Marhavész elleni óvószer.
Marhavész elleni óvószer.
(Vége.)
Azt hiszem, hogy ezen nyavalya természetére nézve az emberi ragályos hagymázhoz (typhus contagiosus) nagyon hasonló: mivel a marhapestisnél szinte ugy, mint a hagymáznál az ideg és bőrrendszer (systema nervorum et cutaneum) szembetünőleg betegek; a bőrrendszerből a lélekzési, és emésztő életmüvek (organa respirationis et digestionis takonyhártyái (membranae mucosae) e nyavalyában jelesen szenvedők. Mivel a kezdődő marhapestisnek ugy, mint az emberi hagymáznak többnyire hurutos bélyege (character catarhalis) vagyon. A rekedt köhögés, az eröltetett ganéjzás, de kiváltképen rendkivüli falárdság (voracitas) a takonyhártyák ingereltetéséből (irritatio), mire azonnali szárazlétök (siccitas) következik, veszi eredetét. Végtére, mivel a marhapestist ugy, mint a hagymázt a kórfolyamat (defluxus morbi) alatt különféle alakban öltözve, egyszer agygyuladásra, máskor tüdő, torok és belek gyuladására mutató kórjelekkel előállani számtalanszor tapasztaltam. Mindenkor a feszült működés (functio) után a gyuladásos indulat hagymázos bélyeget (character typhosus) vesz fel, és akkoron nem sokára még szembetünőbb rendellenség (abnormitas) jelentkezik. A nedvek elvalasztása (secretio humorum) elfajulván, a kiválasztott nedvek (excreti humores) égetőkké lesznek. Ezen időszakban egyszersmind tünik ki a rendkivüli falárdságnak legkárosabb következése, a midőn a mohón befalt, alig rágott, meg nem kérődzött takarmány tömege, és ebből kifejlődött erős gőz (talán a hugyanyszesz gas ammoniacale) nem csak térletével (volumen) bántja a szomszéd életmüveket és kivált a lélekzést akadályozza; hanem és nevezetesen, a gyomrokban és belekben fészkelt már hagymázos gyuladást, állandó helybeli inger gyanánt addig addig éleszteni segiti, mig az az emlitett hártyás szövetek (textus membranacei) hagymázos gyuladásnak legszokottabb kimenetele, t. i. fenesedés (sphacelus) által felbomolván, okvetetlen döglesztővé válik.
Továbbá meg vagyok győződve arról: hogy nincsen ragályosabb marha-járvány a marhapestisnél; a ragály majd minden aljazathoz (substratum) ragaszkodik, igy közvetőleg, vagy közvetlen a beteg marháról az egészségesre ezer uton módon származik; ide járul az is, hogy a ragály természete, fertőzhetőségének tartása, határozottan tudva nem levén, elenyészettnek tartatik, azonban sokszor alig kifürkészhető uton darabról darabra, istálóról istálóra, helységről helységre vitetik; 1472azért nem kell csudálni: hogy a felsőbbség védintézményei, habár azok végrehajthatók volnának is, illy felette könnyü megfertőztetésnél (infectio) többnyire sikeretlenek maradnak.
Az is bizonyos előttem: hogy egyes betegeknek egy mintára alkalmazott gyógyitása, mivel egyediségnek (individualitas) és kórszöveménynek (complicatio morbi) valamint az embereknél, ugy a beteg marhánál is helyt kell engednem, még talán sok esztendő lefolytáig bizonytalan, mindenkor pedig hosszas, vesződséges, és költséges fog maradni.
Minthogy tehát egy udvarban, vagy majorban kiütött marhapestist azonnal ugy elfojtani, hogy több marhára ne ragadjon, ritkán engedtetik meg, részszerint azért, mivel a marhapestis ottlétéről tapsztalatlan gazda sokszor nem is álmodik, vagy biztatólag agy-, tüdő, vagy bélgyuladásra mint nem olly általános vészforrásra magyarázgatja a dögleletességet; más részről pedig azért, mivel felette ragályos levén a nyavalya, észrevétetlenül többeket megfertőzhet; – minthogy továbbá az egyes betegek gyógyitását jelenvaló ideig mind a mellett, hogy az igen vesződséges és költséges vala, majd mindig haszontalannak tapasztaltam, a betegeknek az egészségesektől való elkülönözését minden védintézmények rendszabásai közül, egyedül kitelhető szigorusággal tartottam meg: egyenes gyógyitásban tehetetlenségemet sajnosan érezvén, tanácsosabbnak véltem: „a marhát a fenyegetőző, és mint ollyas többnyire már elkerülhetlen veszélybe, a pestis pusztitó dühének a belső életmüvektől távolabb irányt adni igyekezvén, mintegy elkészitve vezetni.”
