Egyesületi mozgalmak.
Egyesületi mozgalmak.
Iparegyesületi rajziskola. A rajzműkiállitási dijazásról szólván a Hetilap 91-dik száma, igéretet tön közleni egyesületi jegyző ur előterjesztését. Im itt következik:
„Tisztelt gyülekezet! A természeti testek nemesitése az mivel a műipar fogalalkodván, szolgálja az egyéni és status-életet, amabban előállitva az első szükségeket, kielégitve a nemesitő egyszersmind nemesitető izlést, hizelegve a divat személyeinek, – emebben kereset nyujtva gyáraknak és műhelyeknek, árukat szolgáltatva a forgalomnak az apró cserebere parányiságaitól föl a világkereskedés gályaterheig, táplálva s alkotva ez által egész polgárosztályokat, istápolva s erősitve statushatalmasakat; szolgálja továbbá a művészetet és tudományt, amannak segitve 1515megtestesiteni a szépnek eszményiségét, emennek segitve hóditásait a gondolatok országában.
S a nemesitő munka, melly ennyire befolyásos hivatást teljesit, a testek alaki átváltoztatásában is nyilvánkozik.
Nagy tényező is az alak, midőn a durva s hasznavehetlen testek értékesitése és alkalmassá tétele czéloztatik. Ezt tudja s érzi mindenikünk. Nincs bizonyára köztünk senki, ki akármelly kézbe vett eszköznél ne tapasztalta volna már, mikint a mint az helyesebben vagy esetlenebbül volt alakozva, a szerint volt czélszerü vagy alkalmatlan; nincs bizonyára senki közülünk, ki az egyes készitményeknek alaki szabályosságán, szépségén, symmetriáján ne kedvtelőleg legeltette volna pillanatait, s ámulva a gyönyörben ne érzette volna magasabbra fejleni keblében, mi nemesit.
Az alkalmazás e hasznavehetőségét s az izlésnek ez élvezetét az iparos alakolásai teremtik. De teremtik csak, ha az iparos ismeri ez alak-adásnak szabályait s ügyességgel bir testeire átruházni, miben őt csak és egyedül a rajzolási képesség segitheti.
Egyesületünk, hivatva az iparosság fejlesztésére, egyik teendőjének ismerte az iparos munkásság ez egyik föltételének, a rajzolásnak terjesztését is eszközölni.
Vannak ugyan a fővárosban nyilvános és magány-rajziskolák, miknek czélszerüségét egyesületünk távolról se vonta kétségbe. Azonban, mert a rajztanitás mindenütt egyik munkálati ága az iparegyesületeknek, mert ezt terjeszteni, nemesiteni valóban hivatásokban is van, s mert kivált nálunk egyesületünk által is egy rajziskolának fölállitatnia, azért mutatkozott sürgetős szükségnek, mert a helybeli rajztanitás, ha nem is kizárólag, de legnagyobb részint idegen ajku előadás mellett tanitatván, azon iparos ifju, ki magyar származásu levén, a magyar előadásnál egyebet nem is ért, ki volt ez oktatásnak áldásaiból rekesztve, mert végre t. Glembay Károl urnak egyéniségében olly férfiut nyert az egyesület, ki mérnöki és épitészi képzettségénél fogva alkalmas az alaktant nem mint puszta rajzmester, hanem mint rajzoktató tudományosan tanitani: mind ezen okoknál fogva egyesületünk fölállitotta a rajztanszéket, mellynek hogy haszna, hatása van, tanusitja nemcsak a nagyszámu ifjuság, melly körülseregli választott oktatónkat, hanem tanusitja a derékak e koszoruja is, mellynek egyes tagjait hazafiui örömmel és szép jövendőjök kecsegtető reménységeivel van szerencsénk a tisztelt gyülekezetnek bemutatni.
Műveiket, miket a rajzolás körében, iskolánkban tanultanak, látta a tisztelt közönség, s azért sietünk közleni a birálatokat, miket épitészi szakosztályunk irántok hozott.
