Nézzünk szét.
Nézzünk szét.
Iparvédelmi eszmék az erdélyi szászok között a 18-ik század elején. A szebeni Transsylvani aközli azon „Specialia Remedia a szász nemzet fölsegéllésére” miket 18 pontban, állitólag Johann Hoszmann von Rottenfels, 1707-ki jan. 23-kán irt. Az érdekesbeket közöljük ezennel. Tanuságot teendenek azok arról, hogy az iparvédelmi eszmék akkor nem találtattak olly gúnyolandóknak a szászföldön, mint a hogy ott a védegylet törekvései most piszkoltattak.
A Specialis Remedia 9-ik pontja igy szól: a manufacturák a legszokottabb eszköz, szegény országok fölemelkedéséhez. Mivel már a szászvárosokban minden kézmüvesekből áll, azért azoknak stabilisatiója annál könnyebb volna, kivált Szeben és Brassóra nézve, hol már a posztó-készités kezdete annyira vitetett, miszerint semmiféle neme az idegen, angol, hollandi posztóknak nem szükséges. – E végett mindenképen igyekezni kellene, hogy
10. Legyen az országban alkalmas gyapju, s a gyapju-osztályozás, nehogy a jó a roszszal kevertessék, minden gyapju-gazdaságoknál alkalmaztassék; a tarka s fekete juhok, kivált az illyen kosok kiirtassanak. Ha azonban idegen gyapjuból kellene dolgozni, ugy
11. Az idegen gyapjuért ne készpén adassék, hanem posztóért in natura, mellyet Oláhország, honnan a gyapjut veszszük, szinte szükségel, vásároltassék. „És e gyapju harminczad-menten jöhessen az országba, – a posztók, a kivitelnél majd kipótolhatnák azt, ugyan ezt kellene alkalmazni az oláh borokra nézve is; különben pedig, mivel az ország maga is sufficieuter van borokkal ellátva, az oláh borok, a szükség esetén kivül épen ne, vagy csak kis mértékben bocsátassanak be.” – Mindene fölött
12. Jó posztófestőket kell hivni az országba, nehogy mindig a közönséges szineknél maradjunk. Továbbá
13. Ott, hol jó len és kender terem, a vászonszövés volna erősen beviendő, mint Beszterczén, hol a maramarosi szép len jól és olcsón kapható. „Nagy pénz adatik ki évenkint a vászonért, mellyet, mert e dolgot (dieses Werk) roszul miveljjük, rosz vászonért, rőfe 4–5 garas, – idegeneknek kell kiadni.”
15. Segesvárott jobban virágzik a kovácsmesterség, mint sok más helyen. Ha ezt igazán segitnék, hiszen „hogy az egész országot elláthatnák kaszákkal, fejszékkel, kapákkal, ez által évenkint sok ezer forint maradna a hazában.
Würtembergből a költözködés még mindig tart. Szászvárosból irták az Erd. Hiradónak dec. 6-ról, hogy épen akkor érkezett oda hét sváb család, levén összesen 104-en, s levén öszvesen három szekerök. – Egyika megérkezett magfrissitőknek mondá, hogy utban van még Erdélybe jövő 140 család.
47Ebből látszik tehát, hogy e bevándorlást a würtembergiai kormány nem tiltotta, mint hogy ez hiresztele volt. Látszik továbbá hogy e jövevény hadnak iszonyun szegénynek kell lennie, mert 104. személyre sem volt több három szekeröknél. A temesi alispán ur alig ha sok pénzöket volna képes e vendégeknek megolvasni! Látszik végre hogy minden mértéken tul szapora faj ez, mert 7 családban 104 személy van.
És hogyan gondoskodnak e számos mazurokról a szászföldön? Az érintett szászávoris levél kirja, hogy már a nyáron kutyát kényszerültek enni a szegények! Most télen nincs jobban sorsuk, s Romoson, u. t. Roth ur helysegében megint kutyahussal élnek. Szörnyüség!
Az iparos munkásság haszna. Egy tót kalendáriumban mondatik: a magyar elad 7 kron lent a sziléziainak, ez megfonja s fonalát eladja a belgának 3 frtért, a belga csipkét sző belőle, mellyért mi fizetünk 300 pftot. Már a tót kalendárista is kitesz rajtatok hátsó vezérek és vezetők!
Csülleng Szakolcza vidékén olly mértékben és sikerrel miveltetik, miszerint a Pr. Z. szerint már évenkint 1000 mázsa részint Austriáb, részint Porosz és Szászországba kivitethetik.
Ujvidéken szerb könyvtár nyittatott meg legfelsőbb engedelem következtében. (P.) Mennyi város van még, hol magyar könyvtárakról is kellene gondoskodni.
Kormányi gondoskodás. A franczia kormány meghagyta a zálogházi igazgatóságának, hogy a mult évi dec. 1-től 1847-ki mart. 1-ig azon zálogöszvegek után, miket szegények ruhákra, ágy-nemüekre, szerszámokra vesznek, mennyiben 10 frt nem haladnak meg, kamatot ne számitson. (Pr. Z.)