Idősebb orvosok abbeli tapasztalásinál fogva: hogy a kikben (a tehénhimlő divatba hozatala előtt) a természetes himlő beoltatott, azok e betegséget, és ragályos járványt többnyire könyebben állották ki, – maga tapasztalván továbbá: hogy a beoltott természetes bárányhimlő koránsem olly dühös, mint a melly megfertőzés után más uton módon fejlődik ki, azt hittem, hogy a marhapestisi ragályos járvány beoltása már magában is szelidebb indulatu hason-nyavalyát fogna teremteni; mivel a méreg, melly legelsőben a bőrbe öntődik, mig az, vagy annak munkálkodása a nemesebb életmüvekhez érkezik, mintegy áthasonlást (assimilatio) és egyedisitést (individualisatio) gyanittatik szenvedni.
1) Az oltást választván tehát legalkalmasabb eszközül, az első próbatételi 8 darab marhát szelidebb indulatu marhapestisbe ejteni, és igy ez által veszélyeztetett marhát azon szempillantattól betegnek tekintettem. Az oltást magában gyenge dögmentesitő szernek hittem, és habár az az egész bánásmódom első fő egészitő része volt, még is meg vagyok győződve arról, hogy az utána nyomba következett fentebb érintett tekintet nélkül a kivánt czélra nem elegendő. Okvetlen szükséges azonnal a beoltott marhát betegnek tekinteni, és annak mint betegnek, 2) szigoru élelemrendéről azonnal rendelkezni; mivel pedig azon IV) próbatételi két darab, melly a nyavalya kitöréseig untig evett, sulyosabb indulati nyavalyába esett, mind az I) próbatételi 8, és IV) próbatételi másik kettő; okvetetlen szükségesnek tartatá a takarmány mennyiségét ezen eredményhez képet ugy alkalmaztatni, hogy a beoltott marhánál ugy nevezett éhgödör folyvást üresen maradjon, és háromszori fösvény étetésnél egyedül életre való mennyiségü, de legjobb minémüségü takarmányt kapjon; ügyesen kellett minden alkalmat elvonni 1473a beoltottaktól, mellyel a bekövetkezett rendkivüli falárdságnak később nagyobb veszélyeztetésökre eleget tehettek volna. Egyébiránt az elegendő italnak elvonására okot nem találtam.
Az 183 5/6-i marhadög alkalmával számtalanszor tapasztalván, hogy a pestises marhák közül azok szaporitották leginkább a döglöttek számát, mellyek szabadon minden időviszontagságnak kitéve, vagy hideg helyen tartattak: az I) II) és IV) próbatételi marhákat mindenek előtt meleg istálóba köttettem, mi által a köztakarók (integumenta communia) működését: a kigőzölgést előmozditván, ellenhatólag (antagonistica) a lélekzési, és az emésztő életmüvek hártyás szöveteinek gyuladásos állapotját külsőre leginkább elszármaztatni (derivare) véltem. De különben is ha tekintetbe veszem, hogy a hurutos bélyegü nyavalyában (millyennek a kezdődő marhapestist hiszem) a melegentartás a beteg emberre is jótékony, ki azt a kezdődő láznál sokszor akaratlanul is keresi; – méltán mondhatom, hogy ezen pestis-enyhitő bánásmódnak 3-dik egészitő része a meleg istáló. Hogy a III) próbatételi marhánál, melly hideg fészer alá volt kötve, a beoltott pestis rendkivül későbben ütött ki, és hogy sulyosabb indulatu lett mint az I) próbatételeieknél, eziránti bővebb tapasztalásomig leginkább a hideget, és a marha korát okozom.
Az agy, tüdő és belek gyuladását gyengiti végtére a posztószél által lebenyében naponkint élesztett műtételes gyuladás, melly mintegy magához kecsegtetvén a benső dühnek egy részét, annak döglesztő pontosulást akadályoztatja, és ugy a veszélyt a nemesebb életmüvektől külsőre származtatja. Ennek okáért a posztószél lebenyébe huzatása mint a pestis-enyhitő bánásmódnak 4ik egészitő része méltán ajánltatik, azon tapasztalati inditó okból is, mivel ennek hiányát a IV) próbatételi idősebb két darab megsinleni látszott.
