Paleocapa ur tiszaszabályozási javaslatának s tervének felvilágositása*.
Paleocapa ur tiszaszabályozási javaslatának s tervének felvilágositása*.
E czikket költe után ugyan kissé későcske kaptuk; de még is tartalma érdekességénél fogva, nem mellőzhetjük. Szerk
Paleocapa urnak azon tiszaszabályozási terve, mellyet Magyarország, különösen pedig az egész Tiszavidék régóta suvárgólag fájdalmasan várt és ohajtott, végre megjelent, s vázlatát ha ki a könyvet meg nem is szerezte, a Jelenkor 13., 14., 15., 16., és 17. számaiban Korizmics ur által előadva olvashatta. És minthogy a könyvet kevesebben olvasták mint a Jelenkorban megjelent vázlatot, azért e felvilágositás folytán inkább ennek sorát követjük. Negyedik terv már ez, mellyel a tiszai áradások elháritása tárgyában ismerkedünk. Vizsgáljuk meg alapvonásaikban ezen terveket egymás után.
Az első hat évvel ezelőtt Beszédes ur által a bodrogközi földbirtokosság költségén szerkesztve jelent meg. Ezen terv tulajdonképen csak azon részét illeté a Tiszaszabályozásnak, melly által a bodrogközi áradások megszüntetése lett volna eszközlendő. A mennyire ismerem, sok tekintetben bizonyára fontos becscsel bir. A terv egyik lényeges része legfőképen egy Kerecsenytől Komoróig vagy Veresmartig vezetendő átvágásban állott, mi által a Tiszának Csapig felkigyózó, s a Bodrogközt legközelebb fenyegető természetellenes folyása több mérfölddel rövidült volna meg. Ezen tervnek azonban a bodrogközi társulat által aligha legyürhetendő mindenféle akadályok gördülének elébe. Életbeléptetése 412el nem határoztatott, vagy pedig bizonytalan időkre lőn elhalasztva.
A másodikterv az u.n. Vásárhelyiféle terv vala. Ez a fels. kincstár költségén készült. Ezen terv szerint a Tisza, Szamos és Bodrog folyók legnagyobb kigyózásai lettek volna átmetszendők, különösen pedig a Tiszának Tisza-Ujlaktól a Dunába szakadásaig érő vonalán száz és nehány átmetszés lett volna eszközlendő. A Tisza egy töltések által korlátozandó medret nyert volna, melly Tokajnál másodperczenként 105,000 köb. lábnyi legnagyobb vizmennyiséggel volt felszámitva. Ezen terv ellenében mindjárt megjelenésekor fontos kételyek emelkedések, különösen midőn Lám urnak már 20 évvel azelőtt nyilvánitott, akkor azonban csak jámbor ohajtásként kimondott s épen azért eredménytelenül elhangzott azon eszméje, hogy a Szamos a felső Tiszától elszakasztassék, most ismét emlékezetbe hozatott.
Lám urnak ezen, a közel mult évben nehány röpiratban s hirlapi czikkben közzé lett, s egy terv által is kifejtett eszméje e szerint ugy jelent meg, mint 3-dik tiszaszabályozási terv, – szerkesztve és előadva a szerző saját költségén. – Ezen terv szerint a Szamos Szatmár felett ki lett volna emelendő, s az Érvölgy felé Bihar és Békésmegyéken keresztül Csongrád és Szentes között az alsó Tiszába vezetendő, ollyképen, hogy idővel a felső nagyobb Tiszának fele is, egykor pedig még az egész marmarosi Tisza is ezen menetel követték volna. Lám azon igen nagy Tiszavizmenynyiségre alapitotta tervét, mellynek összetorlódása Tokajnál lehetséges. Ő ezen szokatlanul erős folyamdagadásokat Tokajig, mellyek a Tiszánál szükségképen figyelembe veendők, másodperczenkint 500,000 köb, lábra számitá, s ugy vélekedik, hogy illy iszonyu viztömeg, ha a hosszu Tiszaháton keresztül kényszerittetnék, ezt egészen vagy részenként elrombolná, s a környéket szakadatlanul pusztitaná. Ő az összes Tisza és Szamos vizeknek jelenlegi, Szatmártól Csat keresztül Csongrádig 110 mérföldnyi, hosszu folyásuk szerinti szabályozását ha nem épen lehetlennek, de mégis olly bajosnak és költségesnek tartja, hogy Magyarország és a Tiszavidék a megkivántató költségeket nem győznék meg. – Megmutatja, miképen a Szamosnak egyenes vonalban Csongrádhoz vezetése még csak 32 mérföldet sem teszen, következésképen csaknem egy negyedrésznyire olly hosszu, mint a mostani, Csapon keresztüli abnormis Szamos-Tiszafolyam, hogy az Érvölgy természettől egy nagyszerű állandó vizpályának van alkotva, s hogy a szállitás és hajózásnak illő tekintetbe vétele mellett; a felső Tiszavidék lecsapolása még pedig legcsekélyebb költségekkel csak ezen uj vizpálya által eszközölhető. Az alsó Tiszavidék lecsapolására nézve ellenben Lám a pesti Dunáéhoz hasonló, s hatalmas töltésekkel ellátandó medret javasol ásatni a Tisza számára; több mellékfolyónak szinte czélszerübb irány adatnék, hasonlóképen illő töltésekkel láttatván el, – a belfolyók (Binnen-Waesser) számára pedig zsilipek alkalmaztatnának. Ezek a Lámféle terv alapvonásai. A Vásárhelyiétől nagyon elüt, különösen a vizmennyiség közötti nagy különbségnél fogva, melly bámulatot és csodálkozást gerjesztett.
