Hiradás az iparmükiállitási dijosztás iránt.
0319Hiradás az iparmükiállitási dijosztás iránt.
Az iparegyesület igazgató választmánya nagyon akarta, hogy a dijostás ünnepe a mostani józsef-napi pesti vásár alkalmával, mondhatni, országos közönség előtt történhetett legyen meg, s meg is tőn minden intézkedést maga részéről, hogy e szándékát valósithassa. Több körülmény azonban legyőzhetlen akadályul szolgált. A tavali kiállitás folytában ugyan is kényszeritve érezték magokat a mű- és dijbirák az arany- és ezüst dij-pénzeknél uj fokozatot alapitani meg, s itéltek kis arany és kis ezüst emlékpénzeket is. Ezeknek matrixát tehát ujból kelle megkészitetni. A kiállitási bizottmány kötelességének tartotta hazai művésztől szerezni meg a hazai műipar körül tett érdemek diszjelét. Karl Henrik urat választá, kire e föladatot bizza. Kar ur azonban nem postahelyen birván még akkor a lakását: nehéz volt vele a levelezés, sőt hosszas időig nem is vette megbizásainkat. Később Körmöczre települvén, a költözködés által lőn elfoglalva, elvonva megbizásunk eszközlésétől. Most, midőn az ő munkája kész lőn, a pénzverésnél adódott elő egy véletlen. A nagy pénz hátlapjának matrixa meghasadt, ugy hogy ezt ujból kelle vésetni. E körülmények okozzák tehát, hogy emlékpénzeink a körmöczi pénzverő intézetből e vásárnak, a dijosztó ünnep megtartásaul még alkalmas napjára meg érkezhetnek. Ehhez képest a választmány, tegnap tartott ülésében elhatározá, hogy „az iparműkiállitási dijakat f. 1847-dik évi medardnapi pesti vásárkor fogja Pesten kiosztani, ez alkalomra minden dijazandót magánylevél által fogván, akár személyesen, akár megbizott által leendő megjelenésre meghíni. – Mart. 6-kán 1847. Csanády jegyző.