Azokat, kik ezen előadásom pontjait szükségtől kényszerittetve létre hozni el határozzák, és az előadottakon kivül a dögmentesités előmozditására örömest többet is tennének addig is, mig az oltásra elhatároznák magokat, a betgeknek az egészségesektől való szigoru elkülönözését, hogy pontosan szemügyre vegyék, ajánljván, még e következendő körülményekre figyelmeztetem, u. m. az oltást napról napra el ne halaszszák, mivel olly könnyü megfertőztetésnél fogva az oltásnak fentebb emlitett vélhető jótékonyságától még könnyebben eleshetnek. (Itt meg kell jegyezni, hogy a fülbe való beoltás egy hatásu a másik czombba való beoltással.) 2-szor. Észrevévén a beoltottaknál, hogy harmad vagy negyed napra rendkivüli étvágy tünik elő, s hogy ennek csillapitása káros hatásu, még az alomszalmát is, mellyet a falánk marha mohón kapva felfalhatna, alóla elvonni czélirányos lészen, italra nézve pedig a száraz sózás, vagy sós ital ezen állapotban kiváltkép maga helyén levén, figyelembe vétessék. 3-szor. A bőr működését melegentartás után leginkább elő fogná mozditani a gyakori vakarás. 4-szer. A műtételes lebenyegyuladás az által élesztetik, ha a posztószél az ide s tova huzkodásnál kőrös bogaras kenőcscsel, mellyet otthon is készithetni, megkenettetik. Tapasztalván négy rendü próbatételeknél, hogy a borjuk a nyavalyán legkönnyebben átestek, és feltévén, hogy az oltanyag marháról marhára beoltva jobban jobban áthasonul (assimilatur), azt tanácslanám, hogy kiütvén a marhadög egy majorban, legelőször a fiatalabb oltassék be, és ezekről nyolczad kilenczed 1474napra szedendő oltanyag használtassék az öregebb osztály beoltására; a betegeknek az egészségesektől elkülönözését mindenkor szigorun feltéve. Az oltás által megbetegitett marhákat az istálló egy szegletében sorban kell tartani, mind azért mivel a még meg nem betegültek között a már betegek élelemrende nehezen tartathatnék meg; mind azért, mivel amazok az ezekről folydogáló oltanyaggal megfertőzött takarmányt is mohón felfalhatnák, melly égetőségénél fogva nem kevéssé ártalmas. De végre szükséges ezen sorozás azért is, mivel a megbetegülteket alom nélkül hagyni nem lehet, a még meg nem betegült beoltottak alól pedig, mint fentebb érintve van, azt elvonni czélirányos.
Megértvén már a tek. Karok és Rendek az előadottakból ezen marhapestist enyhitő bánásmódnak alapos vonalait, méltán kérdezik tőlem, melly tetleges hasznot lehet reményleni az egészből?
A ki tekintetbe veszi azon idővesztést, pénz- és erőpazarlást, melly marhapestis alkalmával hónapokig egyes gyógyitásokkal, és pedig többnyire sikeretlenül okoztatnak, minden feleletadásom előtt könnyen átláthatja, hogy a fentebb előadott négy rendü próbatételek nemcsak természetvizsgálói, hanem gazdasági tekintetben is figyelemre méltók; mivel az egész bánásmód felette könnyü, és népszerüvé levén, haszontalan orvoslási költségeket megkimél; a meglepett udvart, vagy majort legfeljebb egy hónap alatt szokott rendbe, és viszonyba visszahelyezteti. – Mennyire ezen pestis-enyhitő bánásmódom dögmentesitővé válhatik, azt nagyobbszerü próbatételek fognák leginkább bemutatni. Mindazonáltal a bánásmód természetessége, és innen eredő czélirányossága reményt, és hihetőséget nyujt arra, hogy az, ki ezen pestisenyhitő bánásmódnak mind a 4 egészitő részéről öszvesen eleget teend, a beoltott fehér marhának négy ötödét dögmentesiteni fogja.
A ki valaha szemtanuja volt egy ollyan pusztitásnak, millyent a marhapestis véghez vinni képes; a ki fontolóra veszi azon szomoru tapasztalást, hogy 1711-dik esztendőtől 1714-ig, tehát három esztendő lefolyta alatt egész Europában létezett szarvas marhának kilencz-tizede eldöglött légyen; a ki azt tekinti, hogy a marhapestis mai napig minden költséges gyógyitás mellett a megragadt marhának legalább felét, de többnyire két-harmadát eltemetni szokta, az négy-ötödét dögmentesitő könnyü, és költségtelen bánásmóddal, nem csalatkozom, ha hiszem, hogy meg fog elégedni.
A mi a schweiczi, és az ugy nevezett csira marhát illeti: erről egyéb tapasztalásom sem lévén, mint az, hogy e közt a marhapestis kiütvén, többnyire hirmondót sem hagyott, vagy ha szelidebb indulatu volt a nyavalya, egy huszadrészt kimélt meg.
* * *
Eddig a jelentés. – Közlöttük figyelem-ébresztésül és tapasztalási anyagul azon meggyőződésben, mikép ezen gyógyóvszernek igen szép jövendője van, karoltassék csak fel az illetőknél olly figyelemmel, millyen a dolognak fontossága, karoltassék csak fel a hatóságok intézkedéseiben: s a siker és gyakorlat a tökélyesedés fokain mindig elébb elébb viszi e találmányt is, mint minden eszme-csirát a fejlődésben.