Illy különböző nézetek mellett minden esetre szükséges és kivánatos volt, hogy a Tiszaszabályozás kérdése nyilvános tárgyalás alá vétessék. S valóban rá is került a sor. Több szózat emelkedék a Lámféle terv védelmére, voltak azonban, kik ellene s a Vásárhelyiféle terv mellett nyilatkozának. 413Eldöntetlen maradt, mellyik legyen az inkább kivihető terv. –
A dolog illy állásánál, az ezen fontos ügyben kinevezett királyi biztos, gr. Széchenyi ő excja igen bölcsen intézkedék, midőn az ügy műtani megitélése végett lombardiai kir. orsz. épitészi igazgató Paleocapa Péter ur személyében egy idegen tekintélyt hivott meg. Ez az egész ország, s minden részek által szivesen fogadtatott, s minden oldalról a legbensőbb bizalom nyilatkozataival találkozott. Illy bizalmat nyilvánita bizonyosan maga Lám ur is, szóval és irásban, ez utóbbit nevezetesen a Jelenkor 1846 évi 73 és 74 számaiban, hol Paleocapa ur véleményét is kifejezve találhatni, kivánta ezen szavakkal: „bár ugy az ujság utján megtudhatnánk t. cz. Paleocapa ur becses nézeteit is”. Azonban ugy látszik, mintha Paleocapa ur a bele különösen a magyar mérnökök részéről helyezett szives bizalommal nem sokat törődnék; ő a Tiszaszabályozást illető eddigi terveket szétzuzá kisebb nagyobb mértékben kiméletlenül, de valamennyit csaknem egy csapással. A Lámféle tervet a következő, itt kissé rövidebbre szabott szavakkal tapodá el: „ábrándozó s valószinűtlen emlegetéseken alapuló terv, melly nincs tekintettel sem a hajózásra, sem az átvágandó habszerű homokos és mocsáros földtér fekvésére, melly annyi költségbe kerülne, hogy azt a nemzet soha meg nem győzhetné, s hogy a nemzet ezen vállalattal, ha foganatba venné, csak hamar megakadván, még az igért javitás kilátásatól is messzire visszalöketnék”. –
Ez rettentően zuzó véleményadás, melly tökéletesen arra van számitva, hogy a Lámféle tervet mint valami iszonyuságot állitsa az ország elibe, s örökre sárba tapodja. Illy véleményadás egyuttal magában foglalja azon férfiu erkölcsi halálos itéletét, kinek terve illy uton tapodtatik szét. – Az itélet igazságos; ha az, mi a tervről mondatik, igazságon alapul s Paleocapa ur igaz meggyőződéséből származik. Ez esetben az illető műtanász (technikus) is megérdemlené a neki jutott sorsot. – Mindenek előtt a nevezett s előre alaposnak hitt véleményadást, melly az országot egy szörnyü kártól akarja megmenteni, nagy köszönettel fugadnók s Paleocapa urnak az érte kapott honorariumhoz szivünkből szerencsét kivánnánk, főképen miután még azonfelül egy állitólag jobb és czélszerübb tiszaszabályozási tervvel is megajándékoz. – De fájdalom, egészen másként áll a dolog. Paleocapa ur először is semmiféle meggyőződést nem szerze magának; ő legkevésbé sem iparkodék azon, hogy Szatmárt, vagy a Szamos lecsapolására javaslott uj folyampályának csak egyetlen egy pontját is megtekintse. Nincs ember, a ki ezek megszemlélésében látta volna fáradozni. Miképen lehetett tehát Paleocapa ur minden legkisebb önmeggyőződés hiányában igaz itéletet hozni képes? Milly lelkiesmérettel irhatta alá P. ur azon iszonyu végitéletet? Valóban ezen eset legnagyobb mértékben sajnálatos. – De lett legyen Paleocapa ur előmunkája bármi hiányos és szabálytalan, bizonyosan igazolandhatná magát, csak az ő terve legyen azután az igazán jó és czélra vezető terv. –
Hagyjuk el tehát egy időre ezen véleményadását, s vizsgáljuk meg némileg az annyira magasztalt hires tervet. – Ha ezt futólagos vizsgálódásunk mellett netalán nem fogtuk fel eléggé, kérjük Korizmics urat, hogy azt jobban magyarázza meg nekünk. Ezen olly nagyon ohajtott terv alapvonásai következőkből állanak, névszerint:
4141) A Tisza és Szamos folyók mostani futásukban megmaradnak és Tokajnál a Bodroggal összevonatnak.
