Vezércikk: (A B. P. H. Hiradó szabad kereskedése).
Vezércikk: (A B. P. H. Hiradó szabad kereskedése).
Más kárán okulni igen kivánatos szerencse, 66azért ha melly organuma a magyar időszaki sajtónak, mint az élet legilletékesb tolmácsa más nemzetek politikai, országgazdászati, vagy socialis életét folytonos figyelemmel kiséri, és ebből koronkint nyilvánulásokat hoz fel saját közönségének tanulságul: igen hasznos dolgot cselekszik. De a taktikának korán sem szabad a dolgok valódi állását nagyon módositó viszonyok és okozatnemző körülmények ignoralásából vagy ignoraltatásából kölcsönzeni fegyvert, különben a jártasnak szemében nevetségesekké leszünk, a járatlant pedig jégre visszük. És az időszaki sajtónak mind kettőtől ovakodnia kell.
Becses ellenünk a Budapesti Hiradó, mellynek a maga nemében ügyes szerkesztését kérdésbe sem hozhatni, a közbenső vámvonal ellenében sorompó-döntögető telepeket rendezett, és ezeknek megerősitésére a szabad kereskedési rendszer érvényesitésére szolgáló mozgalmakat, mellyek Francziaországban, mióta Peel hatalmas nyilatkozványa Európát átszárnyalta, mutatkoznak, saját malmára derekasan felhordja.
Eljárása ellen semmi kifogásunk, mert a mi jobb majd győzni fog, de adatainak, mellyek irányunkban korán sem érvényesek, illustratiójára szólnunk kell. Nagy tévedés Francziaország ezen mozgalmainak tényezői közül az angol propaganda hatását kifelejteni; még nagyobb tévedés a franczia ipart és kereskedést a magyar iparhoz és kereskedéshez igényekre és előnyökre nézve sort tartva hasonlítani; de legnagyobb tévedés Francziaország érdekeinek fen és alant képviseltségét és ennek sulyát a magyar érdekek fen és alant képviseltségével párhuzamba állitani. A magyarázat felesleges. Ezen tévedések nem kissé zavarják meg az országgazdászati induló pontot, melly szerint a nemzetek társadalmi életében három fő állapotot szoktunk megkülönböztetni, ugymint: a polgári szabadság, müveltség és vagyonosság állapotát, s axioma gyanánt tartjuk: hogy nem emelkedhetett nemzet a polgári boldogság, jólét és hatalom kitünő fokára, mellynél e három állapot közül valamellyik fogyatkozott. Látunk nemzeteket, mellyek noha polgári szabadsággal éltek, az egyszerüség és szegénység nyomasztó korláti között tengtenek, igy például Tacitus leirása szerint a hajdani német fajok. Látunk ismét nemzeteket, mellyek valamint a világkincsek birtokához jutottak, ugy veszték el a szabadság- és erkölcs-szeretetet. Ismeretes bizonyságul szolgálnak erre Róma viszontagságai. Nem különben Carthagót, a világ-kereskedéssel 67birót, de beteg alkotmányút a szabad Róma lerombolta. – Illy adatokat a világtörténet nagyszámban mutat fel, mellyekből világosan láthatni, mikép az emlitett három állapot különvéve nem, de együtt és kölcsönös hatással igen is elősegitik az emberiség és társaság magas czéljait.
Már most gondoljuk el, hogy főkép nem eléggé határozottan ismeretes terrenumon, millyen az országgazdászaté, és ollyanon, mellyben a magyar érdekek szerinti intézkedésnek vajmi kevés garantiája van, az időszaki sajtó nem nyilt szándéku informatiókkal áll elő, lehetetlen, hogy az ép emberi észben tisztán álló eszmék fölött is az ép emberi ész valóságos botrányára inkább czéltól távolitó, mint arra vezető vitatkozások ne támadjanak. Igy vagyunk mi a szabad kereskedés eszméje ügyében az igen tisztelt B. P. Hiradóval, melly a szabad kereskedés nevezet alá a legsajátszerűbb értelmezést helyezi.
