Időszaki sajtó.
Időszaki sajtó.
A szépirodalmi szemlét az olvasó közönség becses uj évi ajándékul fogadta a Kisfaludy társaságtól. Mi csak röviden tevénk egyszer már róla emlitést, ajánló rokonszenvvel; de most miután nem egyedül alapos reményeink, hanem a tapasztalás is részt vehet a hozzá-szólásban: el nem mulaszthatjuk felőle ámbár a latban keveset nyomó nézetünket, főkép tiszt. olvasóink irányzására elmondani. A szépirodalmi szemle férfias kis lap, és ha e minőségben, miről nem is kételkedünk állhatatosan megmarad: a szép irodalom mezején a termő erőknek irányadással az élvező közönségnek pedig becses élvezetekkel teend szolgálatot. –
Mi e reményt főkép annak tapasztalásából meritjük, hogy az emlitett lap az irodalmi kritikának szellemét teljesen jól fogta fel, miről egy franczia iró azt mondja: gyakran megtörténik, hogy a kritika fontosabbnak tartja magát, mint kellene, s a költészségnek és müvészségnek nem testvére, hanem anyja gyanánt kiván nézetni. Tisztje egyedül az itélés volna; de teremtő művész tiszteletére vágy. Ez vétkes fennlátás és kevélység; mert törvényeit csak más müvészek remekeiből veszi, s az ő dolga nem a teremtés, hanem csak a rendbeszedés.
Jaj annak az időszaknak, mellyben a kritizálás a teremtést megelőzné, s elébb mutatkoznának kritikusok mint költészek; s mellyben a gondolatok nem a lélek belsejéből fakadnának, hanem a magyarázatok, értekezések s kritikák szomoru műhelyeiben készűlnének. Az illy dolgozatokon meglátszanék a kényszerités és mesterkélés, s az élet tüzének hijával volnának. Ez szokott ollyankor történni, midőn 153a müvészségek egy ideig nagy talentumokat foglalatoskodtatván s minden tekintetben nagy termékenységet nyervén, számos remekek törvények erejére kapnak. Ollyankor a Scholiasták s Aestheticusok a kritikának ezen tisztviselői uralkodnak, azaz, olly tudós és elmés emberek, kiket épen nem illik alázni, hanem tisztes másod rangu helyeken békével meg kell hagyni. Ollyankor szoktak alexandriai oskolák is nyittatni, mellyek az izlést singekkel mérik, s a lángész számára recepteket irnak. Illy szomoru látományt mutat a görög literatura hanyatlásának ideje. Ekkor mindenütt találhoztak hires emberek, kik lexikologiai nehézségeket kerestek, socloecismusokat vadásztak, s könnyen érthető szólásokat érthetetlenekké magyaráztak. Sokan Homerussal kinozták magokat a végre, hogy benne mystikus gnozist és keresztény symbolumokat fedezhetnének fel; s némellyek még azt is tudós módszerrel megbizonyitották, hogy már Orpheus és Hesiodus a szent háromságról, s a Jézus megtestesüléséről szóló tudományt is tanitották. Ne csufoljuk ezen embereket; hozzájok hasonlók a hanyatlás és romlás idejében mindenütt találtatnak. Az illy elbódult vagy szűk határu elméknél, kik a kimult müvészség holt testével vesződnek, néha lángész sugarai s erő nyomai is vetethetnek észre.
Látni való, hogy az illyen rövidlátásu s másod rangu kritika nevetséges, ha ollyan felsőséggel kérkedik, mellyel nem bir.
De van a kritikának egy másik sokkal becsesebb neme, melly szerény, messzeható, élesenlátó s fennséges. Ez, mellyet a népek történeteiből kiszakasztott töredéknek lehetne nevezni, ugyszólván, az emberi értelem és sziv minden tüneményeinek évkönyveit irja.
ezen magasabb nemü kritika egyedül az ujabb időkbeli német tudósok által hozatott jó foganattal életre. A német nemzet későbben lépett a tudományos pályára, mint a spanyolok, olaszok és francziák. Egy ideig csak nézőjök és birálójok volt egyéb pályafutóknak; müveket teremteni nem próbált. E körülménynek, mellyszerint gondolkodva s vizsgálódva sokáig vesztegelt, s idegen munkákat birálgatott, leteraturájára nagy befolyása volt. Németország talán egyetlen egy a világon, mellyben a külföldi és régi literaturák kritikája müvészségek és tudományok virágzását megelőzte, s a teremtő elmék egyszersmind birák is, a vizsgálók egyszersmind költészek is voltak. Ugyan azért csak maga az, hol a szépség azon ezer meg ezer formái esmérőket és csudálókat találtak, mellyekben a különböző nemzeteknél s különböző időkben mutatkozni szokott. A német nemzet minden népek elmebéli szüleményeinek szellemeit gondosan vizsgálván, felfogván, s a magáét azzal egybeolvasztván, mind kritikájában, mind költsézeteiben és müvészeteiben a legfenségesebbet s a tisztán emberit igyekezett jó foganattal előadni, s ékesszólását, költészségét és müvészségét az emberi nemzet történetei, erkölcsei, szenvedélyei s törvényei szerént módositotta. A kritika, ezen ujjászületése előtt, csak az előadás formájának részletes eltagolása s mintegy grammatikai chemiája volt; attól fogva pedig az emberi gondolat változásainak bölcselkedéses történetirásává leve.
Időnkben a teremtő elme mind inkább és inkább kimeriti erejét. Most a kritika uralkodik; a literatura mezejét csaknem az tölti be. A polgári kormány, az országos intézetek, valamint a költészség, e hatalom alá vagynak vetva. 154A birálóknak nagy bősége van; eredeti költészekből szükséget látunk. Mindenütt vizsgálást, feszegetést, ellentmondást, helybenhagyó vagy ellenkező magyarázatokat s nyilatkozásokat találunk. Europa e részben a régi Athenéhez hasonlit, hol minden polgárt hivatala, izlése s haszna is biróvá tett vala.
És miután szépirodalmi szemle mind férfias hangulatával, mind még eddig követett részrehajlatlanságával az emlitett elvek szerinti eljárásról mintegy biztosit, kötelességünknek tartottuk ezennel is üdvezleni.
