Nézzünk szét.
Nézzünk szét.
A Bécsben tanult orvosokat, ugy látszik, kapós articulussá törekszenek tenni hirlapjaink. Hiven elbeszélgetik, hogy e vagy amaz évben mennyien lettek hazánkfiaiból Bécsben orvostudorokká. S ezt mind a mellett is teszik, hogy viszont nem hirdethetik, mennyien lettek bécsiek, vagy az örökös tartományok fiai nálunk, pesti egyetemünknél tudorok ugy hogy hazájokba visszatérve, az egyetemünktől nyert kalap alatt, otthon gyakorlatot űzhetnének. – Sőt még csak annyit sem tesnek meg, hogy azokat is megneveznék, kik hazánk számára, itthon jogositatnak orvosi gyakorlatra.
Nemzetiségi igény. Minap az Agr. Zeitung falusi iskolamesteri s kántori állomásra csődöt hirdetett. „Kik – ugy mond – e helyért pályázni szándékoznak, legyenek a nemzeti irodalomban tökélyesen jártasak.” – Becsüljük, tiszteljük ez igénytelenséget, csak azt fájlaljuk, hogy nálunk, hol a nemzeti irodalom minden kérdésen kivül, a magyar, az illetők figyelmetlenül mellőzik a nemzetiség ez igényét, s annyi egyént alkalmaznak népnevelői állomásokra, kik nem hogy a nemzeti irodalomat ismernék, de még csak a nemzeti nyelvet sem értik. Bizony tanulhatnánk ám mi eleget nemzeti törekvések tekintetében ott délnyugotán hazánknak!
Örsy.
