A Zollverein vámzatának nehány hibáiról.
A Zollverein vámzatának nehány hibáiról.
Szólottunk lapunkban a védrendszer haszna és szükségeiről, most alkalmazása iránt kivánunk, némi fogyelmeztetéseket közleni.
És azt tartjuk, a példák igen gyakorlati oktatók, kivált ha intéseik tapasztalt károk, már létezésben kimutatható hiányok ártalmaira vonatkoznak.
Ezért igen alkalmas példa-forrásnak véljük a német Zollvereint használhatni, mint a melly a védvámrendszerre levén alapitva, azon állapotra, mellyet saját vámügyeinknek kivánunk, tanulságosan vonatkozhatik mind hasznaiban mind hibáiban.
Ezuttal egy két hibáját akarjuk megismertetni.
A Zollverein a védelem elvére van alapitva, mert vámjai vannak, mik csupán mint vádvámok s pedig igen magas védvámok magyarázhatók; nemcsak, hanem elvileg is ki van jelentve, hogy vámzata által védrendszert szándékoltak megalapitani s kivnni. A porosz, 1818-ki május 26-ról kelt vámtörtény, azon alapkő, mellyre a mostani vámzat épitkezik, világosan védrendszer mellett nyilatkoztatja magát. „Közönségesen és világosan mutatkozik a szükség – igy szólanak saját szavai, – hogy a külkereskedésnek és idegen készitmények fogyasztásának kellő megadóztaása által a belföldi iparosság védessék.” – Ez elv még a legujabb időben is hivatalosan a ráa történt hivatkozással, legünnepélyesebben elismerteték s megerősiteték. Az 1845-ben egybehívott porosz tartományi gyülésen az eloszlató irományban ezek foglaltatnak: „A vélemény, mintha a fönálló vámintézvénynek czélja csak status-bevétel – nem pedig mindenütt s belföldi iparosság védelme volna, alaptalan; mert már az 1818-i majus 26-kán kelt vámtörvényben az akkori, lényeges elveire nézve most is fönálló, s a német szövetség nagy részével történt egyesülésnél fogva csak terjedelmet nyert intézkedésnek czélja abban lőt kitűzve, hogy a külkereskedés és idegen áruk fogyasztásának alkalmas megadóztatása által a belföldi ipar védve, és satatusnak azon jövedelem, mellyet kereskedés és fényüzés nyujthatnak, biztositva legyen.”
Levén pedig a Zollvereinnak czélja az iparosság védelme: kérdés, vámzata mennyiben felel meg föladatának?
És e kérdés tekintetében, nem tagadhatni, a vámzatnak gyönge oldalai vannak.
Világos indoklás nélkül igen magas és igen alacsony vámokat állit egymás mellé. Igy példaul a gyapot-szövetek legdurvábbja is mázsánkint 87 ft 30 krjával vannak védve, mig a gyolcs mázsája csak 3 ft 30 krral ótalmaztatik. – Pedig nem lehet állítani, hogy a védelem e különbsége az érték szerint volna mérve; mert a gyapotkelméknél közép számmal 29 száztóliját teszi az értéknek a vám, még a gyolcsnál a 2 1/2 száztólira hág. – Gyapotfonalakat (egy és két sodrással) 3 ft 30 krral védi a vámzat, és ez igen alacsony, de mégis hasonlithatlanul nagyobb, mint a melly a lenfonalat csak 17 1/2 krjával védi mázsánkint. Ez utóbbi védvám annyira csekély, miszerint bizvást el is lehetett volna hagyni. A lennek gépfonásánál is következőleg állanak a munkabérek mázsánkint:
133A
|
15
|
sz.
|
lenfonalnál:
|
5
|
ft
|
16
|
kr.
|
„
|
20
|
„
|
„
|
6
|
–
|
12
|
–
|
„
|
25
|
„
|
„
|
7
|
–
|
37
|
–
|
„
|
30
|
„
|
„
|
9
|
–
|
5
|
–
|
„
|
40
|
„
|
„
|
12
|
–
|
55
|
–
|
„
|
50
|
„
|
„
|
16
|
–
|
5
|
–
|
„
|
60
|
„
|
„
|
20
|
–
|
29
|
–
|
„
|
70
|
„
|
„
|
25
|
–
|
52
|
–
|
„
|
80
|
„
|
„
|
33
|
–
|
11
|
–
|
„
|
90
|
„
|
„
|
42
|
–
|
30
|
–
|
„
|
100
|
„
|
„
|
50
|
–
|
36
|
–
|
Már az pedig világos, miképen olly czikkelynél, mellynek munkabére mázsánkint 50 ftig hág, 17 1/2 kr védelemmel nincs segitve.
A gyapot-ipar érdekében föl lehet ugyan hozni, mikint az a legfontosabb iparágak egyike, a minthogy egy angol számitás szerint Anglia 1845-ben csak magából a gyapotgyártásból 109 millió tallért, vagyis 190 millió forintot vett tiszta nyereségül. De a gyapotipar fontosságából még sem következik, hogy miatta egy más iparágat, a lenipart veszni kelljen hagyni. Ezenfölül a gyapotnemüek vámzatának közelebbi megtekintésénél ebben is azon hiány találtatik föl, miszerint a védelem aránytalan s a legtöbb gyapotnemüekre nézve elégtelen védelmet nyujt. Ugyanis a gyapotfonalak védvámja, bár magasabb mint a lefonalé, mégis az értéket tekintve csaknem olly csekély mint emez. – Im a gyapotfonalaknak, különböző számaik szerint értékeik:
A
|
4 és 5
|
számu fonal
|
fontja ér
|
20
|
krt.
