Irlandról Dupin Károl.
Irlandról Dupin Károl.
Az Unio, majd félszázad óta minden közbenső vám, a kereskedésnek minden akadálya Irland és Nagy-Britannia között fokonkint meg lőn szüntetve. A bevitel, kivitel két királyság között tökélyesen egyenlő. Angliának mindennemü czikkelyeit szabadon vihetni Irlandba, – Irlandét szintolly szabadon Angliába. Egyenlőn szabad Irlandból vagy Angliából kereskedni a külföldre. Ez a kereskedési szabadság rendszerének legtökélyesebb, leggátlanabb gyakorlata. –
Lássuk, hová vezette Irlandot e rendszer? Gazdagitotta Irlandot, – iparát, hajózását és kereskedelmét előmozditotta e?
E részben a legujabb hivatalos irományokat tekintettem át, azokat, miket Anglia finance-accounts név alatt ad ki évenkint. Az utolsó számtételek 1845-ki jan. 1-ig mennek. Ezeket ugy tekinthetni, mikből a dolgoknak mostani állása teljesen kivilágosodik.
Ha ezeket biráljuk, egy tény lep meg bennünket. Ugyanis: az ipar azonegy szabadsága fejlődhetett Irlandban, mint Angliában, sőt Irlandban még olcsóbb munkabért kelle fizetni, s igy Irlandban fontos előnynyel is birt. Mégis, ha a gyárügyelők lajstromait áttekintjük, látjuk, hogy a munkásoknak, kik Nagy-Britannia roppant gyár-intézeteiben dolgoznak, száma fél milliót meghalad, mig Irlandban alig éri a 26000-et. Ez aránytalanság figyelmet ígényel. Fél millió gyármunkás 20,000,000-ig föl nem emelkedett népességnél, s csak 26,000 gyármunkás ott, hol, 8,000,000nyi a nép. – Irland aránya a népességhez képest nyolczszor kisebb. – Meglepetésünk azonban szünni fog, ha a két, ugyanazon kereskedelmi törvények alá helyezett szigetnek állapotát közelebbről megfontoljuk. – Hová igyekszik az ipar központosulni? Azon helyekre, hol a tőkék halmozódnak 114s fölhalmozvák, tehát a nagy gyárvárosokba. Manchester, Glasgow, Birmingham azok, mik a versenyben győznek, s mikkel a belföldi gyárak nem concurrálhatnak. Innen láthatjuk, miérthogy a műipar, hasonló szabadság mellet, Irlandban csak végtelenül csekély arányban, melly népességéhez képest is olly csekély, tengeti lételét. – Ennyit a gyári munkásságot illetőleg.
S hogyan alakulnak kereskedelmi viszonyaik Nagy-Britanniának s Irlandnak? Mi az Irlandiak szükségeinek iszonyu többségét illeti: angol gyárak készitményei azok, mik azok födözésére szolgálnak, s miket Irlandban mezőgazdasági termesztményekért cserélnek el. Irlan azonban távol attól, hogy illy csere által gazdagodnék, még csak annyit terméke sincsen, hogy érte jó kelméket, egészen uj ruhákat vehetne magának.
Ezért Londonban esztendőnkint egész járműveket terhelnek meg ócska ruhákkal, mik már elrongyoltak, elavultak, s miket Angliában „raggs” néven hivnak. – E hajótehreket Dublinba s Irland egyéb helyeire küldik, hol azokat a nép illy inséges állapotban megveszi s azonnal viseli a nélkül, hogy a rongyokat összeaggatná.
Ime, ezek eredményei a politikai s kereskedelmi uniónak, mik valóban nem vétethetnek közös s a két ország között egyenlőn fölosztott jóllét jeleinek.
Ha az irlandi alnép állapotát megkivánják ismerni, ugy csak nyomorult vityillóit kell megtekintetnünk, s látandjuk mi pőrén lakik. Északamerika sivatagjai rőtjeinek lakásait is alig hasonlithatni Irlan népének viskóihoz. Magokban a városokban, a paloták mellett, a központon is találhatni városrészeket, mik a keleti városok legszegényebb, legkoldusabb részeinek is piszkára válnának, nyavalyák uralkodnak ott, mik inségnek s meztelenségnek következései, ott szün nélkül dul a typhus, mint Stambulban a pestis.
Épen sem mondom, hogy az angolok, akarva, tudva, s féltékenységből akadályozzák Irland jóllétét; nem, ez bizonyosan nincsen is igy. Igazságosan gondolozom az angol kormányról. Ha ez, a nélkül, hogy Anglia gazdagságának ártson, Irland jóllétét és szerencséjét gyarapithatná, ugy nagylelküségének kétségtelenül adná bizonyitványait s kell is adnia, mert Irland egy része a Nagy-britanniai egyesült királyságnak. De a tőkepénzek kérlelhetlenek, – előtolulnak, mint a szél, mint a gőz, mint a villám s ledöntenek mindent ösvényökön. Ez eszköz által a népek, miknél a tulhatalom van, elháritanak minden akadályt. Annyival rosszabb 115a szegényekre nézve, kik nem védhetik magokat ez ellen.
Irlandnak e helyzete, a külföddeli forgalomban még inkább látható. Csak egy példa elég. 1844-ben a három britanniai királyságba 1,409,000 hajóteher érkezett külföldi jármüveken. S mennyi esik ebből Irlandra? Csak 18,881. Hogy van ez? Irlan kikötői csaknem kiszáradtak vagy elfövenyesedtek. S miért? Anglia kikötőinek tulhatalma miatt, – tengerészetének s tőkepénzeinek vonzó erejénél fogva. London, Liverpool, Bristol, Hull s husz egyéb réve Angliának félelmes versenyt támasztának, mellyben a szegény Irland kikötői képtelenek küzdeni.
