Még némelly észrevételek a Tiszaszabályozás körül.
Még némelly észrevételek a Tiszaszabályozás körül.
(Folytatás.)
Az eddig előadottakból teljes világosságban levén a tiszavölgyi társulat roppant teendője; rendén leend most már annak mikinti folyamatba vétele, folytatása s bevégzése 342iránti igénytelen véleményem előterjesztése. Ekkorig különösen ez érdemben tudtommal két egyén t. cz. Szatmáry Sámuel a B. P. H. 428–429; t. cz. Lám Jakab pedig röpiratában és a Jelenkorban 73–74 számaiban Szatmárynak felelve nyilatkozott. A „győzzön a mi jobb” elvnek alkalmazása csak ugy levén lehetséges, ha hogy mentül számosabb nyilatkozatok kerülhetnének e tárgyról, az azokból egy tökéletesb lefejthetését eszközlő szakbeliek véleménye lombikába: ez érdembeni nyilatkozatommal nevelvén azok számát, ugy vélem, bár minő csökkent foku szesz-keverék legyen is az, mindenesetre a szőnyegen lévő ügy érdekében leszen. –
Hogy a Tiszaszabályozás az átvágásokkal vegye kezdetét, és hogy az alulról felfelé folytatva történjék, e részben Szatmáry ur nézeteit osztom; mert történjék bár az átvágások belterjedéke kimunkálása a helyhezetek lejt-viszonya szerint, ezen eljárás ezért, annak az egész Tisza hossza szerinti munkába vehetését épen nem biztositja, mint azt Lám ur igényli, mivel az egész fogyasztandó vizmennyiségnek megfelelő meder, csak egy felvett bizonyos részében levén kezek által kimunkálandó, – a lejt pedig az alsó Tisza részeken, mint tudatik, felette csekély, hogy az ezen arányban működő viztömeg, a föld különböző természete mellett is, olly rendszeresen folytassa a meder kellő kimunkálásán teendőit, mint azt részire a számla kitüzé, alig reménylhető. És ha ezen eset, a mi ugyan elég valószinű, bekövetkeznék, mert hiszen ki merné állitani, nogy a zsurki átvágás eredménytelensége már utolsó e nemben, vagy hogy az e munkálatnál legalább annyiban elő ne forduljon, mennyiben a körülmények szerint, egyik megnyitott átvágásba önkint bele igazodván, abban a folyam vonala első pillanattól sikerrel haladand, előre a tanya kiképzéseben, mig a másik átvágásnál többszöri segédkezésre lehet szükség, miközben a meder-idomulás épen fenakadt, ugy ennek az alsó részeken az összes Tisza-vizre roppant mennyiségével kiszámithatlan káros következménye lenne. Alulról kell tehát az átvágásokat s felfelé folytatva munkálni, vagy legalább a viz-bevezetéseket azokba akkép intézni, hogy a felső részeken az átvágások megtételeig az alsó részeken levőknek legyen annyi, a mennyi időközük a mindig bővebben csoportosuló viztömeghezi idomulhatásukra.
Továbbá a Tisza töltések közé vételét Lám inkább felülről, – Szatmáry alulról kezdve javasolják munkáltatni. Egyikökhez sem csatlakozhatom. – Ugyanis az alulról felfelé huzandó töltések ellen a német alföldi szomoru eset megemlitésével felhozott okát Lám urnak, hogy t. i. a felső részeken kirohanó viz az alsó vidékeket tönkre tenné, elég nyomatékosnak hiszem. De más részéről a felülről lefelé folytatott töltések ellen is, még alig ha sulyosabb okokkal nem állhatunk elő, ha azt kérdjük: a felebb előadottak szerint, hogy ha a töltések magasságát nem is a Tisza és Szamos folyók összes nagyságához számitva veszszük is föl, azoknak Vásárhelyi által tévesztett mennyiségökhöz szabott vizágy és ártérrel ellátva a képtelenségig – 7 öl magosan emelendő magasságát el nem fogadhatván, – melly képtelenséget most már a külföldi tekintély, t. cz. Paleocapa Péter ur, mint a hir szárnyal, hasonlóval tetőz, midőn t. i. a töltések szerfeletti magassága leszállitása végett öt- s tizszer nagyobb ártért tervez, mint Vásárhelyi, – melly munkálatnál a közönség várakozását 343kielégitendő, alig ha közölhetne kivánatosabb s hasznosabbat az időszaki sajtó. – Az illyen tanács után alig ha számolhat a tiszaháti birtokosok köszönetére, sőt meg sem fogható, hogy mikint szállhatá meg a szellem, hogy hazánk földével „mellyért apáink vére folyt” ugy bánhassék, mint, mond a példabeszéd, Csáky szalmájával. – Ugy látszik, hogy tán a würtembergiek rendellenes s szabados bevándorlásából merité okoskodását, s földünk egy becsü lőn előtt az Oregon-vidéki bitang földdel, mellyre az angol s egyesült államok kormányai földkép-fokilag jelölték ki nem régiben igényöket s ekképen is intézvén azt el, – hanem csak magához a Tiszafolyam nagyságához számitott 3 öl magas töltéseknél állapodnánk is meg, és noha még ezt is tanácsoabb leend, ha mindjárt föld-áldozattal is – nagyobbra határozván a vizjárót alább szállitani, de felénél lejebb, földvesztegetési hibába esés nélkül csak ugyan nem szállithatnók azt, mivel már ez utóbbi esetben – t. i. a Szamos nélkül az 1 öl 3 lábra leszállitatott töltés-magasság mellett, 292 1/2 öl szélesnek kellene a két töltés közötti ártérnek lennie – mondom, ha azt kérdjük, hogy felteszem a leszállitott 1° 3’ magasságban, a felső részeken Zsurkig elkészitetnének a töltések, és azok közé aztán annak idejében szinig áradva, mi történnék nemcsak közvetlen partjain levő, de a még távolabb fekvő helységekkel is? Ugy hiszem a német alföldi, Rajna árja szétrohanása-szerzette nagyszerű tort feleletül e helyen szintén méltán fölidézhetjük.
