Turfa-száritás.
0204Turfa-száritás.
Mallet Robertnek mesterséges, időjárástól független, munkát és időt kimélő módja.
A tüzelő-szerek naponkint fogyván az országban, és más részről a tüzelő-szereket felemésztő gép-hatalom mindinkább terjedvén, nagyon czélszerű, ha hogy a tüzelő-szerek szaporitására fordítjuk figyelmünket. – Azért lássunk valamit ezennel is.
A turfa (gyeptőzeg) szénítés, hogy belőle jó égőszer legyen, – mint némellyek megkisérték, – több oknálfogva nem czélszerű. A szénitett turfa nagyon porhanyó levén, a szállitást ki nem állja; de a kemenczében is csupa léghuzam által csak kivülről jő izzásba; fútatók alkalmazása által darabokban és por alakban elfúvatik. Vaskovácsolásra alkalmatlan, és végül a szénités által fűtőereje legnagyobb részét elveszti. A szénkő a kokszolás által sulyának 1/4-ét veszti el, s 3/4 kemény kokszot ád, a turfánál pedig épen ellenkezőleg van a dolog, mi a turfaszenet mint tüzelőszert egyátalában nem teszi ajánlatossá.
Mallet terve, minélfogva a turfa olcsó és jó tüzelőszerré változtatik, ugy látszik, még az egyetlen használható mód, s abban áll, hogy a turfa e végre készitett kemenczékben gyorsan kiszárittatik, miáltal tömött és szilárd égőszerré lesz.
Malletnek a turfa-kezelés körüli javitása áll 1) a turfaszedés, 2) annak szárítása körüli czélszerű eljárásból.
A turfaszedést illetőleg ahollandi eljárást ajánlja az eddigi gyepmetszés helyett. A száritás pedig az egyedül e végre készitett czélszerű száritó kemenczében történik.
A Mallet ur ajánlotta száritó kemencze nem egyéb, mint egy 100 láb hosszura, 8 láb szélesre, és 8 láb magasraépietett csatorna, mellyen folytonosan hév léghuzam megy végig. E hév legéhuzamot éleszti, és fentartja a csatorna egyik végén két oldalról levő két fűtő kemencze, mellyet turfahulladékkal fűtenek, a csatorna másik végén szinte két oldalról két kürtő van a léghuzam eszközlésére. Van még a csatorna mind két végén, tehát egymásnak szemközt egy egy fa ajtó, olly tágas és magas mint a csatorna maga; a padlaton pedig egyik végétől a másik két sorban vas sinek vannak lerakva, s megerősitve, mellyeken a száritandó turfás szekerkék mint vaspályán tolatnak előre. E szekerkék alcsonyak, s csak egy a két tengelyre erősitett sraglyából állanak, és olly szélesek, mint a csatorna, s turfával ritkán, de olly magasan rakatnak meg, hogy az a csatorna boltozatát csaknem eléri. Ez azért szükséges, hogy a szekerkék turfával megrakva 205a csatornát betöltsék, nehogy a forró léghuzam hijában használtatlanuk menjen a csatornán végig. – E csatorna, mint mondva volt, épitett, de csak durván, s olly erős falakból, mellyek 1/2 láb vastag és 1 láb emelkedésű boltivet megbirnak, ekkép a csatorna, vagyis száritó kemencze tüzmentes, éghetetlen. A két végén levő fa ajtók szorosan, légmentesen csukódnak, de a fütő kemenczék ott,hol a száritó csatornába nyilnak, attól vasrostéllyal, s azontul sürü sodrony rostéllyal is elválasztattak, hogy nem csupán égő parázs, de még szikra se juthasson a turfás szekerek közé. – E szekerek a csatornába azon ajtón jutnak, melly a kürtők mellett van, hogy igy ne legyenek egyszerre a legnagyobb hőségnek kitéve, ez ajtón minden 12 óra mulva egy ujabb szekér turfa tolatik be, miáltal minthogy minden szekér egy szekér-hosszusággal előbbre megy, az átellenben vagyis a fütő kemenczék mellett levő ajtón, a legelső tehát már tökéletesen kiszáritott turfával rakott szekér kitolatik; ezután az ajtók ismét becsukatnak. E szerint minden szekér, melly a csatornának kürtős végén betolatik, (12 szekér férvén el a csatornában) 12-szer 12 = 6-szor 24 óra alatt fokonként egy szekér hosszuságot haladván előre, a csatornának azon végére ért, hol a fűtő kemenczék vannak, s ezen idő alatt fokonként annyira kiszárittatott, hogy igen könnyen meggyúl, s elég. –
Egy illy száritó kemenczében ezek szerint 6 nap alatt 12 szekérkén mintegy 10,000 koczka lábnyi turfát lehetne megszáritani, mihez tüzelőszerül mintegy 700 koczka lábnyi gyeptőzeg-hulladék elegendő. E hulladéknak nem szükséges slőbb megszáritani, kivévén ha átázva van, – s ha elégett, ád 4–7 percent hamut, mi legelőkre igen jó trágya. A felügyelést e száritónál egy ember is elviselheti, ez t. i. hordja a tüzelőt, és tüzel, minden 12 órában egy másik ember segítségével ujonnan megrakott szekeret tol be, s a már szárítottat eltávolitja. A turfát szekerekre gyermekek is rakhatják.
