Az orosz ipar jelenlegi állapota.
0199Az orosz ipar jelenlegi állapota.
A Journal de St. Petersbourg közöl egy statistikai jelentést az orosz ipar jelenlegi állapotáról, s nehány legfontosabb ágai haladásáról. Ime belőle egy kis kivonat:
1822-ben a mikor a még most is érvényes védvámtariffa kihirdettetett, Oroszhonban csak egyetlenegy privát gyapotfonalgyár állt fenn; most több számitatik ötvennél, mellyek vagy hét millió ezüst rubel értékű (1 ezüst rubel = 1 ft 32 1/4 kr. pp.) 500,000 pud (1 pud = 29 1/4 bécsi font) gyapotfonalt hoznak kereskedésbe. – Akkor t. i. 1822-ben még a festetlen cziczek is nagyobbrészt Angolhonból hozattak az országba, hogy itt nyomathassanak. Most valamennyi fehér czicz itt gyártatik. Az évenként az országban szőtt gyapotszövetek értéke majd 45 millió ezüst rubelre becsültethetik, melly öszvegből majd 25 millió ez. rub. esik Wladimir Gouvernementra, hol ez iparággal több mint 65,000 takács – többnyire paraszt – foglalatoskodik. A termelés e tetemes gyarapodása következtében a gyártmányok ára tetemesen csökkent. Gyapotszövetek, mellyeknek raschin’je (orosz rőf, 100 arschin = 225 bécsi láb, mig 100 bécsi rőf = 247 bécsi láb) még 1840-ben volt 57 ezüst kopek (100 kopek egy ezüst rubel) most 28 1/2 kopekért árultatnak. Butorzatra szolgáló fényes cziczek, mellyek még négy év előtt 60 kopeken alól nem voltak megszerezhetők, most 23 kopekért kaphatók. E szövetek gyártási középpontja Iwanowo helység, melly Wladimir Gouvernementban fekszik. Mint emlitésre méltó körülményt szükség kiemelni, hogy e termelés gyarapodása egyedül a honi versenynek köszönhető, (halljátók védegyletünk antagonistái!) mellynek következtében a legjobb gyapotiparczikk nem drágább mint p. o. Frankhonban, s a mit több ezen szövetekre nézve, mik már is szolgálnak az orosz pórnak nélkülőzhetlen ruházatára, még nagyobb arcsökkenésnek nézhetnek elibe az oroszok. Ime a Journal de St. Petersbourg szavai: „nyers gyapotczikkeink olly olcsók, hogy velünk csak Angolhon és Schweicz szövetei versenyzhetnek, (szólhat e igy a magyar ipar? sőt szólhat e igy még maga az austriai gyapotipar is? – bizonyosan nem – ha nem hiszitek, kérdezzétek csak meg az austriai gyapot-takácsot, ha mere e mérközni még a német vámszövetség gyapotiparával is? – hát még Angolhonnal és Schweizczal!) Ez iparágra nézve legnagyobb érdemeket szerzett magának Baranoff ur. E gyárnok az ugynevezett adrianopoli veressel festett szöveteit még Némethonba is szándékozik kiküldeni haszonnal.