Jó ideje már, hogy az igen messze terjedő láthatárú Hiradóval, mint magának tetszik magát nevezni, a fölött, valjon mit ért a szabad kereskedés nevezete alatt, tisztába szerettünk volna jőni, de igen ügyes politikájánál fogva a reticentiae figura hatalmával a dolgot mindeddig szépen burokban tartogatta, mig mi nyilt politikánknál fogva, melly meglehet, hogy nem olly czélszerű, mint volna az ellenkező, nyiltan, világosan megmondtuk a szabad kereskedésről fogalmunkat.
De egyszer valahára kétségkivüli bizonyságára annak, hogy mindenkinek csak legjobb saját politikája szerint eljárni, kimondta magyarázatát a B. P. Hiradó. És kimondta e h. 12-kén megjelent 523-dik számában, mikint az ő szabad kereskedése ez uttal nem más, mint Magyarországnak Austriával üzendő kereskedése. A fogalom mondhatni különös, de hagyján, vegye érette őszinte köszönetünket, mivelhogy tudnunk engedé elvégre hanyadán vagyunk vele, noha mi ezt minden értelmi korlátoltságunknál fogva is már az előbbiekből abstrahaltuk magunknak, és kétségen kivül voltunk helyezve.
Tegyünk most egy kis összevetést magára az értelmezésre nézve. Helyesen állitja a Budapesti Hiradó, „mikint mióta a szabad kereskedés eszméje megfoganszott az emberi értelemben, azóta nehezen volt a közgazdászatnak egyetlen tanitványa is, ki ezt ugy értette volna, hogy ez által a világ minden statusai összeolvadnak egygyé.” De az is igaz, hogy mióta a szabad kereskedés eszméje az emberi értelemben megfoganszott, azóta nehezen volt a közgazdászatnak egyetlen tanitványa is, ki józanon azt prédikálta volna, miképen egy olly országnak, millyen hazánk, az ipar felvirágzásából származható üdve és boldogsága attól függ, hahogy az ő iparára századokig károsan hatott közbenső vámsorompók, de mellyek alkotmányossága és nemzetisége fenmaradását nem kevessé támogatták, ledöntetnek és szabad kereskedést üzhetend olly tartományokkal, mellynek elfejlettebb ipara van mint ennek, és mezőgazdasági érdekei mint ennek.
Továbbá nem helytelen állitás, mikint a „szabad kereskedésnek is kell, hogy korlátai legyenek, mint mindennek a világon, hol maga az eszme is megsemmisül, ha korlátai megsemmisülnek, és minden csak ugy fér meg, ha másokat korlátoz, és mások által korlátoztatik.” De nem 68in thesi a szabadság fölött viendő dialectici elmefuttatásról van szó, hanem a mi dolgon egy kis változást tesz, kereskedelmi és igy fontos országgazdászati ügyéről egy szabad alkotmányos nemzetnek, melly, hogy ajándékot fogadjon, a fenebb emlitett hatalmas motivum is bebillen a mérő serpenyőbe, hogy pedig mindig csak gazdaság gyanánt tekintessék, természetével ellenkezik; és hogy a kereskedelmi szabadságot, alkotmányos nemzet saját erejével intézze a szerint, mint érdekei kivánják, az alkotmányosság eszméje követeli.
Végre az országos intézkedésekben magának a Hiradónak kegyes elismerése szerint is a sikerre kell legfőbb tekinttettel lenni. Mi az ő szabad kereskedése sikeréreről majd elmondandjuk nézeteinket, és megvizsgáljuk alapját nyilatkozatának, hogy t. i. neki „vágyaiban és czikkeiben mindenek előtt az austriávali szabad kereskedés eszméje lebeg szeme előtt, azért mert valóban az okos ember előbb azt végzi, mi legközelebb érinti.” – És fennen hirdetni magát ellenünkben a haladás nagy leventéjének? És minket az elavult tanok embereinek gunyolgatni? E már csakugyan devalvatio alá tartozó nagy szó.
Mi nem fogunk késni éberségünkben figyelemmel kisérni a részvét nyilatkozványait a Budapesti Hiradó szabad kereskedési eszméje mellett.