Példa ehhez még, hogy Nagy-Britannia idegen és gyarmati árukat kap 73,547,788 font sterling értékben, – mig Irland csak 1,893,767 font sterlingnyit viszen be.
Ha Irland műiparczikkelyeinek kivitele vétetik szemügyre: az aránytalanság megint illy nagy. Mit is vihetne ki Irland előnynyel. Gyapotszövetei nem versenyezhetnek a manchesteri s glasgoviakkal. Bár némelly scottok Irlandban egy két tetemes gyárt alapitottak, az angol gyárakkal még sem tarthatják csak a legtávolabbról sem az egyensulyt. – Irlandnak nincsenek jelentőbb hirrel biró gyárai aczél-, kés-, edény-nemüekre. Nincs semmie, mit a staffordshirei s birminghami műhelyeknek ellenébe állithatna.
Volt egy iparága, melly neki tulajdonának látszott. Gyulcsai hiresek voltak. E részben Angliánál valamivel előbb állott, mig a kézfonás volt divatjában. Mert épen a szegény irlandi családok foglalkodtak a leinparral városon ugy, mint a vidéken fonással. De a fonás és szövés közrül uj találmányok s gépek vétetvén használatba, a szerencsétlen irlandiaknak e forrásuk is kiszikkadt. A kézfonás, kézszövés elvétetett a népétől, s ez ujabb oka inségének.
Igaz, vannak Irlandnak némelly gyárai, de azok nem igen számosak, mig Anglia és Scotia, mérhetlen tőkepénzeivel óriási gyárakat létesitett a lenipar körében is, s a gyolcsot, melly Irlandinak nevezteték, saját monopoliumává tette, s hamisan irlandi név alatt árulja.
Tekintsünk vissza az unio előtti 60 évre, azon időre, midőn Irlandnak még saját parlamentje, saját vámzata volt, és hasonlitsuk össze az irlandi külföldre eladott készitmények értékét, az angol szinte külföldre vitt készitmények értékével; azután vonjuk a paralellát a jelenre alkalmazva: s ugy találandjuk, hogy az arány Irland kárára 10-ről 1-re szállott alá. –
Hogy e tények csak a kereskedési szabadság eredményei: azt nem állitom; – hanem állitom, hogy azok a teljes szabadság, teljes egyenlőség félszázada alatt, s a nélkül történtek, hogy a két országnak idegen nemzetekkeli kereskedése valahogy korlátoztatott volna.
Állitsunk már most egy kérdést; – tegyük fel, hogy Irland most maga kormányozná magát, maga hozná törvényeit. – Kétségtelenül elvesztené ez állapotban azon oltalmat, mellyet a kisebb ország mindig nyer az erősebbtől; lenne másod, talán harmad rangu ország. De más, ha kérdezzük, hogy ez esetben minő volna belső állapota. Azonnal védelmezni igyekeznék a többi, de különösen Angol, országok ellen azon czéllal, hogy a saját szükségeire megkivántató dolgok saját kebelében készüljenek. A külföldön is törekednék a saját iparának és fogyasztásának elkerülhetlen 116szükségekre nézve méltányos részét igénybe venni. Utána látna, hogy lobogója a tengereken s a tengerészországok kikötőjiben tiszteltessék. Elhihetjük e, hogy Irland, a most olly kedvezetlen állapotban levő, csaknem semminek vehető Irland nem jutott volna már oda, miszerint mint annyi más európai nemzetek, saját részét birja a műiparban, kereskedésben és hajózásban? Csak nem mondhatjuk, hogy az irlandi fajnak nincsen tevékenysége, physikai ereje és szellemi hatalma? nem akarjuk állitani, hogy e faj a hasznos mesterségek készitményeit, a szellemnek alkotásait, a lángésznek föltalálásait nem képes előállitani? Irland a tudományok és művészeteknek, a tengeri és szárazföldi szolgálatnak, a szónokszéknek és a kabinetnek első rangu férfiakat szült. Ezek nagygyá fogták tenni nemzetöket, ha szabadon intézkedhetének magok fölött.
Azt hiszem tehát, hogy az illy nemzet, lelkesitve hatályos és sokszor igazolt bátorságtól, illy nemzet, melly nagy képzelő tehetséggel, szellemmel és fölfogással nagy physikai erőt bir kapcsolatban, nem maradhatott volna egy egész századdal hátra a többi szárazföldi statusok mögött, ha szerencséje vala függetlennek lenni. A helyett, hogy most szomoru alattvalóiság s borzasztó szegénység képét mutatja előnkbe: a jóllétnek és dícsőségnek fényében mutatkoznék. lakosságának nem olly csekély részét fogná műiparának szentelni, minthogy most a nagy gyárak csak Angliában díszlenek, – nem fogná a földmivelők fölös számának, s az iparosok hiányának ellentéteit láttatni. Mindenki jól élhetne, s a kereskedés virágoznék Irlandnak általa is, számára is.
Szükségesnek tartottam e nézeteket előadni, hogy megmutassam azoknak felötlő tévedését, kik a legohajtandóbb szerencsét a védvámok eltörlésében lelik s ezért minden gyámbiztositást műiparunk, nemzeti kereskedésünk és hajózásunk ügyében elenyészteni kivánuak. Röviden, meg akartam mutatni, mi szomoru következései vannak a legfontosabb érdekekre nézve a védelem hiányának. –
Hajósy.
