeinkkel, bensőleg erősen meglévén győződve, hogy valamint egykori felállitása ezen közbenső gyámvonalnak az 905összes monarchia bölcsönös érdekeire nézve boldogtalan intézkedés volt: ugy most e boldogtalan állapotnak, melly az egy fejedelmet uraló austriai birodalom és Magyarország közötti materialis egységnek természetes ellene, a közös jog és igazság kerékvágásába visszavitele az egy koronás fő alatt egyesült népek kölcsönös kiengesztelése érdekében, s leginkább az örökös tartományok hasznára történik.
Azért is mi nyilt törvényszeres politikánknál fogva a kivihetőség kérdéseitől épen nem fázunk; mert ha már tettleg azon mostoha állapotba sodortatánk, hogy a kérdéses vámsorompók rendeltetési elvüknél fogva ott a gyár és műipar ápolására, itt (nem akarunk azon keserü kifejezéssel élni, hogy gyarmati, hanem mondjuk) olcsó piacz biztositására szolgálván,* sem szabad kereskedésünk sem kifejlett iparunk nincsen: legalább erőben ne csügedjünk azon lenni, hogy a közbenső vám-sorompók eltörlése, mi a külső vámvonal rendszernek nemzeti önálló érdekeink kellékei szerinti szabályozása, s gyár és műiparunk más utoni ápolása nélkül rajtunk keveset segit, elmaradásunk valamellyes kárpotlása gyanánt nemzet gazdasági igényeink s alkotmányos ön állósági érdekeink szerint történjék. És ez oka, miért mi bevallott nyiltsági elvünknél fogva mint ördögnek keresztségünkben, ugy az ámitásnak, és szemfényvesztésnek politikai éltünkben ellene mondva kereken kimondtuk: hogy mi rajtunk csak olly vámrendezés segithet, melly vagy szabad kereskedést ad az egész külfölddel, vagy pedig megvéd Austriának hazánk piaczát monopolizáló gyáripari elnyomó versenye ellen, nehogy rosszabb állapotba jussunk, mint most vagyunk.
Ez tény, mellyet hogy valaki tagadjon, különös sajátságok kellenek hozzá még a nem tudáson kivül. És ha a Pester Zeitung e részben fonák állitásait tovább is fűzendi, minden szó szaporitás nélkül bele harapunk a vaczkorba, s rideg adatokat állitunk fel állitásaink és meggyőződésünk igazolására, mert hiszen e fáradságba sem kerül. De addig is megvalljuk, hogy főkép a Pester Zeitung azon igazságnak ellenében, miszerint sokan tudatlanságuk fedezgetése miatt sokszor épen arról beszélnek legtöbbet, a mihez legkevesebbet értenek, arról győz meg bennünket, hogy sokan a teljes isméret azon hiányára, mellyel a közönség nagy részénél feltesznek, és alaposan tesznek fel, nagy vakmerőséggel szoktak vétkezni.
És mi ezen alternativát sürgetjük állhatatosan. Azonban mivel austriai szempontból működnek a hatásosabb erők, és igy az történendik meg valószinűleg, mire Hetilapunk 41-dik számában Kossuth is figyelmeztet, hogy a köztünk, s az örökkös tartományok közötti vámvonal egyszerü eltörlése fog inditványoztatni, és ez a legjobb esetben ugy, mint a Pesti Hirlap jó reménysége tartja, alku és egyezség utján, mellynél kölcsönös méltányossággal hazánk érdeke is tekintetbe fog vétetni, mint már többször mondtuk készen kell lennünk, hogy részletesen megmondhassuk, minő biztositékokat s iparpártolási pótlékokat kell kivánnunk, hogy ahhoz megegyezőleg járulhassunk. És ez végső oka annak, hogy mi a kivihetőség kérdéseibe bocsátkozástól nemcsak nem fázunk, sőt azt azon tekintetnél fogva is, mert az az utasitási rendszer dolga, s az utasitást készitő elemeknek az időszaki sajtó eszmecseréje és nézetek tisztázása szolgál nagyrészben biztos támaszul, szükségesnek is látjuk.
906De mi természetesebb, mint az, hogy mindenekelőtt az elvek fölött kell tisztába jőnünk? Tisztába pedig annál sürgősebben, minél nagyobb szüksége van gyár- és műiparunknak istápolásra, minél nagyobb szüksége van terményeinknek tágasabb piaczra: ama mellett már is esdekelve szól a sokfelől biztatólag mutatkozó műképesség, ügyesség és vállalkozó szellem; emezek mellett hogy messze ne menjünk vásári keletünknek gyapjura, tollra, gubacsra repczére stb. nézve leverő pangása; szól végre mindkettő mellett anyagi érdekeink rendezése iránt többé le nem csillapitható és nyomorunk érzetében napról napra jobban edződő akaratkészségünk. És ki e szót nem hallja, annak az irás szavai szerint „kárhozat az ő füleinek süketsége.”
