Könyvismertetés
Könyvismertetés
Tagosztály. – Kézikönyvül különösen tagositó földbirtokosok és birák számára. Irta Micseky Imre hazai mérnök. Pápán a ref. főiskola betüivel. 1846. Ára 30 kr. pp.
A tagosztály ellen felhordani szokott közönségesebb ellenvetések köv. czáfoltatnak meg: „Azt mondják némelylyek, hogy tagosztály által a marhatartás és nevelésnek csökkenni kell, részint mivel az előtt minden szegény ember, birtoktalan és igen csekély birtoku lakos egy két darab marhát tarthatott, melly ezentul lehetetlenné leszem; részint mivel a szabadabb legelhetés, a járás-kelés hiányát minden barmok felettébb érezni fogják.
1071Az elsőbb okot ugyan a marhatartás csökkenésére nézve használni valóban nem kis félszegség, mert belőle csak annyi következhetik, hogy a csekély birtoknak és birtoktalanok ugyan tagosztály után nehezebben tarthatnak és nevelhetnek, de a birtokosabbak annál könnyebben és annál többet; mert a mennyit megbirt a föld tagositása előtt, hogy ugyan annyit, sőt mivelés által többet meg ne birjon utána is, ugy hiszem, állitani senki sem akarja.
A másik okra pedig felelhetjük, hogy az igazi ép és erőteljes marháknak eredeti tiszta forrásaik, a nagy kiterjedésü puszták és magánybirtokok, tagosztályok által inkább szaporodnak, mintsem fogynának; hogy kisebb tagositott birtokokban sincs az istálózás betü szerint szoros értelemben vétetve, mert kora tavaszszal szabadon legeltethetők a gazdag vetések, rétek és takamányzó mezők, azután a tán fenhagyott ugarok vagy mesterséges legelők, aratás után pedig tüstént a jó mivelés után felette gazdag tarlók, lekaszált rétek és takarmányvetések stb., és igy csak azon időtájban szorulnak a barmok árnyék alá, midőn a nagy hőség, a legyek és férgek üldözései miatt a nyavalyák legdivatosabbak a kint barangolók között. A legcsekélyebb birtoknak pedig használják egy két fejős teheneiket egyszersmind szántásvetésre, mellyeknek a mérséklett lassu munka, a jó eledel és ital minden esetre sokkal hasznosabb leszen a nap égető heve alatt való étlen szomjan tikkadozásnál.
Hanem ime ajtót nyitánk a másik ellenvetésnek, miszerint – ugymond – ha a tagosztály több birtokuaknak hasznos és kivánandó is, a szegényebbeknek minden esetre káros, azokat eddigi élelmök egy részétől megfosztja és inségre juttatja.
Itt a szegényebbeken, a kis nemességnek azon részét kell leginkább érteni, kiknek alig van annyi földjük, hogy reá kunyhót épithetnének, még is az elébbi birtokzavarban, minden komolyabb munka és szorgalom nélkül, etetgetés, lopogatás, legeltetés mellett csak eléldegéltek a köz anyaföld gazdag jóvoltából, természetesen, a másén ingyen. Ez már magában is erkölcstelenségnek forrása, hát ha még vesszük az örökös czivódásukat, a gyülölködést, a kaján irigykedést, a makacs féktelenséget, a henye dologtalan életnek gyönyörüséges magzatait, bizonyára nem csodálkozhatunk a köznép mély sülyedtségén. Néptársaságunknak ezen része az, melly a mondott ellenvetés értelme szerint az összesités által inségre jut, valósaggal azonban általa inkább az igazságos keresetnek ösvenyére, igy az emberi boldogságnak eltévesztett utjára igazitatik, sőt mintegy kényszeritetik. Mert nincsen a szükségnél nagyobb mester széles e világon, s ha egyszer mindenki csak valódi sajátjának használatára szoritatik, az kinek e világi jókban örökség adatott, kénye kedve szerint minden esetre nagyobb sikerrel kezeli azt; kitől az megtagadtatott hogy élhessen, használnia kell jó eszét vagy tetemeit, nem levén módja mint elébb a másokén jogtalanul turkálni, és munkás igyekezetét jó istene siker nélkül hagyni nem fogja. E fentebbi ellenvetésnek tehát csak ugy volna némi alapja, ha a birtokbeli minden eddigi visszaélések jogosoknak ismertetvén, a tulajdonnak szentsége tagadtatnék, ellenben a másokén való henye élődés, az iparnak ekkénti elfojtása, s minden hatalmasabb érdekek letapodása jogszerünek nyilvánittatnék.
