Vezérczikk. (Egész igazság.)
Vezérczikk. (Egész igazság.)
Eszmék küzdelme nélkül békés reformot nem gondolhatni. És ha gondolunk, alkotmányos élet helyett autocratai hatalomszónak kell az eszközlő erőben a hatást tulajdonitanunk. Azért alkotmányos hazában az eszmetusától nem kell tartani, sőt az eszélyes intéző hatalom mindenütt vagy felhivja azt, vagy ha a viszonyok erejénél fogva felhivatott, ápolni szokta. Politikában e küzdelem, habár gyakran hevesebb is, de nem olly tartós, mint országgazdászatban, mert ott az önérdeknek csekélyebb szerep jut. És az önérdek tusája, minthogy a küzdő erők legtöbbnyire álarczosan vivnak, fordulatokban gazdag, eredményben nem mindig az igazság mérlege szerint bizonyos szokott lenni.* Innen van, hogy az eszmék küzdelme egész rendszerek között koránsem papiroson végeztetik be kényelemmel, mint az oregoni kérdés, hanem az élet intézi azt el, sikerben juttatván ki mindenkinek a megnyugvást, vagy a kiábrándulást, ki mint érdemlette.
Midőn országgazdászatról, és nemeztgazdászatról szólunk, mindig hazánkat illetőleg szólunk, és nem tartunk azokkal széles általánosságban, kik más alkotmányos nemzetek intézkedéseinek módját hordják ajkaikon, főkép ellenünkben, – mert mi nekünk az osztrák birodalommali viszonyokat nem szabad kihagynunk a számtételből, mi nemcsak nemzeti, de alkotmányos szempontból is jelentős tényezőként áll. És mi országgazdászati tanunkat, valamint magyar alkotmányos érdekeinkben tanultuk, ezek mellett hirdetjük is mindenha. –
322Az életnek ezen intézkedésében nálunk, mint máshol sok helyütt egy hatalmas eszköze van, az egyesületi téren munkálás. És ez eszközben kimondhatatlan erő fekszik. Érzékre hatóvá tette ezt egyszer K. e lapban (4 sz.) Elmentek, ugymond, például törvényt hozni. Ötvenen vagytok, hogy számban szóljak. Felkél egy közületek, elpanaszolja a bősz Tiszának garázdaságát, kártékonyságát stb. és szabályozást inditványoz, és adózást a szabályozásra. Ötvenen vagytok mint mondám, és 24-en igent mondanak. A többi 26 pedig nem-et mond, vagy nem mond nem-et merőn kereken, hanem formákat szab, feltételeket alkot, s a szép inditvány nem-mel végződik. Ugyan mi eredménye van most ama 24 akaratának? Ezen egész akarat, egész készség egy batkát sem ér, mert a 26 tenni nem akar. A kisebbség cselekvősége a többség nem akarása mellett el vész. Vagyis, a cselekedni akarók munka-készségét a cselekedni nem akarók ellenkezése semmivé teszi.
Ugy de tegyétek át ama tehetetlen 24-et az egyesületi térre, és meglátjátok, hogy e kis térváltoztatás azt mindenhatóvá tevé? Azon erő, mellyet amott 26 nem, semmivé tett, itt teljes erővel működhetik, habár 126 nem-mel találkozzék is.
Igen is az egyesületi cselekvés leghatályosabb eszköz minden jónak előteremtésére. Csak a körülmények és szükségek helyes felfogása és csüggedést nem ismerő akarat ne hiányozzék, melly egy két csatavesztés után apathiát beállani ne engedjen. Boldogabb csillagzata nemzeteknél p. o. az angoloknál, a parlamenti reform-társaság csata-vesztés közt 30 éven át küzdött csüggedetlen, mig végre győzött diadalmasan. A gabona-törvény elleni egyesület pedig már mintegy 10 év óta birkozik; – hány csatát vesztett hányszor lőn földhöz sujtva; ámde kétségbe nem esett, még csak nem is kételkedett egykori győzedelme iránt, hanem ment előre törhetetlen erővel, tántorithatatlanul s ime csakugyan diadalának kapuk nyilottak.
És az élet, melly az eszme-küzdelmet majd elintézendi, ezen egyesületi erőben, ennek mozgalmaiban hatalmas eszközt bir. Mit is csak közbevetve érintettünk meg, hogy állapotaink ismeretéhez mi sem hiányozzék.
