Egyesületi mozgalmak.
Egyesületi mozgalmak.
Iparegyesület. (A választmánynak f. é. dec. 4-kén tartott üléséből.)
1) Selyemügy. A nagym. magy. kir. helytartó tanácsnak az egyesület elnökéhez intézett, k. intézménye olvastatott föl; melly szerint bécsi nagykereskedők Hoffmann és fijaival a selyem gubók beváltása iránt fönálló, s folyó év végével eltelő kincstári szerződés 3 esztendőre meghosszabbitatván: Eő cs. kir. felsége legkegyelmesebben rendelni méltóztatott, hogy ezen időnek elmultával a kincstári selyemgyár-épületek további bérbeadása megszünjék és a selyemgubók beváltása a magány-iparra és szabad versenyzésre bizassék.
Melly legfelsőbb rendelet tudatása mellett, miután a selyemtenyésztés körüli bánásmódra nézve a népnél tapasztalt járatlanság és tudatlanság megszüntetése tekintetéből Eő cs. kir. fölsége a szederfaültetés és selyembogár-tenyésztés sikeres előmozditására szolgáló elméleti és gyakorlati oktatást az ipartanodákban kegyelmesen megállapitani akarja; – nem különben Eő cs. kir. fölsége legk. parancsához képest azon selyemtenyésztő megyékben, mellyekben még eddig selyemfölügyelők nem rendszereztettek, ugyan azok, – az egyes községekben pedig a szederültetéshez értő kertészek volnának fölállitandók; végtére a selyemtenyésztés tárgyában adott rendeletek pontos megtartására az illető törvényhatóságok által kiküldendő választmányok ügyelvén, ezek utján a rendeletek sikeréréről időről-időre jelentések ide volnának teendők: az elnök ezennel hivatalosan fölszólitatik, miszerint mind az ipartanodákban adandó oktatás, mind a selyemfölügyelők és kertészeknek rendes fizetése, jogai és kötelességei, – az utóbbiak számára kihasitandó szederfakertek, nem különben az egyes választmányok teendői és ezen iparág előmozditására szolgáló többi eszközök tárgyában az iparegyesület által kimertő részletes és pontonkint kidolgozandó utasitási javaslatot készitessen, és azt minél előbb e kir. helytartó tanácsnak fölterjessze.
A választmány a mint egy részről örömmel és köszönettel tapasztalta, hogy a selyem-ügy majdan szabad versenyzésre bizatni már legkegyelmesebben elhatároztatott: ugy más részről tartozó és hazafiui kötelességének ismerendi, igénytelen javaslataival ugy szolgálni ő felségének, urunk, királyunknak ez iparág körüli magas szándéklatait, mint azt hazánk java, műiparunk előhaladása és szükségei legjobbnak tanácsolandják. – Ezért azonnal bizottmány neveztetett ki, melly az e tárgy körüli lehető teendők iránt mielőbb véleményt készitsen.
2) Gyönyörü vonás az iparos osztálybeliek jelleméből. – Grund Antal, budai varga (Schuster), jelesül a faszegekkel készült talpalásu lábbelieknek ismert készitője, következő iratott intézett a választmányhoz:
„Alólirott szives hálával emlékezvén az iparegyesületnek irántam tanusitott azon jótéteményéről, miszerint nekem mestergésem megkezdhetéseül 50 pftot előbb ugyan kölcsön adni, azután pedig iparos igyekezeteim mélytánylásaul, ide ajándékozni méltóztatott, – tekintvén továbbá az áldást, mellyel isten buzgó igyekezetemet eredményezni engedé, s megfontolván, miképen a tisztelt egyesület a fölebb kitett öszveggel egy más, hozzám hasonló, szegény, de buzgó s igyekvő iparosnak, szinte megalapithatja szerencséjét; ennélfogva a fönebbi érintett öszveget ezennel az 1609iparegyesületnek visszaajánlom, kérvén, méltóztassék avval, üdvös czéljaihoz képest is, megint valamelly buzgó iparosnak fölsegélléseül intézkedni. Költ stb.”