Következő ellenvetés a jégverés kártételein alapul, miszerint néha megesik, hogy a határnak egy részét érvén csak 1072a vész, ott mindent összepocskol, mig a másik részét sértetlenül hagyja. Már illyenkor – igy szólanak – ha némellyeknek minden gazdaságaik a határnak egyik, a többeké pedig annak másik felén van, amazok inséget szenvednek mig emezek egészen menten maradnak: de ha a birtokok az egész határban szerte feküsznek, a kár jobban megoszlik és egyeseknek szivelhetőbb leszen.
Ezen nagyszerü előadásban – nem tagadhatni – első tekintetben sok igazságot lát az ember, és igy hamarjában felelni is alig tudna reá; hanem meg kell gondolni, hogy e szóban levő kártétel kivált a miként itt feltételeztetik, nagyon is történetes valami, a tagositásnak haszna pedig bizonyos és állandó levén, ki a felvett okból nem merne vagy nem akarna tagositani, hasonlitana ahhoz, ki inkább gyalog megy mintsem kocsira üljön, félvén a feldülhetés veszedelmétől. Pedig mennyi e feltételezett esetnél a véletlenség, – valjon a földek egy osztvák-e el, hogy mindenki egyaránt károsodjék és meneküljön? valjon ha egyik esztendőn egyik részét éri a vész a határnak, máskor nem érheti-e a másikat, és ekkor is nem lesz-e a kár szinte megoszolva? stb.
Miért is szerencsétlen számitó levén az, ki valamelly megeshető kárvallás ellen ismét valamelly szerencsés véletlenben keresné menedékét, például hogy tűz által mindene meg ne emésztessék, lakását és holmiét a helységnek különböző részein tartaná; ugy tartom minden józan gondolkodásu gazdának, ki a véletlenség eseteiben sem akar érezhető hátramaradást szenvedni, ismerni kell a kármentesitő intézeteket, azokban tettlegesen is részt venni, igy legkétesebb jövőjének is bizton nézhetvén elébe: s ha ez áll, ugy a felhozott ellenvetésnek minden jelentőssége magában elenyészik és megsemmisül.
Azt állitják – végezetre – hogy a tagositást részint a helyezet és a földek különbözése, részint kikerülhetlen végrehajtási hibák miatt néhány károsodása nélkül nem is lehet eszközölni, a miért méltán lehet sőt kell tőle tartózkodni. Valóban ha ez igy volna, mintsem igaz vagyonában bárki is méltatlanul kárt szenvedjen, készebb lennék az összesitést hitem és meggyőződésem ellenére jogtalannak nyilvánitani. – Hanem valjon minden kétségen kivül való-e hát azon állitás? és ha tán megtörtént esetekben érezhetőleg és voltaképen károsodtak némellyek, ugyan ez a tagositás természetéből mulhatlanul következett-e, és nem inkább talán vigyázatlan előre nem látás és tudatlanság, vagy kaján irigység, és rosz indulat eredménye volt, mellynek okosan elejét lehetett volna venni? Erre feleljen kérem, ki az idézett ellenvetésnek némi tekintélyt akar szerezni: ez alatt részemről e munkácskában ellenkezőről igyekezem szives olvasóimat meggyőzni, előadván olly világosan a mint csak tudom, a tagosztály gyakorlati létesitésének rendszeres menetelét, a mennyiben az minden egy birtokost közvetlenül érdekel; hogy tudják mit kell tenniök önnön maguk és mások javára, hogy saját belátásuk szerint őrködhessenek birtokaik helyes fel- és kimérése felett, és önmeggyőződésöknek hívén csak, kétkedő elméjöket megnyugtathassák.
A tagositási költségre nézve, mellyet a fölpereseknek kell előlegezniök, s mellyet azért sok helyen a tagositás akadályaul tartanak, sz. azon méltányos tanácsot alja, hogy 1073a felmérési munkálatok hitelesitésekor, mikor már a birtokok mibenléte világos, és az eddig tett költségek összesége is felmutatható, az ebből aránylag mindenkire eső rész azonnal kivettessék és behajtassék.”