És hogy az elvek fölött tisztába jőjünk, higyjék el a Pester Zeitung minden rendü doctorai és nem doctorai, a leghűségesebb ragaszkodással dynastiánkhoz, a legtisztább jó akarattal az összes monarchiának jogos és igazságos alapra helyezendő érdekei iránt, de egyszersmind legőszintébb haza szeretettel, mellyben mi a fanatismust is mérsékletnek tartjuk, nyultunk mindenkor a tollhoz, hogy gyenge erőnkkel bár, de legalább erős jó akaratunkkal segitsük elő a mellőzhetlen eszmecserét, nézetek surlódását, s a surlódás általi tisztulását, melly a jövendő titokteljes méhében rejlő cselekvényeket előkésziti, s mellynek hozzá járulása nélkül országos intézkedésekben állandóságra csak gyermek számolhat. –
És mi, miután nézeteket hallánk határozott ellenünktől a Budapesti Hiradótól, támaszkodván a fennen hirdetett őszintéskedésre, a mikép? és mi feltételek alatt? iránt nyilt véleményeért néhány kérdést intéztünk hozzá, mellyeknek eldöntése előtt az elvek tisztába hozataláról józan alkotmányos ember csak nem is álmodhatik: ő mindeddig csak hallgatással felelt. Okát ő tudja: mi csak gyanitjuk, és ha a gyanusitásoknak baráti volnánk, használhatnók az alkalmat mint ő szokott con amore neki rugaszkodni az ellenvéleményüeknek: de minket a loyalitás tereről szenvedély soha le nem tántorit, hanem maradunk az okoknak harczmezején, de itt elvhűséggel, tántorithatlanul.
Azért, mivel feltesszük elleneinkről, hogy a közbenső vámvonali vitákat nem akarják meddő dialecticai gyakorlatokká aljasitani; hanem eredményezőkké ránk, eredményezőkké az örökös tartományokra, eredményezőkké a közös monarchiára nézve, egyiknek sem érdek sérelmével egyiknek sem a másik rovására történő kizsákmányolására vagy legalább elhervasztására; mert mint nem rég mondottuk kétségkivüli dolog az, hogy beteges, sorvadó s ennek következtében sanyaruságát érező részek soha sem képesek erős egészséges egészet alkotni. És mivel feltesszük hogy a másik oldal sem tagadja, miként a ki ugy akar cselekedni, hogy valaha azt meg ne bánja vagy tán meg ne sirassa is, annak mindazon pontot, mellyen áll, mind azt, mi azon ponthoz ér s üt, tökéletesen ismernie elkerülhetlenül szükséges, mert a cselekvés olly szoros össze köttetésben áll magunk s körülállásink mibenlétével, hogy az csak ebből folyhat üdvesen; – és mivel feltesszük, hogy a másik oldalnak is érdekében áll a tárgynak becsületes jó akarattal megvitatása: elvárjuk az 51-ik számunkban ismételt kérdésekre a választ, hogy tudhassuk hanyadán vagyunk. Addig pedig nehogy részünkről káros hallgatással mellőztessék el, bár mi is, mi e vita folyamában felmerül: az ellenfél nézeteiből 907előlegesen csak néhány képtelenséget emelünk ki szárazon tétel-formában.
Dohány monopoliumnak dohánytermesztő országban rendezése képtelenség. Képtelenség kormányzási szempontból, mert vagy megrázkodtató ingerültséget szül a végtelen kutatás, vagy legalább ha t. i. a nép rabigába való természetü, az erkölcstelenségnek tár kaput. De képtelenség financzialis szempontból is, mert az ellenőrségnek fentartására megkivántató költségek ha meg nem haladnák is a haszonvételt, bizonyosan rnegközelitnék. Végre képtelenség, s mondhatni, isten áldása elleni bűn nemzet-gazdasági szempontból, mert bedugdossa a termesztő erőnek és képességnek áldást hozó forrását, sorvasztja a nemzet-gazdagulásának gyümölcsfáját, feldúlja egyesek házi csendét, megvesztegeti az erkölcsöt stb. stb.
Képtelenség hinni, s mások tudatlanságának rovására bünhödő amitás állitani, hogy a magyar termékekre vetett austriai vámnak czélja, kiegyenlitése azon különségeknek, mikkel a sulyos adóval terhelt austriai termesztés a magyar adómentes földmivelőségnél drágábban állit elő. Mennyi nálunk a nem adómentes földmivelés terjedelme! – és valjon az örökös tartományok mezőgazdasága olly parlag-e, olly jövedelmetlen-e, olly igen fejletlen-e?
Képtelenség hinni és mások tudatlanágának rovására bünhödő ámitás, hogy az örökös tartományok számára mi vagyunk a termesztők. Hiszen Cseh- és Morvaország és Galiczia is mind nyers termények kivitelére számit. Ajánljuk figyelembe a Hetilap 48-ik számában közlött kimutatását a gabona termesztésnek az austriai birodalomban.
Végre képtelenség azon állítás, miszerint az összes monarchia boldogságának érdekében fekünnék a materialis egységnek megbontása azzal, mikint itt fonnyasztás, erőtlenités kell: hogy ott virágzás és tenyészés lehessen.
Nincs szerencsétlenebb háztartás, mint mellyben az előszeretet és előgyülölet az elégedetlenség magvát hinti el, és az erők, hajlamok és viszonyok nem ismerése, vagy inkább ismerni nem akarása fonák intézkedéseket provocal: valamint nincs veszedelmesebb tanácsadó, mint ki a helyett hogy őszinte becsületességgel felvilágositna: ferdít, bonyolít, és homályosít.
Legyünk e vita terén, legyünk mindenben mi háztartásunkhoz tartozik őszinték, de nem a B. P. Hiradó modora szerint, hiszen nem ellenséggel van dolgunk. Mire valók azok a táborozási cselek, mire a bonyolitások, mire az okok harczterére nem illő képtelenségek? Historiát és Statisticát meg nem hazudtolhatni. Köszönjük meg, hogy tisztán láthatunk. Az önismerés nagy kincs! mellyel isten keveseknek osztogat! És nekünk magyaroknak véghetetlenül nagy kincs!