Bővebb megértésül ide jegyzünk némi előzményeket. – Az 1842-ben rögtönzött első iparműkiállitásba egy teljesen ismeretlen egyén, varga-legény, a nevezett Grund Antal néhány darab lábbelit helyezett ki, miken a talpak varrás helyett faszegekkel valának a fejbőrhöz erősitve. A készitmény figyelmet ébresztett ugyan, de mert használati minősége még tudva nem volt, s a műbirálatok rövid ideje alatt kitanulható nem is vala, a műbirálatoktól egy előre elvonatott, hanem, katonai bakkancsok is levén a kiállitott lábbeliek között, azokat a választmány megvette, s általtette a katonasághoz, kisérlet-tetél végett. A birálatok s dijazások e közben befejeztetvén több hónapok mulva a katonaságtól a legkedvezőbb tudósitás érkezett a faszegés talpak szinte példátlan tartósságáról. – Kisérleteket egyébiránt több magányosok is tettek Grund faszeges csizmáival, s ind ugy ütöttek ki, miszerint Grund iránt a méltánylást mind inkább magasabbra fokozták. Azért, mester ohajtván lenni, de nem birván annyival, hogy a remeklés és az önálló üzlet meginditásának költségéit födözhetné: az iparegyesület részéről 50 pengő forint kölcsönöztetett neki. – A bizodalom, mellyet iránta az egyesület ekkint tanusitott, más egyeseket is arra határozott, hogy ég 100 pftig segitenék kölcsönnel. E pénzekkel mester lőn, a mühelyet nyitott. 1843-ban megérkezvén a katonaság bizonyitványai, bakkancsainak kitünő jósága iránt, a választmány, tekintetbe véve, hogy Grund az 1842-ki dijazásokban nem részesülhetett, az egyesület közgyülése előtt azt inditványozá, hogy a neki kölcsönzött 50 pft megérdemelt jutalmul hagyassék még nála. A közgyülés végzésileg oda ajándékozta neki ez öszvegkét. – 1843-ki kiállitásunkon Grund bronz-érdempénzt kapott, s arra 1846-ban is érdemesnek találtatott. Noha voltak vélemények, mik őt magasabb fokra ajánlottak, tekintetbe vétele mellett azon sikernek, mellyel Grund msterségét üzi. Az előnyök, mikkel lábbelijei már a faszeges talpalásnál fogva birnak, a becsületesség továbbá, mellyel dolgoztatóit szolgálja, ugy emelték őt a közönség kegyébe, misezrint 500-nál több rendes dolgoztatót számlál immár, – Budán legnépesebb műhelye van, s tömérdek munkáinak isten áldotta hasznából már házat is vett Budán az ujhid körül. – Isten nem érdemetlent látogatott malasztjával. Fölebbi irata Grund urnak olly tanuságot teszen jelleméről, mellyre az egész iparos osztály méltán büszke lehet, s dicsőségének tarthatja, hogy illy mester-társsal diszesek sorai. – Választmányunk megindulással fogadta az ajándékot, s ohajtja, hogy avval emgint egy deréknek alapitsa meg boldogulását! –
Itt megemlitünk még egyéb adakozásokat is.
Szalkay Gergely és Német János az iparczimtár szerkesztő kiadói, az iparczimtárból 50 példányt ajándékoztak az egyesületnek, igérvén, hogy ezentul is ennyi példánynyal fognak, egyesületünk további gyarapitásaul, kedveskedni. – Zelenka Ferencz pesti fésüs 2 ft 24 kr., – Wiedner Patricz győri takács 3 pftot ajándékoztak az egyesületnek. – Már előbb a védegyesületnek szigeti osztálya 43 ft 20 krt szolgáltatott be az iparegyesület pénztárába. – Kanitz Manó ur 2 öl fával 1610ajándékozott meg bennünket. Mind ezen adományokért szives köszönetét fejezi ki ezennel a választmány.