Önként érthető, hogy szükséghez képest a száritócsatorna kisebb is lehet.
Eddig a turfának mestersége száritása.
A hollandi turfa-kezels, miről fentebb volt szó, ekkép megy végbe. Ha a hely engedi, a turfa-mezőnek egész hosszában mintegy 15 láb széles csatorna ásatik, azaz ezen szélességben a turfa a leendő csatorna két partjaira halmoztatik föl, mind addig mig a csatorna annyira mélyed, hogy rajta egy lapos fenekü ladik járhat. A kiásott turfa, – majd alább előadandó módon tözeggé készitetik el, azután pedig a csatorna mélyebbé, s szélesebbé tétetik az által, hogy a turfa-anyag kihalásztatik, s a két szélére halmoztatik. Ha már a turfa jó mélyen ki van ásva, – ha lehet – a csatorna viztükre alább szállittatik; mindazonáltal az égőszerül használandó turfának mindig viz alatt kell lennie.
A fölhalmozott turfaanyag 8 láb hosszu és 4 láb széles tekenőkbe tétetik, e teknők egyik oldala kivehető, s bennök asszonyok vagy gyermekek által a turfa összegázoltatik, igy miden töretlen részecske gyorsan összezúzatik. Eztuán targonczákon a száritó helyre hordatik, s mintegy 8 láb vastagon egyenlően elteritgettetik; vagy a tele teknő vitetik a száritó helyre, hol a kivehető oldala kivétetik, s a turfa kikapartatván belőle s ez a csatornához visszatolatik.
206A száritó helyek egyszerüen csak készitetnek, hogy a mező egy része egyenlőn, de egy kissé lejtősen elsimittatik, s ha lehető mintegy 1/2 lábnyi vastagon fövénnyel vagy finom kavicscsal beborittatik; nagyobb siker végett még e fövényréteg alatt lehet körülbelől 1 láb mélységű födött csatornácskákat is ásni, mellyekbe a turfából kiszivárgó nedvesség leszállhasson. – A fövényréteg kiegyengettetvén, a turfa tetejébe kiterittetik.
Nehány nap mulva, – t. i. ha az időjárás kedvezett, – a turfaréteg szikkadás és kipárolgás által annyi vizet veszitett, hogy elvagdalni lehet. Ez ekkép történik; egy hosszu és könnyü deszkán, melly a turfára kinyujtatott, áll egy ember, s egy sajátszerű eszközzel, a deszka mellett fenékig vágja a turfa-réteget, s a deszkát egy deszka szélességgel odább viszi, s a vagdalást ismétli, stb. Ezután a deszkát a vágott turfahasábokra keresztbe teszi, s ismét fenékig vágja; ekkép a turfa koczkákra vágattatván, fölállittatik, hogy a napon megszáradjon. – (Körülbelől honunkban is igy bánnak, nem a gyep- hanem a ganaj-tőzeggel.)
Illy eljárás mellett még egyszer olly vastag turfatéglákat kaphatni, mintha a gyepből hasogattatnának ki.
Hogy a turfának tökéletes kiszáradottsága igen figyelemre méltó környülállás, bizonyitják azon kisérletek, mellyek ez érdekben tétettek. Maller ur gőzkatlanokkal is tett kisérleteket, mellyekből kiviláglik, hogy a turfának szárazságához, jóságához, valamint természetesen a gőzkatlannak szerkezetéhez képest 40–80 font turfa szükséges annyi tűzhez, mennyi egy koczkalábnyi (12° R.) vizet, 104 R. foku gőzzé változtat. A turfában a mint – ha bár a legderültebb időben is – szedetik, sulyának 1/4, sőt néha 1/3 része viz, bár tapintva száraznak tessék is. Világos tehát, hogy a turfa égésekor a tüz erejének egy része, nem a gőzkatlanban – hanem a turfában magában – levő vizet változtatja gőzzé, s e szerint a gőzerőműre nézve elvész hasztalanul. Ha felvesszük, hogy ezen ugy nevezett „száraz” turfa hason sulyú vizet 80°-ku gőzzé változtat, (tehát 62 1/3 font egy k. láb vizet) ugy kisül, hogy mig 4 k. láb viz hasznosan gőzzé változtatik a gőzkatlanban, addig 1 k. láb magából a turfából hasztalanul gőzölgött el; és igy, hogy ugyan ezen turfa-mennyiség, ha igazán száraz, 5 k. láb vizet bír gőzzé változtatni, azonkivül sulyra és terimére nézve csekélyebb.
