Terménykereskedés és a pesti vásárok 1846-ban.
Terménykereskedés és a pesti vásárok 1846-ban.
Pest, januar. Ugy hisszük olvasóinknak kedves dolgot teendünk, ha a mult évi pesti 4 országos vásáron a hazai terményekkeli kereskedés rövid átnézetét közöljük.
A legfőbb czikkel a gyapjuval kezdjük, melly azon terményekhez tartozik, melly által vásáraink a világhirüséget már nemcsak kivivták magoknak, hanem még inkább kivivandják, ha a vasut Bécs felé egyszer kész lesz, és a vásárlók nyugoti Europából ép olly gyorsan és kényelmesen utazhatnak az év minden szakában Pestre mint most Boroszlóba, mellynek mi a gyapjukereskedésben felibe kaphatnánk, ha a magyar termesztők a tiszta mosásra mindinkább nagyobb gondot forditnának. Mult év kezdetén a gyapju ára azon nyomástól, melly alatt 1845-ki tavasztól szenvedett, kissé ismét felüdülni látszott, mivel a többi közt császár számra is tetemes vásárlások történtek; de az itteni és bécsi nagymennyiségü készlet mellett, és a boroszlói s más német gyapjuvásárokról, mint szinte Angli, Belgium és Francziaországból később érkezett kedvetlen tudósitások következtében az ár lassan lassan ismét leszállott, és az 1846ki János-fővételi vásárig hihetőleg még inkább ingadozott volna, ha a termelők és kereskedők, a még inkábbi alászállástól félvén, a szállitást meg nem állitják. – Az év vége felé ismét jobb hangulat mutatkozott, jelesül az ujévi vásár alkalmával, bár a rosz utak mind a vevőt, mind az eladót a vásárra jöveteltől eltartóztatták, és olly pénzzavar állt be, melly az 1841-kit csaknem felülhaladta. – Majdnem minden hazai termény kivitelét 1846-ban, mivel összehasonlitva más országok ugyanazon terményeinek árával, az ár aránytalanul magas volt, igen csekélynek mondhatni.
187A repcze a mult évben itt semmi különös szerepet nem játszott, és a nyerészkedési üzlet többnyire veszteséggel járt; az ár 1845-ben már olly magasra emelkedett, hogy a külföld nem tartotta tanácsosnak innen vásárlani. Ehhez járult a középszer aratás, és a jobbadán nedvesen behozott áru, melly uj okul szolgált az áremelkedésre, ugy hogy 1845. egy köböl repcze (2 pozsonyi mérő) 9 p. forint szertelen árra szökkent. – 1846-diki nyáron ezen olajtemrény ismét 4 3/4–5 3/4 ftra szállt le. – Jó aratásunk volt, bár a fagy május elején ittott sok kárt tett; az ár még alább szállott volna, ha Olaszország számára a Bánságban tetemes vásárlás nem történik, és azáltal sok belföldi olajmalom, különösen Bács vármegyéből, mellyek máskor rendesen a Bánságban vásárlottak, nem kényszerülnek repcze-szükségöket egy részt Pestről fedezni. Kivitelre fölfelé a Dunán keveset vásárlottak, mert Németországban is igen jó aratás volt. – Ha az idén Magyarországban bő repcze-aratásunk lesz, mire eddigelé mindenfelé kilátásunk van, és ez olaj-növény külföldön is tenyészik, mihez szinte jó remény van, ugy a repcze köble itt 5 pforintos drágán kel, és akkor kétségkivül 4 1/2 forinton is vásárolhatni, ha a tulhajtó nyerészkedők ismét föl nem lépnek. – A repczeolaj szinte nem kelt jobban, mint a repczemag; a kivitel csekély volt, szokott külföldi vevőink az olajat Szászországból vagy Hollandiából vették; 1847-ben szinte azt várhatjuk, ha a repcze-nyerészkedők ismét olly vigyázatlanok lesznek, és a magot megdrágitják. –
Gubacscsal az egész évben semmi valamire való üzlet nem volt, mert a nyerészkedők igen drágán tartották; mivel az uj gubacs-szedés minden rosz hir terejsztgetése mellett is kedvezőleg ütött ki, mult Leopold-vásárkor ára leszállt, de az év végével ismét jobb hangulat mutatkozott, mivel Bécs számára némi vásárlás történt. – Legközelebb az első rendü uj gubacsért 7 pforintot kértek, a középszerűért 6 pforintot; ezen ár 120 fontos köblire értendő.
A hamuzsir májusban és juniusbán, jelesül a kék kerestetett, de azóta minden kereset megszünt; ezen czikket, ugy látszik az angol hamuzsir mindinkább kiszoritja; több termesztő már kijelenté, hogy ezen termény nyomott ára és a tűzifa mindinkább növekedő drágasága miatt kénytelen a hamuzsirfőzéssel felhagyni.
A luczerna-mag is veszteséggel járt; a nyerészkedők ismét a termesztők házához mentek, és a termesztési helyen mind a mellett, hogy bő aratás volt, 20 meg több pftjával fizették, bár semmi remény nem volt, hogy a külföld tőlünk vesz, mivel Francziaországban és a Rajna mellett is jó termés volt, és ez árut Amerikából is jutányosabban kaphatni mint Magyarországból, 16 1/2–18 pfton már vehetni. Külföldről mind e mellett még nem érkeztek megrendelések, csak a belföld számára történő nagy keresés tarthatja még meg a mostani árt, különben tavaszig még inkább ingania kellene.