Az idegen elemek magasztalása. Az augsburgi Allg. Zeitung egy német irónak következő nézetét közli: megvetést érdemel, midőn egyes német szózatok, például a Jordán J. P. által Lipcsében kiadott „Slavische Jahrbücher”ben, nem átalják a német szokásokat, német miveltséget, sőt még a német becsületet is lealázni, csakhogy ez által a tótoknak kedveskedhessenek. – A Magazin für die Literatur des Auslands hasonló értelemben rója meg Schuseká-t, minthogy a német becsületet igy alázta le ő, születésére német-cseh, egy iratában. – S az Allgemeine megjegyzi mind ezekután: Valóban, illy jelenetek a politicailag és nemzetileg mivelt öntudatu népnél lehetetlenek. Képzeljük az esetet, ha az általában képzelhető volna, hogy akadna valaki Párisban, ki elszaszi évkönyveket adva ki, ezekben a német-elszasz elemet a francziának rovására annyira kiemelné, mint Jordan évkönyvei a szláv elemet földicsérik a németnek rovására! Francziaországnak ép nemzeti teste kilökné magából az illy abnormitást.
A kit e dolog Magyarországon érdekelhet, értse és javuljon!
Iskolamesterek. Elődünk, ki a mult évben e rovatnak nagy részét irta, ugy emlékezünk, megérintette, hogy a porosz kormány 45,000 tallért rendelt ki azon czélból, hogy az iskolamesterek fizetése abból javitassék, s általában legalább 100 tallér évi fizetésre emeltessék. – Ez öszveg kirendeléséhez ismét reménység van. – Ezen fölül a községes is igen dicséretesen törekkesznek e részben segedelmet nyujtani. Kivált Berlin városa dicsértetik e tekintetben. Iskolamestereink 50 tallérnyi fizetés-javitást biztositott. Ezen felül azoknak, kik alacsonyan vannak fizetve, a mostan szükség tekintetében, különös segitség adatik. A segédmesterekre is kiterjesztetik ezen gondoskodás, minthogy eddigi dijaik, havonkénti 7–8 tallér csekélynek találtatik.
Vann e illy gondoskodás nálunk az oktatók ez osztályáról?
A fölolvasások egy uj haszna. Berlinben az egyetemi oktatók nyilvános fölolvasásokat tartanak télenkint, mellyekben 48különösen a hölgyek is nagy élvezetöket találják. A fölolvasási dijakból 4000 tallérnyi öszveg jött össze, melly most a városi tanácsnak adatott által azon czélból, hogy a városnak külön részeiben 4 népi könyvtár állitassék belőle. A tanács már rendeléseket tön a végrehajtásra. Az iskolák igazgatói, vagy tanitói, kik e részben különösebben érdeklnék magokat, vehetendik át a könyvtárnoki hivatalt. A népből mindenkinek, ha erkölcsös magaviseleteért egy polgár jót áll, igénye van dijmenten kapni kölcsön könyveket e tárakból.
Nem tudjuk fővárosunkban volna e népünk között illy könyvtáraknak keletök, de annyi bizonyos, hogy a 4000 pftot a mi hatóságunk is jól használhatná különféle népnevelési czélokra. Azért tisztelt egyetemi tanár urak s t. tanárurak az egyetemen kivül is gondolkozzanak berlini collegáik példája fölött.
Iskola-mesteri gyakorlatok. A mult november közepén érkeztek Kolozsvárra, s mintegy tiz napig mulatának ott az erdelyi reformata annyaszentegyház néhány kereületeiből a kölcsönös tanitás módszerének gyakorlati betanulására s az azzal közelebbről megismerkedésre, egyház-főtanácsi rendelet következtében oda küldött 11 népiskolatanitók vagy mesterek. – Szállásuk ingyen volt. – Magát akölcsönös tanitási rendszert fölvilágositó oktatás mellett egyik előiskoláiban tanulták – megismerkedtek továbbá a kisededovodávl, hogy melegebb részvéttel ismertethessék a vidéki gyülekezetekkel, – ugyan azon időben több tanároktól oktatást vettek a főbeli számitásból, tiszti irásmodból, s a megujitott énekes könyv szabályozottabb énekléséből. (M. és J.)
Különféle kések. Egy brassói kereskedő, ki egyébiránt sok részben őszinte méltánylást érdemel a magyartól, azt hirdeti, hogy kereskedésében „különféle finom tollvágó, kenyér és aczélkések, bécsi hires ifj. Graubner Dávidtól készültek” kaphatók. Hát miért nem a pesti Jungk Keresztélytől, Heizer Ádámtól, Kraus Lajostól, az Eisenschmict-félhe műhelyből veszi tisztelt hazánkfia e czikkelyeket? Jungk a külföldön is ismeretes; Heizert a magyar egyetem sebészeti műszerészének választá; stb. – Minek tehát bécsihez folyamodni, a hazaik mellőzésével?
Párisi kalapokat meg egy kolozsvári boltos hirdet, a nélkül, hogy hazai készitményeket méltatna eladásra. – Derék ember, mondhatjuk! –