Czélszerü s igazságos összesitést jó osztályozás nélkül gondolni is alig lehetvén, sz. szerint:
„Mindenek előtt meg kell állapitani, hogy a tagositandó határnak, melly részei minden tekintetben legbecsesebbek, s hogy ezen részeken az alapul szolgálandó hold millyen kiterjedésü legyen, vagy hány négyszegölből álljon. Ezen utóbbi kérdés fölött néhol sokat szoktak vitázni, ámbár minden ok nélkül, mert akár mekkora legyen is az alap-hold, csak a többiek helyesen legyenek hozzá képest kifejezve, a dologban semmi változást sem csinál. Tapasztalás szerint 1000 négyszög ölnyi térségbe Két mérő vagy egy kila gabnát jó sikerrel lehet vetni, ezt tehát minden kétkedés nélkül vehetni fel első osztályu holdnak. Ezután a földszinének minden változásainál állapodásokat tevén, azt kell szigoru megfontolással meghatározni, hogy ezekből mekkora területért lehetne a felvett első osztályu holdat elcserélni, ha emezekből 1000 négyszegölhöz 100, 200, 300 négyszegöl javitást adunk; minden tiz holdra 1, 2, 3, hold feladás esik. Vagy ha a felvett legjobb minőségü földből két mérőset például 200 forintra becsülnénk, a másikból ugyan annyit huszszal kevesebbre vagy 180 forintra, ezen arány szerint, ha 180 forint ezen földből 1000 ezer négyszegölet ér, hát 200 forintért – vagy a mi mindegy 1000 négyszegölnyi legjobb minőségü földért – mennyit lehetne belőle adni „(180 1000=200: x = 1111) középszámittással a másik osztályt 1100 négyszegölre lehetne tenni. Illyen hányásvetés és okoskodások között az egész határt figyelemmel át kell vizsgálni, minden észrevételeket feljelelni s mindenütt lehető legigazságosabb összehasonlitásokat és becsüléseket tenni.
Még pedig ne csak egyes dülők szerint történjék az osztályozás (ha kivált több kisebb birtokok esendők kiosztás alá), hanem a föld jóságának minden feltünő – bár kevés térséget foglaló – változásainál, azért egyes földeknél is állapodásokat kell tenni, sőt azokat deréton vagy keresztben is meglehet szaggatni, ha például egy részök kövecses, égvényes vagy vizmosásos volna: mert kiosztáskor gyakran egészen elmetszetnek ezen haszonvehetlen részek a jobbaktól, s ha osztályozás alkalmával meg nem voltak különböztetve, csak annyiba számithatók mint amazok, és igy okvetlenül károsodik az, a kinek birtokához csatoltatnak.
Ezek után sz. az itt előforduló eseteket tárgyavatottsággal fejtegeti.
Osztályzás után következik a földek fölmérése, s a fölméréshez szükséges előkészületek; a) a határzás.; b) Megyézés vagy az egyenkinti birtokok kiigazitása, és c) az összeirás. Itt minden, még a legcsekélyebb körülményt is tudtára kell a mórnöknek adni s tisztába hozni, különben a munkálatot legjobb akarat mellett sem végezhetni egyik vagy másik fél rövidsége nélkül. Az egyenkinti birtokok kiigazitását illetőleg illy jellemzőleg nyilatkozik sz.:
„Országszerte ismeretes a magyar gazdák ezen szójárásra „elől kaszálj! utolján szánts!” mert nehezen van széles e világon annyi összeütközés és villongás szomszédok között birtokaik miatt; annyi irigység a másé ellen, és olly kaján igyekezet abból a magáét nevelni, mint kedves hazánkban: miért is elől kaszálj, hogy a szomszédéból is egy részt elcsiphess, vagy ha jobb lelkü vagy, legalább szomszédaid a tiedből ne kanyaritsanak; és utolján szánts, hogy a szomszédokéból is egy két barázdát magadéhoz fordithass, vagy legalább a mit a tiedből elfoglaltak, visszafoglalhassad.
Igaz, hogy az efféle gazdálkodást büntetés is érheti, sz. azonban ajánlja, hogy a szomszédok megyéiket egymás közt jó eleve kiegyenlitsék; ajánlja továbbá minden károsodás elhárithatása végett, hogy
„Az összeirásokon mindenki személyesen jelenjék meg, vagy rendeljen helyettest, – földjeit, rétjeit a mint következnek bemondja, a határokat megmutassa, megjelentse örök vagy zálogos joggal birja-e a kérdéses darabokat, egyedül maga-e vagy többen 1074is osztályosak hozzá, és ha igen, minő arány szerint kell közöttök szétosztani? és a melly nevet egyszer a kérdéses birtokokra nézve feliratott, ugyanazt használja és irassa utóbb is minden alkalmakkal.”
Ezután a fölmérési térkép, fölmérési földkönyv, összesitési birtokkönyv készitése, szerkesztése a megkivántató magyarázatokkal s rajzokkal adatik elő. (33–39 1.)