Uj tagok. Fiumei képviselőnk, t. Nagy József ur uj tagokul jelenté be: Beliczay István és Dercsényi Kálmán urakat. – T. ifj. Bernáth Zisgmond urnak ivén aláirtak: Bárczay Ödön, Bay Gábor, ifjabb Bernáth Zsigmond, Buday Jusztina, Buday Miklós, Gálócsy Albert, Ibrányi Lajos, Lónyay György, Molnár Ede, Orosz Mihál, Petrovay Ákos, Pongrácz Béla, Pribék Antal, Thuránszky Kálmán. – Sántha Péter választmányi tagtársunk következők aláirását nyerte meg: Friebeisz Rudolf, Ledniczky Mihál, Mátray Ferencz és Suhayda Ferencz. Az egyesület irdájában aláirtak: Gózon Lajos, Karácsonyi László, Rónay József, Dr. Török Pál. Az iparműkiállitási irdában aláirtak: Geszner Elek, Heinrich Nap. János, Kerekes József, Pachl János, Pfeffermann Péter, Szabó János, Sztranyavszky János, Tanárky György, Wohldramm János. – Szekrényessy József ur eszközléséből: Kurtz Ferencz ur lépett egyesületünk tagjai sorában. – Karácsonyi László ur 50, – Kurtz ur 100 pfttal alapitók, Geszner Elek 40 pfttal örökitő levén, a többi t. cz. aláirók, rendes részvényesek. – Pesten, dec. 5-kén 1846. Csanády, jegyző.
A kir. magyar természettudományi társulat. A f. év november 14-én délutáni 5 órakor tartá a kir. magyar természettudományi társulat évnegyedes közgyülését. A szép számmal egybegyült tagtársak körében Bugát Pál másodelnök, a társulat jelen állását hiven ábrázoló diszes beszéddel nyitá meg a tanácskozást. A társulat évnegyedese munkálatairól adván számot, annyival inkább nagyobb örömmel hallók, hogy mind a kis- mind pedig a szakgyülésekben tudományos jelentőséggel biró jeles munkálatok fordulának elő, mivel tudtuk, hogy részint az orvosok s természetvizsgálók naggyülése, részint az iskolai szünnapok miatt, a társulat munkásabb helybeli tagjainak nagy része a fővárost évenkint elhagyván, ez által a társulat működései is nagy részben meg szoktak szünni. Dicsérettel kiemelhetjük az előforduló munkálatok között: a) Dr. Rhédey Antal választmányi tagtól hazánk egyik sajátlagos állatfajának t. i. a vakonynak tökéletes kimeritő pontossággal véghezvitt boncz- és élettani vizsgálatát és annak leirását. – b) Molnár János r. tagtól a rókuskórházi kutvizek vegybontását. – c) Nendtwich Károl vál. tag. a lőgyapot előállitásáról értekezett. – d) A társulat a Kubinyiféle pálakérdést elfogadván, közzétette. – A szakgyülésekben: a) Doleschall gábor r. t. több csodaállatokat küldött be, egyszersmind Miskolcz vidékének több természeti ritkaságait irá le levelében, u. m. egy csepegő-kőbarlangot, a három helyen található csigatelepeket s kövesedéseket s a Miskolcztól egy órajárásnyira található kőszenet; b) Kósa Mózes vizaknai orvos székfoglaló értekezést küldött be az ember- és tehénhimlőről. c) Lenhossék József vál. tag, Milne Edward, Nagy Péter által magyarra forditott állattana birálatát olvasá föl.
Kedvesen vevék a jelenvoltak azon fényes s ünnepélyes eljárásróli jelentést, mellyet a társulat nevében egy diszes kiküldöttség teljesiteni szerenscés vala János cs. kir. főherczegnél, s mellyről a társulat másodelnöke bővebben tudósitandja a t. cz. közönséget.
1611Iparműtár. Az Életképek debreczeni levelezője arról tevén emlitést, hogy az iparműtár egy debreczeni kereskedőnek adott hitelével csődbe keveredett: alólirott, az iparműtár alapitóinak megnyugtatásaul siet kijelenti, miképen neki még eddig semmi debreczeni ügybarát megbukásáról nincsen tudomása; de ha megtörtént volna is illy balság, az az iparműtárt legalább tetemes veszteséggel nem sujthatná, miután Debreczenben csak kicsi követelései vannak még lerovatlanul. Egyébiránt az Életképek határozatlan hiradása folytában a lehető lépések meg vannak téve. Pesten, dec. 6-kén 1846. Nagy József, iparműtár-igazgató.