A t. Miske György ügyvéd és táblabiró ur által kitett jutalmat, egy aranyat, szakosztályunk Gruber József tanulónak itélte. A folyó évi február 8-kán kezdő e koszorus a tajztanulást iskolánkban, eleinte csupán vasárnapokon és ünnepeken, – későbben, a szünnapok beálltával, naponkint, és kitartó szorgalommal. Foglalkodik az arcrajzzal és szabad kézi rajzolással. S helyesen. Mert ne készüljön bár művésznek, ohajtson csak az iparmező munkása lenni, minél remekszerűbb lenni törekvendik munkáiban, annál inkább igyekeznie kell a művészit megközeliteni.
Rövid ideig tartott tanulásának eredményeit a szakosztály ollyaknak találta, mik a legszigorubb várakozásnak is megfeleltek. Oda itélte tehát neki az első dijat, mit midőn az igazgató választmány ezennel kezébe ad, őszinte kivánattal ismétli a szakosztály ohajtását: bár találkozzanak ez ifjunak pártfogói, kik további képződésében istápolják, miután a szerencse nem ugy dajkálta őt, miszerint tehetsége volna tudszomját kielégithetni!
A második jutalmat, mellyet t. Kiss Károl 2 pftban tett ki, Mamrák Endre asztalos legény nyerte el. Ez iparos birt ugyan már némi ügyességgel a rajzolásban, de belátván, miképen annak tudományos alapjait még nélkülözi, f. évi januar 11-kén belépett iskolánkban, s előbb szinte csak vasárnapokon és ünnepeken vön oktatást, meggyőződvén azonban ennek czélszerüségéről julius, augustus és september hónapokban kiállott műhelyébűl, s csüggedetlen szorgalommal tanulta a szabadkézi, épitészi, kézmű-rajzot. Mind a 3 ágból állitott ki rajzolatokat, mikben a kivitel szorgalmát és szabatosságát egyaránt méltányolják a műbirák. Szives örömmel adjuk át neki e méltánylás jelképét, a második jutalmat.
1516Soós Miklós kőmivest harmadik helyen nevezzük ugyan, hanem örömmel sietünk megjegyezni, mikint a jutalmat, mint szakának elsője nyerte. Wagner Ferencz épitész ur 2 pftot adott jutalmul azon kőmüves tanulónak, ki társai között legtöbb előmenetelt tőn; s ez Soós Miklós, a harmadik jutalom övé.
Pásztor József ácsról hasonlót mondhatni, szinte örömünkre válik. Cassano épitész ur a legkitünőbb ácsnövendéknek számára tőn ki jutalmat, s azt Pásztor József ur nyerte meg.
Joó János ur, Egerben rajzoktató, könyvet, az általa szerkesztett és kiadott Hétilapokat, iparosnak jó és hasznos olvasmányt küldött be jutalmakul. Ebből sziveskedjenek jutalom-példányaikat átvenni:
Árvany Józs. asztalos, Bachó Ign. asztalos, Bartha Ján. asztalos, Egei Istv. lakatos, Finch Józs. asztalos, Gerber Fülöp zsámbéki tanitó, kit annál szivesebben üdvözlünk koszorusaink sorában, mert meg vagyunk győződve, hogy magának csak azért igyekszik további s többoldalu képességeket szerezni, miszerint saját tanitványait részeltethesse azokban.
Kiss Mihál asztalos, Lendvay János asztalos, Mészáros János asztalos, Nogel István kertész, Szegedi György lakatos, Szép József asztalos, Zajda János asztalos, Zsurzsán János asztalos.
Mint dicséretesen haladók megemlitésre találtattak érdemeseknek;
Kundt Gyula, kőmüves segéd rajzoló, Szabó János ács, Virth János bádogos.