A gyapotiparhoz hasonló az orosz gyapjuszövetipar haladása is. – Még 1822-ben az orosz kormány kénytelen volt a testőrség egyenruhájára szolgáló posztót Angolhonból hozatni – 1823-ig pedig szileziai és lengyel posztók eleveniték kirekesztőleg az oroszok chinávali kereskedését, hol ezeknek 20,000 vége biztos vásárra talált. Jelenleg, és pedig már több évek óta a hadsereg és a gárda egyedül az orosz ipar által látatik el posztóval, sőt a mi több, már maga a honi ipar a chinai vásár szükségeit is fedezheti. (Láthatni ezt a mult évi Hetilap 90, 90, 95-ik számában közlött czikkünkben is. Chinai iparműczikkek kiállitása Párisban) Mult évben több mint 70,000 vég posztó vitetett ki Chinába. A termelés emelkedése 0200és növekedése itt is karőltve járt az árak csökkenésével. Posztók, mellyek 1840-ben arschin’kint 4 ezüst rubelért (= 6 ft 9 kr. pp.) adattak el, most 2 ez. rubel, és 57 ez. kopekért (= 3 ft 57 kr. pp.) kaphatók. Emlitésre méltó méga nagy sokféleség ez iparág készitményeiben; a legkülönfélébb szövetek, mellyek csak külföldön készülnek, mindennemű flanellek, tricotok, paletot posztók s hasonlók, már Oroszhonban is gyártatnak. Ez országban az utolsó években majd legnagyobb haladást tőn a gyapjuszövés, valamint egy uj iparág is honosítatott meg a gyapjufonás. A birodalom legjelentékenyebb gyárosai engednek az emlitett lökésnek. Ez annál nevezetesebb, minekutána a vegyített, (die melirten) gyapotból és gyapjuból, vagy gyapjuból, és selyemből készitett szövetek, majd mindenütt Europában helyébe léptek a mousselineknek, és bizonyos selyemszöveteknek. Éghajlatuk sajátságánál fogva, melly a gyapjuszövetek viselését inkább parancsolja az oroszoknak, mint más nemzeteknek és a nyers anyag ottani olcsóságánál bizonyosnak szabad felvenni, hogy a vegyitett (melirt) szvöetek termelése egykor nagy jelentőségü leend az országra nézve is. Már is jelenleg Moskan környékén 22 gyár áll fenn, mellyekben illynemű szövetek gyártatnak. Mihelyt a gyapjufonás egyszer még jobban emelkedik, illynemű gyáraknak száma még inkább fog növekedni. De már most is, terményökkel biztos vásárt találnak Moskauban, a hoszuszőrü juhok tulajdonosai. – Moskau még sok ideig középpontja maradand a gyapjuszövésnek; lehet hogy ez által a város némi kárpótlást talál, azon sok károsodásban mit tapasztalt, Wladimir Gouvernement, és nevezetesen Iwanowo helység környékének gyapotipari emelkedése által. – Némi bizonyossággal állithatni, hogy a száz és nehány moskaui gyár, melly jelenleg gyapotszöveteket termel, nem sokára csak gyapjuszöveteket szövend; ellenben Wladimir Gouvernement gyárnokai kizárólag csak gyapotszövetek gyártásával fognak foglalatoskodni. Az Oroszországban évenként gyártott gyapjuszövetek öszvege 15 millió ezüst rubelre becsültethetik.
Kevésbé jelentékeny az oroszhoni selyemipar haladása. De a feldolgozott nyers selyemnek két harmada még is orosz eredetű. Maga Kaukázia szolgáltat évenként 24,000 pudot. – Azonban még is figyelemre méltók a Bogorodsk környékén (Gouvernement Moskau) fenálló selyemszövet-gyárak, valamint nem roszul készitetnek Moskauban többféle ugynevezett ábrándczikkek is (Phantasie-Artikel) p. o. nyakkötők, selyem és bársony, mellényrevalók s több effélék; csak még azaz egy hiány, hogy igen drágák, és pedig 20–30 száztólival, a hasonló külföldi czikkeknél. Az Oroszhonban évenként gyárott selyemszövetek értéke hét millió ezüst rubelre számitathatik.
A len- és kenderszövés Oroszhonban ép annyi küzdelmekkel és nehézségekkel jár, mint másutt mindenütt. A belföldi vásárokon hatalmas versenytársa a gyapot, a külföldön pedig Angolhon haladottabb illynemü termelése, hol minden fonal gépekkel fonatik. Ez iparág sem fog haladni előbb, mig nagyobb tőkék nem fektetnek bele, mig a len- és kender nem fonatik gépekkel, valamint Angolhonban, és végre mig a védelem nem lesz jobban a helyzet követeléseihez mérve.
X. Y.
