Tapasztalatok a burgonyavész körül.
Tapasztalatok a burgonyavész körül.
Vásáros-Namény, nov. 1846. – Néhány évtől a burgonyatermesztés gazdálkodásom egyik főágát tevén, a legnagyobb figyelemmel mivetelm, s annak nyavalyáira figyeltem, kivált mióta Irlandban a burgonyavészről annyit irnak. Két év előtt valami vastag féreg, mit e vidéken csimaznak neveznek, igen meglyuggatta a burgonyát, némellyiket felében elrágván, mind a mellett épségben kitelelt: taval a nagyobb fajtáknak, kivált a Rohánnak üreg volt a közepén, a rothadástól féltettem az irlandi vészt hivén, azonban a legjobban telelt, csakhogy a szeszgyártásnál szokottnál vizesebb levén, kevesebbet eresztett.
Ez idén feltünt, hogy már julius elején a szára végitől csak nem tövig elszáradt, s ha néztem, két három burgonya volt egy egy tő alatt tökéletesen megérve, később néhány napi eső után ujra zöldelni kezdett, sőt a tőről uj hajtások jöttek, mellyek három hét mulva kiviritottak: a tövét vizsgálván ugy tapasztaltam, hogy a 2–3 már megért burgonya anyaburgonyává vált, tövet hajtott, sok apró kötésekkel, s szárba ment. Ezekének találtam az ujvirágzásba menő indákat, s itt látom legalább e vidéken a vész okát, nem pedig valami különös nyavalyában; az első kötési néhány burgonya anyaburgonyává 1700válván – annak rothadni kellett, s hol ezt (mellyek legszebbek voltak) összeszedik a többivel, még kevéssé látszván rajta a rothadás jele, a mint a veremben felmelegedett, megrothadt s a többit is megvesztegette.
Ezeket még szedés előtt tapasztalván, előre gyanitám a következést, s nemcsak a rothadásnak indult burgonyákat nem szedetém a többi közzé, sőt még azokat is, mellyekek csak egy fekete folt volt, külön rakatám, mert láttam számtalanszor, hogy augustus tájban rendes időjárás mellett az anyakolompér épen ugy fóltot kapott, s még kemény volt mint szintén most, s csak septemberben rothadt el, sőt egy egy épen ugy fenés keményedésben maradt, mint az idén az első kötés és gyakran lehete tapasztalni, hogy a veremben akkor is megrothadván mint most, a körülötte levőket megvesztegette; de a mennyiben nem olly sok volt, tetemes kárt nem is tett.– Arra is tekintettel voltam, hogy a nagy rakásokban a burgonya fel ne melegedjék, s ezt nem a mostani vélt nyavalyáért, hanem sok éretlen levén közte, azt hivém, hogy ugy is meleg idő levén, kelletén tul felmelegszik s rothadásba megy, azért hosszu keskeny kazlakba rakattam a föld szinére öt láb szélességben. E bánásmódnak azon kedvező következése lett, hogy még eddig 50, azaz ötven burgonyám sem romlott el, ez is csak azért, mivel gazdasági erőmhöz képest nagy mennyiségben termesztvén, kellő figyelmet nem fordithattam a fentebbiekre. Mindenesetre rakásimat megnézettem, s mellyben kevés hibát is találtak áttétettem ismét más rakásba, részint hogy szellőzzék, részint hogy a hibásak kihányódjanak. –
Hogy az idei burgonyaromlás oka a fentebb előadottakban rejlik, arról még inkább meggyőzött az, hogy a legnagyobb gumókon láthatni mind a kinőt indát, mind az elszáradt gyökeret, mellyeken az ujabban kötött gumók függtek, s az illyenek közül, bár első pillanatra sok épnek tetszik is, ha megvágják, a héja körül már taplós fenésedésbe ment, mint más években sok anyaburgonya, s a mint az illyen a veremben felmelegszik, megrothad.
Továbbá megerősitett véleményemben még azon tapasztalat is, hogy az elein érő burgonya, mint a fekete, s mit e vidéken lőrinczinek neveznek, jókor érvéán, s szárai még az eső előtt tökéletesen elszáradván, uj hajtást nem tett s azért ezen fajok nem is rothadnak. Ezek után bátor vagyok azon vigasztaló hitemet közre tenni, miszerint honunk e vidékén a jövőre ható semmi vészt nem tartok a burgonyában, s a jövő évben kedvező időjárás mellett ép olly tökéletes termést várhatunk mint akármikor. –
Azt azonban tanácsosnak látom, hogy jövőben magról frissitsük a fajokat,nem mintha már a vész bennök volna, hanem hogy eleve meggátoljuk, – tanultatván más országok példáin. – Tapasztalaatom szerint a magról szaporitott burgonya első évben apró ugyan, de másod évben felette nagy és sok liszttartalmu gumókat ád.
Eötvös Tamás.