A felmérési irományok birói hitelesitését, melly némellyek előtt csak lakmározási és diurmumi tekintetben nevezetes, sz. magasb erkölcsi szempontból fogja fel s felőle igy nyilatkozik:
Részemről az illy ünnepélyes eljárásokat, ha szigorú törvényességgel, férfias szilárdsággal, és igazság-szeretettel kezeltetnek, mind az illető felek megnyugtatására, mind a köznép erkölcsi érzetének erősitésére nagy hatásunknak, sőt szükségeseknek tartom: de ha bennök ezen beljegyek, törvényesség, igazság szeretete hiányzanak, ha megróhatatlan hanyagsággal csupa felszines formaságokká alacsonyitatnak; maradjanak el inkább örökre, mint általok a törvényesség tisztelete csorbuljon, és a polgári társaság veszedelme, a birói tekintélyben és az igazság kiszolgáltatásában gyáva bizodalmatlanság növekedjék. Valóban nem lehet közönbös dolog olly intézkedéseket, mellyeknek jó vagy rosz léte százaknak érdekeivel van szoros viszonyban hivatalosan, ünnepélyesen helyeselni, szentnek és ollyannak nyilvánitani, hogy nyomán illető saját birtokot lehessen adni és osztani. Ebben áll pedig a felmérési irományoknak birói hitelesitése, a miért is az ünnepélyes aláirásnak, szigoru vizsgálat és felhányás után – a meggyőződés férfias és lélekismeretes nyilatkozatának kell minden esetre lenni.
A zálogos birtokok iránti kérdés megfejtéséhez köv. alapos szabály ajánlásával járul:
„Ha a zálog világos és nincs szerfelett terhes feltételek mellett lekötve, kiváltásához valószinű remény levén, ez esetben az örökösnek többi birtokaihoz tagositassék, a honnét a zálogos részére további használat végett kihasitandó leszen; ellenben, ha a zálog csak követelési és kétséges, ha felettébb terhelt, ugy hogy a biró fél kész minden perczben kibocsátani, csakhogy pénzéhez juthasson, és illyen indulattal a jogbirtokost vele meg is kinálja, de az nem akarja, vagy nem képes visszaváltani; ekkor öszszesittessék a valósággal használónak többi birtokaihoz, fenmaradván az örökösnek mindenkorra az onnét visszaszerezhetési kereset.”
A kiosztásra kerülvén a sor, az itten szükséges intézkedések előadása után sz. a népnevelés ügyére lelkesedetten figyelmezteti a közbirtokosokat:
„Ne feledjék, ugy mond, a közbirtokosok ez alkalommal a közjónak, a nemzet és emberiség javának, nem csak a törvények szigoru rendelete, hanem tehetségök szerinti lelkesebb ápolását: értem, a népnevelés szent érdekében teendő intézkedést és alapitást. Soha jobb alkalom, czélra vezető könnyebb áldozatot tenni ez ügyben nem nyilik, mint épen összesités alkalmával. Ha közösök vannak, azon néhány holdból, mellyet iskolák és népnevelők számára ajánlanának, bizony alig esnék akármellyikre birtokához aránylag, érezhető mennyiség: de különben is egy holdból 10–15 tizből 101–150 négyszegölnyi kiterjedést ugy el lehet hagyni, hogy felmérés nélkül az istenen kivül más nem számolhat róla, és birtokos bár száz esztendeig munkálja is, hiányát észre nem veheti; és ezen észre nem vehető kicsinységekből csak egy két ezer holdnyi határokban is tiz tizenöt holdacskát lehetne a legüdvösebb czélra meggazgálkodni, egy örök időkig állandó, évről évre növekedő becsü tőkét alapitani . melly mig a balesetek minden viszontagságival csatát képes állani: a maradék kebelében időről időre az emberi boldogság legdrágább gyümölcseit kamatozza. – Vajha lelkemnek buzgósága magasztalná szavaimat, hogy tettre inditanának tisztelt hazafiak! – mert bár a kegyelem-fillért a nagy isten legnagyobb átkának tartom, ez ügyben még is bármi csekélységet összekoldulni dicsőségemnek érezném. Ne is mondja senki, hogy ugy sem czélirányos a népnevelőket földbirtokkal ellátni; hanem kész pénzzel kellene őket fizetni; mert hiszen nem kell annál 1075ha épen akarjuk, biztosabb és fogyhatlanabb, készpénz: de meg bizony épen nem tudok arról lelkemhen meggyőződni, hogy a tanitók, papok faluhelyeken, a hol különben olly egyforma és vidámtalan az élet, okkal móddal becsületes gazdák ne lehessenek; sőt miután sok bölcsebbeknek kijelentett véleménye szerint a vallásos, erkölcsi, és polgári nevelést egymástól el kellene különözni, amazt a vallásnokokra, emezt polgári tanitókra bizván; nem látom át, amazok is miért ne gazdálkodhatnának, emezeknek pedig szinte kötelességükben állana, növendékeiket gyakorlati példa és utmutatás által is jövendő életmódjoknak a földmivelésnek okos kezelélésért vezérelni.
Még ezután a kiosztási térkép és birtokkönyv szerkezete, birói hitelesitése, tagositás utáni némelly intézkedésekről, és a függelékben a törvényes eljárásról szinte alaposan szól.
E munkát különösen ajánljuk az illetők figyelmébe.
