Különös kárvallás.
Különös kárvallás.
Kis-Kunságban, Szabadszállás közönségének szántófölde tanyásitott vagy tagositott, körötte pedig a szomszéd helységek földei tagositatlanok levén, minden harmadik évben 1166ezeknek ugarai veszik amazt körül, és illyenkor, mint jelesen az idei nyáron, a szabadszállási szélső birtokosoknak buzáját és rozsát, az árpát és zabot nem – elpusztitja, megeszi a minden hihetőséggel az ugarokról ide tóduló nyárkezdeti cserebogár (scarabaeus solstialis, Bruchkaefer). Közlő szemtanuja volt annak, mi szép, dús, sőt buja volt tavasz végén a szerencsétlen szélsők buzavetése zöldben, látta mi nagyra nőtt ugyan az szárban; de látta azt is, mint lepte el ugyan azt egész dülő hosszában, mintegy 300 ölnyi szélességben, a gonosz bogár és kézzel fogva tapasztalta, hogy végre a különben szem előtt kiképzettnek tetsző, nagy buza kalászokban, csak egy sem konyulván alá, egyetlen egy szemmag sem találtatott, minélfogva vagy csak szalmának kaszáltatott le, vagy a legelő marháknak martalékul ott hagyatott. – De látta végre, midőn egy e különös módoni kárvallottak közül mutogatná a helyszinén és becsülné kárát, szive mélyéből, tán akarata ellen, föltolakkodott sohaja után, mint gördült lopódzva napsütötte orczájára, mihez pityergés nem illik, egy két csillogó könny tüzes szeméből, mit ő ugyan hirtelen letörlött, de észrevehető volt, az őt hallgató előtt, hogy azokat szép reményének hiusodása, véres veritékü munkájának bére elvesztése, hiába törvén keményre tenyerét az eke szarva, s kenyerétőli megfosztatása feletti mély érzelme lopott ki férjfias orczájára, kit sorsosival együtt csak azért ér periodice e kár, mivel őket, többnyire, különös! tekintélytelenebb lakosokat a vak koczka a szélső dülőbe taszitotta, kiknek azonban mint számuk nagy, ugy káruk is sok ezerre menő, s kik, mikor a belső dülők birtokosai drága termésen örvendenek, nyomornak néznek elibe. Megérdemli, hogy az emberbarát, ki ezen kártékony bogarak ellen ovó vagy orvos szert tud, e lapok utján közölje azt, teljes levén a felől a bizalom, hogy a szabadszállási olvasó előljáróság* közlendi a kárvallott, s mind addig kárvallándokkal, valameddig a szomszéd helységek föle tagositatlan leszen, az üdvös tanácsot, egyszersmind visszaeszmélend arra, hogy eldődeik tagositáskor ha semmi tekintetben, még távolságra nézve sem osztályoztak, de hogy ezen már akkor is ismeretes kárvallásra nem tekintettek, az csak ugyan kegyetlen figyelmetlenség volt tőlök.
Ha ugyan járatja ezen vagy a gazdasági lapot, mellybe is fölvétetni kéretik e közlemény. K.
Ezzel alkalmat vesz közlő a jó lelkü honfitárs s barát, Balla nyomán, az 53-dik számu lap következtében tudósitást adni az e tájéki idei termésről. A Kis-Kunság négy felső közönsége, mellyről mondatik: „tölt buza vermekkel” nagy terjedésű és jó termő sík földén ez idén a tiszta, kétszeres buza és rozscsomó vagy kereszt, kalangya számra bőven termett, de 17. kévés csomója, még ha sváb kötötte is, csak 1 1/2 vékát fizet átalában; a zab szalmában fél termés, de csomója 4–5 vékát fizet, árpa mind szalmában mind szemben igen kevés, annyira, hogy eladó saját piaczainkon is gyéren találtatik. Buzát, rozsot, zabot kaphatnának az ezek nélkül szükölködők és a valódi kereskedők, ha megtudnák előzni a tulajdonképeni és nem tulajdonképeni zsidó, vagy is zsidókeresztény kupeczeket, kik közt még ollyan félig meddig egyházi személyek is, minémüek az egyházi gégészek (cantores), vagy ha a műszórostában inkább megmaradna: torkászok* vannak, kik a nem minden czigányság 1467nélkül beszedett gabonát tavaszig zár alá teszik, várva várván lakostársaik fölséges szüksége nagyobb fokra emelkedését, azokat akkor a csontig és bőrig vampirozándók*. A kukoricza az esők érkeztével fölkapott, de a bőv termésnek csak egy harmadát teszi, és igy nem sok eladást igér; a kölesre elkéstek az esők, de az őszi burgonyát, ha az itteni rosz szokás szerint korán föl nem ásatnék, megszaporitanák; répakáposztának már most világa van, bor is lesz elég, ha a szőlő az esőktől meg nem rothad; anya-széna nincsen elég, de a sarjú tagosztályos helyeken jól biztat. – Költ Kun-Sz. Miklóson aug. 22-kén 1846.
Hát a dalnok nem jó? Szerk.
Mikép a városokban a kofáknak nem szabad d. e. 9 óráig vásárolni: ugy az eféle kupeczeknek az összevásárlás ne engedtetnék meg karácsonyig. K.
Kelemen.
