Irodalom.
Irodalom.
A lőgyapot vegy- természetteani sajátságai és hatása, gyakorlati utmutatással a lőgyapot és szövet készitésére. Több fametszettel Frankenstein után forditotta Komáromy Lajos. Pesten, 1847. Beimel Józsefné. Ára 20 kr. pp. 16-od r. 39. l.
A Hetilap közelebbi számában tett igéretemet váltom be, midőn e füzetkéből a következőket közlöm ismertetésül: 1) czikk a lőgyapot föltatlálása. Bár rég tudva volt is minden vegyész előtt, hogy több anyagok mint a gyapot, farost stb. éleny fölvétele által élenyülnek, s igenkönnyen gyúthatókká lesznek, és szétdurranak; mindazáltal csak a legujabb időben törték e tüneményen különösen fejüket Pelouze és Braconot, és ez utóbbi 1838-ban a farostok élenyitése által egy könnyen éghető anyagot állitott elő, mellyet ő Xyloidin-nek nevezett. Mind e mellett is csak Schönbein, tanár Báselben, forditott különös figyelmet e tárgyra, s irt és értekezett is felőle. Sok aggodalmas vizsgálódásai és éles ésszel tett kisérletei után, sikerült gyakorlati alkalmazást is szerezni neki. Miszerint ő tekintendő a lőgyapot föltalálójának. – Mindjárt azután azon tudósitás terjedt el a hirlapok utján, hogy Schönbein tanár, csatlakozva Böttger tanárral Frankfurtban, ezen uj találmányt a külországokban szabadalom-levelek által akarja biztositani, és a német szövetségnek 100,000 p. forintnyi nemzeti dijért (mi siker esetére neki biztositva is lőn) a titkot át engedni kész. Ezen jelentékeny pillanatban midőn (talán legelőször) a német lelékeny észnek Némethon hálás méltánylatában kellendett részesülnie, Otto tanár Branuschweigban föllépett, s a „Hannoverai ujsásgban” azt mondá, hogy Schönbein és Böttger Pelouze vizsgálódásaiból indulának ki, melly az ő vegytan könyve 136. lapján irva van; s hogy ő neki sikerült robbanó gyapotot állitani elő, melly a lőport tökéletesen kipótolja. Hogy ő azt, nagyobb és gyorsabb tökéletesedés végett, még pedig dij nélkül, közhasználatul tudatja a közönséggel; s itt leirja a készités és használás módját.
A kérdésben levő titoknak illy váratlan leleplezését az egész német közönség örvendve köszönté, s előállitásával százezrek foglalkoznak, a közönség előtt már tökéletesen ismeretes is, azon számtalan kisérletek következtében, mellyek véle mindenütt, a legügyesebb vegykémek s szakértők által tétettek.
A lőgyapotnak és hasonló robbanó anyagoknak gyártását illetőleg (V. czikk) előadja szerző 1) annak a töményitett legélegsavbani beáztatás, azután kisajtolás, gondos kimosás, kifacsarás, végre meleg légben, vagy melegitett kő vagy érczlemezen megszáritás által történendő elkészitését. E robszer 234már 200° melegen elrobban. 2) A lőgyapotnak füstölgő lelélegsav, és kénélegsav általi készitése, szintolly kezelés mellett történik mint előbb, azon különbséggel, hogy a kifacsart gyapotot előbb vizben, azután gyenge haméleglúgban, s végül ismét tiszta vizben kell kimosni, s csak azután száritani. Ezen gyapot azonban minden tekintetben alábbvaló az előbbinél. 3) A robbanó farost, fűrészpor, szalma, kender, csapű készitése szinte ugy megy végbe, de ezen anyagok inkább már csak ágyúkba valók. –
(VII. czikk.) Robszövet-anyagok előállitásánál az mondatik, hogy vékony szövet-alakban nemcsak gyakorlati alkalmazása sokkal jobb, hanem nagybani előállitása is sokkal könnyebb. – Egy középszerű golyós mordály töltésének tökélyesen elegendő egy darabka, 1 hüvelyknyi, s 2 szemer sulyu laza lőszövet, mert ennek ereje nyolczszor annyi (tehát 16 szemer sulyu) lőpor erejével ér föl. – A gyárak jövendőben négyszög lábonként árulhatják a lőszövetet, mi több okoknál fogva, a lőgyapotnál előbb való.
(VIII. és IX. czikkben) a lőszövet készitése adatik elő.
X. czikkben pedig a hasznalásbani vigyázat. Itt erről csak annyit, hogy e szövetet mint a burnótot fémlemez szelenczékben kell tartani. – E robszer, lökés, ütés, vagy dörzsölés által csak akkor gyúl meg, ha ezek 200°C. hőséget idéznek elő. E körülménynél fogva kevésbé veszélyes mint minden más ismeretes durr-sók és fémdurrszerek, mint p. o. a durrhigany, melly a gyúcsappany anyagának egy alkat része, és mindenütt bátran használtatik. Egyébiránt a tőszövet elgyúlásától a puskacsőben, talán csak akkor lehet félni, ha sok lövés által a cső igen megmelegedett, s a töltővesszőveli sebes és erős leverés miatt még inkább megmelegszik. – Mind a mellett is a lőszövetnek szabad légbeni eldurranása nem is veszélyes, miután megtörtént, hogy egy, mintegy 1 lábnyi lőszövet egy nagyon meleg fémlemezen meggyúlt, a fölébe tartott arcz legkisebb megsértése nélkül; mig hasonló erejű lőpor bizonyosan az egész arczot összeégette volna. – A lőszövetet az ember kezére húzhatja, mint a kéztyűt, s elrobbantván csak alig, hogy a bőr egy kissé vörös lesz. – Minthogy a lőszövet csak 200° hőségnél robban el, tehát raktárakban nyirkos állapotban nedves helyen tartandó. Ekkép városok közepén sok mázsányit, veszély nélkül ellehet tartani, mivel használatba kell vetetnie, csak megszáritatik, s ép olly jó mint előbb. –
A lőgyapot hadi tekintetben igen fontos, miután füst nélkül égvén el, nem fognak egész osztályok füst által eltakartatni. – De más részről fontos azon országokra nézve is, hol a lőpor készitése állományi egyedáru, minthogy a lőszövet készitése olly egyszerü és könnyű, hogy ellenőrködés alá nem eshetik, és mivel sem a sokfélekép használható legsavat, sem a gyapotot, az egyedárusság hasznául fölebb nemvámadóztathatják. – S igy e találmány, habár néhány lépéssel is, közelebb visz bennünket ama nagy czélhoz, melly felé korunk, minden egyes küzdelmeiben előbbre törtet, t. i. minden egyes erőnek korlátlan munkálódhatására, az ipar és kereskedelem körében. Ajánlom e munkácskát az olvasó közönség figyelmébe.
T.