Én ugy védelekedem, hogyha a Tiszavölgy birtokosai annyi századokon keresztül a Tisza-okozta károsodásokat máig megbirák, ne csüggedjenek azt nagyobb veszély mellőzéseül a szabályozás ideje alatt még nehány évig az eddigi mértékben hordozni. S ez értelemben törekedve a töltések épitésénél olly módhoz nyulni, mellyen az bizton elérhető. Azt pedig a szabályzandó Tisza hossza szerint szakaszokban intézendő töltés-épités következő modorbani folyamatba vétele s munkáltatásában helyezem.
A töltésekkel ellátandó Tisza egész hosszát, a vele egy időben töltéselendő mellék folyók beömlésöknél közvetlen érintkezésben álló részeivel együtt, fogalom s számla könnyebbitéseül tegyük kerekszámmal 120 mérföldre. A vidéki osztály-társulatok számát 10-re. És mivel a 120 m.-földnyi töltésezendő vonalat a társulatok száma szerint s birtok-aránylag vélem felosztandónak, a fenebbi nézetből vegyük a társulatokat birtokukra nézve is egyenlően érdekelve: tehát a 120 mföldnyi hosszuság először is 10 egyenlő 12 mérföld hosszu szakaszokra osztatnék föl. Most már a munka nagyságát, s a kiállitható munkások reménylhető mennyiségét egybe vetvén, ha ugy találtatnék, hogy minden társulat a maga 12 mérföldnyi szakaszát 4 év alatt bevégezheti, a társulati szakaszok ismét 4 egyenlő egyenkint három mföld hosszu másodrendü szakaszokra osztatnának. Ezen szakaszokból minden társulatnak évenkint egyet, a régi töltéseken kirontható árviz ki és befolyhatására, alkalmas helyeken réseket hagyva, be kelene munkáltatnia. Először is tehát azon szakaszhoz állitatnék az erő, mellyre az idő elég alkalmasnak mutatkoznék, szárazabb évben a vizenyősebb s mocsárosabb, esőzőben pedig a szárazabb s emelkedett fekvésü szakaszt ütvén a sor. Az utolsó évben pedig, – melly ezen rendszer mellett az ötödikben még a legczélszerűbben történhetnék meg, ezen szakaszoknak egy 344folytoson egészet tevő töltésekké alakitása a legkönnyebb szerrel lenne kieszközölhető.
Ezen szakaszok szerint munkáltatásnak, az egyik vélemény szerint alulról a másik szerint felülről folytonosan eszközlendő töltéselési javaslat irányában azon előnyét látom:
1) Hogy ennél a munkálati évek alatt a mostani állapotnál terhelőbbtől nem tarthatnánk; mivel a régi oltalmazó töltéseknek a szokott módon, az ujaknak elkészitéseig jó karban kellene tartatniok, és ha hogy mind a mellett is áttörne azon helylyel közzel a viz, s a szakaszokon és köztök hagyott réseken ha kizúdulna is az az árviz járó térekre, az magát a lejebb eső szakaszok résein ismét bevehetné a Tiszába. Holott az egyszerre folytonosan munkált töltéseknél egész tájékok tönkre juthatása, mindenkor a könnyen bekövetkezhető véletlentől függ.
2) Hogy ezen rendszert követve a fenebb 120 mföld hosszuságban felvett munkálati egész téren mind az átvágások, mind a felöltéselések akár egyszerre s egy időben, a mint a napszámosok száma hozná magával, munkáltathatók lennének, mellynek ismét, kivált a mostan meghonosult mostoha időkben, az az üdvös eredménye lenne, hogy a munkavállalkozóknak nem kellene lakjoktól messze földre – mint az alulról, hogy felülről folytatandó töltéseléseknél okvetlen bekövetkezendnék, pénzkeresés végett fáradniok, melly körülmény miatt többen s számtalanok testi erejök vagy uti költség nem léte által feltartóztatva, kénytelenek lennének ezen keresettől elmaradni. Az előadottak szerint pedig sokan önhatárukon, többen pedig közelében kaphatnának munkát.
Galambos Sámuel.
(Folytatása köv.)