Viaszt a mult évben átalában nem igen sokat vettek, és az ár is ingott. A mérséklett szállitás mellett soha sem gyült nagy készlet össze. Emlitésre méltó, hogy késő őszszel nálunk Oláhország számára vettek viaszt, honnan máskor gyakran hozzánk szállitnak. Esztendő végivel a szép viasz ára 82 pft volt. – Mézet a mult évben sokat szállitottak és sokat is eladtak50 Szerbország többet szállitott 188mint máskor, mi a honi áru árát lenyomta. Jelenle gitt meglehető sok készletünk van.
Kenderrel a mult évben tetemes üzérkedés nem történt. A szárazság miatt nem jó termés volt; az uj kender rövid, de mégis jó; a készlet kevés, az ár magas, a mit vásárlottak jobbadán Asutriába ment, a külföldre kevés, mint átalában a kenderkivitel már nem olly nagy mint azelőtt volt, midőn még Anglia tőlünk vett, később azonban Oroszországhoz fordult, mivel ott a begongyölés sokkal szilárdabb mint Magyarországban.
Zsiradék az előbbi évben szokatlanul magasra emelkedett, szerb sertészsir tavaszkor nagy mennyiség vitetett ki. Késő őszszel 25%-el volt drágább. Jelenleg mintha az ár valamit csökkent volna, de azért nagyobb leszállást nem várhatni, mivel a vizi szállitás megszünt, és tavaszra a bizomány nem olly sürü; nagyobb árcsökkenés mindjárt nagyobb kérdezősködést idézne elő. Az itteni sertés-zsiradék, mint egészen élelmi czikk legutóbb 25–27, sőt 30 pfton is kelt. –
Fagygyuval szinte csekély üzérkedés volt; készlet egész éven át kevés volt, és a mérséklett keresés mellett az ár mintegy emelkedőben volt a hajózás végeig, mikor Oláhországból tetemes szállitmány érkezett. – Dohány szinte kevesebb vitetett ki 1846-ban mint azaz előtti évben, mivel a középszerű termés következtiben ára tetemesen felszökkent; nevezetesen a szivar-takaró levél ritka és drága, és a pécsi dohányból (burnótnak) épen semmi sincs piaczunkon. – A toll-kivitel sem volt olly nagy mint 1845-ben, az ár azonban alkalmasint egyenlő maradt. – Aszu szilva ára a szüktermés és a hüvelyes vetemény magas ára következtiben két annyira emelkedett mint 1845-ben. A mi eddigelé érkezett, kivitelre hirtelen megvásárlották, s készlet csaknem semmi sincs.
A gabona mult évben (és még jelenleg is) mindenfelé még nagyobb figyelmet gerjesztett, mint 1845-ben. 1846-ki tavasz kezdetével ugyan szélcsend állt be, mivel az őszi vetés nagyobb részint jól mutatkozott, de a szárazság miatt april és májusban és még juniusban is a tavaszi vetés nem nőhetett, az őszi vetésben pedig, különösen a tiszta buzában május elején a fagy tetemes kárt tett. Ennek következése különösen a mennyiséget illetőleg, középszer, ittott pedig szük aratás volt. A minőségre nézve jobban állt a dolog, és az ára minden fajnak még magasabbra emelkedett mint 1845-ben, mire a több megyében mutatkozó burgonyavész is sokat tett. Egyenesen külföldre (p. o. a vámegyleti statusokba és Schweizba) a magas ár miatt kevés vagy épen semmi sem vitetett ki, más részről azonban Austria annál inkább igénybe vette főpiaczainkat. Az őszi vetés jelenlegi állapotáról az ország legtöbb vidékéről jó hirek érkeznek, meg van mutatva az is, hogy régi, két s három éves gabonakészlet is van elég, de azért az ár nem csökken; sőt nehány faj, mint az árpa és tengeri, uj év kezdetével még emelkedett, mivel az éjszaki megyék kényszerülve vannak a drága gabona és kétszeres helyett árpát és tengerit használni.
A terménykereskedés a pesti vásárok alatt, a gyapjut kivéve, mint az előbbi években, ugy mindenkor gyönge volt; legtöbb czikknek meg van az ideje mellyben szállitatik, vagy szállitásra szerződés köttetik. Vásáron kivül gyakran nagyobb az üzlet mint vásár alatt. Hogy czélszerü 189volna a vásár idejét megváltoztatni, arról már többször volt szó, de eddigelé jámbor ohajtat maradt; nemcsak a terménykereskedésre volna az hasznos, hanem a gyárosok és kézműárukereskedők is nyernének általa, mert ezekre nézve a vásár mostani ideje mindenekfelett a legmostohább. Rájok nézve négy év óta Pesten csak négy vásár volt némileg kedvező, t. i. az 1843, 45 és 46-ki Jánosfővételi, és az 1844-ki Józsefvásá. Nem tagadhatni, hogy a többi vásárok mostoha eredményének más okai is voltak u. m. pénzszükség, drágaság, rosz utak, megakadt hajózás.
– r –