| ||
„
|
10
|
„
|
„
|
24
|
–
| ||
„
|
20
|
„
|
„
|
30
|
–
| ||
„
|
30
|
„
|
„
|
36
|
–
| ||
„
|
40
|
„
|
„
|
45
|
–
| ||
„
|
60
|
„
|
„
|
1
|
ft
|
12
|
–
|
„
|
100
|
„
|
„
|
2
|
–
|
–
|
–
|
„
|
120
|
„
|
„
|
2
|
–
|
30
|
–
|
„
|
150
|
„
|
„
|
3
|
–
|
30
|
–
|
„
|
200
|
„
|
„
|
6
|
–
|
–
|
–
|
"
|
300
|
”
|
”
|
12
|
–
|
–
|
–
|
Mázsánkint véve az értéket, a 4 és 5 számu fonal mázsája ér 33 ft 20 krt, a 40 számué: 75 ftot; a 300 számué: 1200 ftot. – Tehát 3 ft 30 krnyi védvám csak a legalsó nemü fonalnál jöhet tekintetbe, mig a 40-es fonalnál az értékenk 4 2/3 száztóliját teszi csak, a 300-nál pedig csak 7/24 száztólit, vagyis 100 forintra 17 1/2 krajczárt teszen. –
A gyapotfonalak vámjának ez aránytalansága és elégtelensége még kiáltóbb, ha a gyapotszövetek vámjaival tartatik össze. A fonal, felét foglalhatja magában azon munkának, melly a szövetekben van. A vámzatnak ez mindegy. A fonalat 3 ft 30 krjával védi, a szövetnek 87 ft 30 krnyi védelmet nyujt. És pedig van gyapotszövet, mellynek mázsája nem sokkal ér több 50 forintnál, mig a 40-es fonal értéke már 75 forint; s mégis a készitmény, mellynek értéke egy harmaddal kisebb, 25-szörte nagyobb védvámra van méltatva. Ellenben a 300-as fonal értéke 1200 ft, a közönséges festő szövet értéke nem egészen 67 ft, s mégis ennek 87 ft 30 kr, a 300-as fonalnak 134pedig csak 3 ft 30 kr. védvámja van, s ez az 1200 ftos fonalnál az értéknek 7/24, – a 67 ftos szövetnél 131 száztóliját teszi.
A gyapotszövetek külön nemeinél megint találkozunk ez aránytalanság s elégtelenséggel. Egy vég közönséges németalföldi gyapotszövet, melly 9 fontot nyom, ér 6 frtot: egy, 5 fontos vég finom shírting ér 20 frtot; egy 2 fontos vég finom fehér mousselin ér 40–50 frtot; egy 2 fontos vég nyomtatott mousselin megérhet 60 frtot. E szerint e kelmék mázsájának értéke következő lépcsőzetet képez:
A németalföldi szövet
|
mázsája ér
|
66 2/3
|
ftot
|
a finom shirting
|
„
|
400
|
–
|
a fehér finom mousselin
|
„
|
2000–2500
|
–
|
a nyomtatott "
|
„
|
3000
|
–
|
A Tüll-ek, csipkék, piperenemüek mázsája fölmegy 5000 ftig. Sőt van csipkenem, melly 4 ft érték mellett 1/25 fontot nyomván, mázsája 10000 ftra rug. S mind ezen, ennyire különböző gyapotkelmék számára a vámzatnak csak azonegy 87 ft 30 krajczárnyi vámja van. S ha ezt az érték száztólijában fejezzük ki: tehát 7/8–150 és 160 percent között változik a védelem. Ebből következik, hogy a közép és finom nemek, mikre pedig leginkább kellene figyelni, kevessé vagy épen sehogy sincsenek, a gorombább és leggorombábbnemek pedig, mikhez a legkevesebb munkabér kell, igazán mértékfölött vannak védelmezve.
Mi következék ebből a gyapotipar körében?
A goromba és leggorombább gyapotszövetek közül e nagy vám olly iszonyu tevékenységet és versenyt idézett föl, melly már régtől óta a gyárnokoknak cseéky jövedelmet, a munkásoknak nyomoru munkabért hagy, s melly, ha mielőbb segély nem jő, a társadalmi viszonyok romlásával fenyegetőzik, a minthogy ez már Sziléziában valósággal ki is rontott. Ellenben a finom és legfinomabb gyapotszövetek gyártása a védelem hiánya miatt csak nyomoru tengésben van, vagy épen nem is létezik, s nem is fog létezhetni, ha a vámzat meg nem másitatik. Szóval a Zollverein azon gyártást védi, mellynél nagy tőkepénzek mellett is csak kevés haszon van; ellenben a külföldnek engedi azt, mi a nyers anyagérti kisebb kiadások mellett magas munkabért szolgáltat. A Zollverein magának tartja föl azon készitményeket, mik mellett a munkások nem tanulnak sem boldogulnak; ellenben Angliának s Francziaországnak engedi át a finom és mesterséges készitményeket, mik munkásaiknak a németek fölött tagadhatlan tulsulyt adnak, őket ama nemes becsvágygyal, hogy mindent, mit csinálnak, jól csináljanak s ama férfiassággal, melly a németekben még nélkülöztetik, lelkesitik. A Zollverein vámjaival azon iparczikkeket ápolja, mik ma vagy holnap egészen a holt gépnek, a viz- vagy tőzerőnek lesznek készitményei, s elmulasztja az ipar organismusában az ész- és czélszerüt, az iparnak minden ágaiban a legjobbnak, legszebbnek productióját védeni, miszerint ez által az emberben a személyes, szellemibb munka- és műképesség fejlesztetnék ki, mi a németeket egyedül leszen képes az angol tulnyomósága ellen védeni. (Német forrás szerint.)