Ugyde a küzdelem terén nem szabad semmi megtámadási fordulatot ignorálni, és minden fegyvernek fegyvert kell ellene szegezni.
Mondtuk, hogy az országgazdászati kérdések főbbikében, az adó-kérdésben, az egész igaszság terére 323mint egyedül biztosra kell állanunk, nem gondolva semmivel csak a hazával. És hatalmas fegyver emelteték ellenünk. Igaz, hogy hasonnemü fegyverrel mi élni nem tudunk: de még sem mellőzhetjük védelmünket, mert hiszen még a méh is védelmezi magát megtámadója ellen, és mert a hazafiui kötelesség még nincs teljesitve az által, ha magunk hiszünk az igazságban, vallani is kell azt nyiltan, uton, utfélen, és hirdetni világszerte.
Gróf Sz. I. azt mondja Stadiumában: „e hazának jövendőjére a közterheken egyenlőn részesülés nagy befolyással bir”, aztán utána teszi: „ha a házi pénztár és országgyülési terhek nem commassaltatnak, s a nemesség és pórság elkülönözve viszik azok sulyát, akkor a főczél, t. i. a hazafiak közti egyetértés s egyezés el van hibázva, s ekkép jobb ha e részben inkább semmi sen történik, mint valami ollyas, a mi a dolognak csak mechanikai és nem moralis részét javitná” – tehát egész igazság! – És – ugyanott – a vizek, utak s belvámok terheinek mindenkitől egyenlő viselése, s azoknak országgyülési elrendelésé-ről szólván kézzel foghatólag megfejti, hogy akár fizetett ezekhez hajdan a nemesség akár nem, most mindenesetre itt az ideje, hogy átalánosan minden közteherben részesüljön – tehát egész igazság. És minden hű kebel áldotta e nyilt szót, üdvezlette a határozott tanácsot!
És most, miután az idő az eszmét érlelé, van ki ez egész igazság hirdetője ellen fegyvert ragad.
Örök, igazságos isten, miként boldoguljon e haza! miként enyhüljön a rá nehezült szegénység, miként gyarapuljon hire és jólléte! ha maga maga irányában fösvénykedik, és csak gyáva panasszal tölti be a szép éget, hogy szegény, s mind azt, mi okvetlen szükséges arra, hogy gazdaguljon, akkora halasztja, ha majd pénze lesz. Valjon nem hasonli e ama jámborhoz, ki föltette magában, hogy uszni okvetlen megtanul, de mind addig vizbe nem megy, mig uszni nem tud. – Csuda-e aztán, hogy örökké csak sinlődik.
Az adó kérdésének az egész igazság szellemében leendő eldöntésében – igen is, itt a mentő szer, ne hagyjuk magunkat visszataszigáltatni, ragadjuk meg, és isten az idő hatalmát állítja mellénk fegyverhordozóul.
A nemzet gazdagsága nem csupán pénzből áll, és a pénz is nem manna, melly égből hull. A közgazdászat axiomaiból minden gyermek tudja, mikint gazdag tartománynak aránylag kevesebb pénzre van szüksége, mert az élénkebb forgalom sokszorozza a vagyont, és a hitel is sok pénzt pótol. A politikai számtan pedig rég elfogadta Say állitását, miként a forgalom és csere szükségeire elég, ha annyi pénz van forgásban, mennyi a nemzet évenkénti egész munkatermékének egy ötödrészét felüti. Hanem a nemzet gazdaságának alapja az, hogy mire szüksége van, maga magától ne sajnálnja. Hogy magunkról szóljunk, ha a magyar nemzet földjét felszabaditotta, a termelésnek haszonhajtó ösztönt adott, az iparnak tág mezőt nyitott, minden becsületes igyekezetnek szabad tért engedett, a járás-kelést könnyitve a közlekedést élénkitette, a tulajdont biztositotta, az igazságszolgáltatás formáit osztályérdekeknek alá nem rendelte, s minthogy a külkereskedést némi akadályok nehezitik, mellyeknek elháritása nem egyedül tőle függ, panaszos henyeségben nem tespedett, hanem a belkereskedést 324(mellyre hiszen 4848 mfdön s 13–14 millió lakos között szép kis tér nyilik) könnyitette, szóval önmagában egységet szerzett, akaratot támasztott, és kitürést fogadott, és mindezt az egész igazság szellemében – de az egész igazság szellemében: ugy jövendőjéről nem kell aggódnia.