Önök derék iparos ifjak csekély jutalmakat kapnak ugyan értékre nézve, de becseseket még is, mert jutalmak, mert szorgalmuknak, mert előmenetelöknek tanuságai, méltánylás jelei azok, miket műértő birák ajánlatára egyesület ad önöknek, s mikről egész közönség tudomást veszen. Fogadják önök szivesen, de magasabb jelentőségben, mint valamelly puszta ajándékot. Önökre, ifju polgártársak sulyos követelést terhel az iparegyesület, midőn a jutalmakban részesiti. Megnevezi önöket, mint kiktől a jövendő sokat várhat, megnevezi önöket, mint kiknek a természet ura derék tehetséget, – az iparegyesület képességeket, s önöknek mostani szorgalma kitünő előmenetelt ajándékoztak, – kiktől tehát sokszoros czimen joga lesz a jövendőnek sok jeleset igényelni. Ha önök ki nem engedendik kebelökből alunni a nemesebb vágyat a tökélyesedés után, ha nem türendik szorgalmukat lankadni, ha nem feledendik, hogy nevöket már hivatalos irományok, a sajtó nyomtatott nyilatkozásai, s a közönség méltányló szózata már egyszer hirre vették: ugy reméljük, s reméljük, mert ohajtjuk is, hogy önöket még jeles fejlettségben üdvözlendi a magyar iparosság. De ha önök az egész további életre, csak ez egyetlen egyszer volnának megnevezve, – ha többé az ipar emelkedésének magyar történetirója önökről többé nem emlékezhetnék, akkor... akkor... de nem, mi szigorun követeljük, hogy önökkel még többször, s a valódi iparos eszközlések versenypályáin találkozunk, s most csak a viszontlátásig bucsuzzunk!”
Tengerhajózó társaság. Megtartotta, mint hirdetve volt, nov. 10-kén közgyülésését. Ülési elnökül: t. Marczibányi Lajos ur kéretett föl. Elvállalta és elnökölt. A jegyző előterjesztette, mikint a társasági érték, mellynek kezelése a magyar kereskedelmi társaságra van alapszabályilag bizva, minden veszedelmen kivül van téve, és semmi részben sem szenvedett csorbulást. Előterjesztette tovább a jegyző, mikint a bizottmány a kereskedelmi társaság volt igazgatóját, mint a ki e társaság teendőinek alapszabályilag megbizott eszközlője volt, költségvetése, hajótervek, s épitési ajánlkozások megszerzésére szólitotta föl, s ennek következtében több költségvetést meg is birált, s végre utasitotta az érintett végrehajtót, hogy bocsátkozzék hajóépitővel értekezésbe, az épitési szerződés megkötése iránt, s igyekezzék ez értekezési megállapodást a bizottmány elibe terjeszteni mielőbb. De illy megállapodásról a bizottmány nem lőn értesitve. Nem is volt ez iránt semmi levelezés, mint az irományok 1517mutatják. Közbejöttek végre a kereskedelmi társaság eseményei, mik elég magyarázólag fejtik meg a megrendelt értekezések elmaradtát.
A társaság ekkint értesülvén állapotairól további fölmaradását elhatározá, elrendelvén, hogy a bizottmány, tudomást szerezvén magának a tengerparti viszonyokról, az épitkezés iránt minden előleges lépéseket ujból fölvegyen, épitői ajánlatokat szerezzen, s ezeket a végelhatározásig előkészitse, s a jövő martiusban, vagy ha szükséges és lehető leszen, hamarább is tartandó közgyülésre előterjessze, addig pedig a társasági érték gyümölcsöztetése iránt gondoskodjék.
X.
Az állatkinzás elleni egyesület f. novemb. 19-kén délelőtti 10 órakor a m. kir. természettudományi társulat teremében (egyetem-utcza Almásy-ház) közgyülést tartand. Miután e közgyülés az egyesület eszközléseinek induló pontjául tekinthető, s megkezdéseül a czélközelitésnek, miszerint az állatokkal kegyetlen bánásmódot, mint melly a sziv nemesebb érzelmeit eltompitja, s az embert nemcsak szellemileg alázza le, hanem közgazdászati, sőt mennyiben némelly állatok eledelül szolgálnak, egészségi szempontból is ártalmas, megszünetni törekvendik. Szabad legyen reményleni, hogy csatlakozó részvetét igen számos közönség tanusitandja jelentével. Legyen a meghivás ezennel mindenkihez intézve. Báró Nyáry Antal, elnök.