2) A szabályozás leginkább töltésekből áll, mik által a Tisza, Szamus és Bodrog folyók mindkét oldalról ellátandók.
3) Átvágandók csak az alsó Tiszának 14 kigyózásai lennének. Az ugyanottani egyéb kigyózások, s az egész felső Tiszának Tisza-Ujlaktól Lökig nyuló része, nem különben az egész Szamos jelenlegi állapotukban hagyatnak.
4) A töltések lehető egyenes vonalban vonandók s befoglalandnak magukban minden kigyózást, tekintettel levén azon lehető legnagyobb kiterjedésre, mellyre az illy kigyózatok önerejök általi keresztül-törésökig, s megsemmisülésükig képesek.
5) Csupán nagyobb és fontosabb helységek kimélendők meg, és a töltesek által lehetőségig kizárandók, s e szerint ezek a szükséghez képest elfognak térni az egyenes vonaltól. Kisebb helységek azonban, épen ugy mint egyes udvarok és házak a töltések közé záratnak, vagy pedig ezek mögé helyeztethetnek át.
6) A töltések 500–1000, némelly helyeken, mint p. o. Vári alatt s N. Tárkány és Győröcske között 2000, itt ott mint Szolnok és Czibakháza 3000 ölnyi távolságra rakatnak egymástól, a szerint, a mint a kigyózási kiterjedések megkivánják.
7) A töltések olly magasra és olly erősen rakandók, hogy a legnagyobb vizek befogadására, összetartására s elvezetésére is képesek legyenek.
8) A töltési rendszer kiterjed minden még ide folyó mellékfolyókra, a mennyire t. i. a torló vizek (Stauwaesser) magassága szükségessé teendi.
9) A töltések megett származandó és összegyülendő belvizek (Binnen-Waesser) elvezetése tekintetéből, megfelelő fenékzsilipek (Grund-Schleussen) alkalmazandók illő helyeken.
Ennyiből áll alapvonásaiban Paleocapa ur terve. Az alsó Tiszát illetőleg megállhat, ott meglehetősen megegyezik a Lámféle tervvel. Foganatba vétele alkalmával valószinüleg még szorosabban egyeztetnék az össze emezzel. De a felső Tiszavidéket illetőleg azt bizonyára roszul sült tervnek kell neveznünk. – Nem tekintve azon iszonyu költségeket, mellyekbe annak életbeléptetése kerülne, s mint azokat a Hetilap f. évi 105 és 107 számában egy igen tisztelt toll kiszámitá, – ezen terv Ugocsa, Szatmár, Bereg, Ung, Zemplén, Szabolcs, Borsod, Heves és Szolnokmegyékre nézve örökké kártékony és veszedelmes maradna, a nélkül, hogy mind a mellett az alsóbb megyéknek csak legkevésbé is több hasznot hajtana. A legjobb föld az u.n. Szamos- és Tiszahát a töltések közé szorittatnék, s a folytonos, évenként 3–4 és 5 izben hirtelen és véletlenül bekövetkező áradásoknak kitétetnék, elromboltatnék és elnyeletnék, vagy legalább csupa láppá és mocsárrá változtatnék. A terv szerint megmaradandó, minden irányban korlátlanul csapongó végtelen Tiszakigyózatok kénytelenek volnának a töltések között, a vizáradások alkalmával származni szokott felakadó, s egymással ellenkező torlódások miatt, kevés év mulva egészen behomokosulni. Épen ugy fogna a töltések között létező egész pálya rövid idő mulva beiszapolni s felemelkedni, a nélkül, hogy a közben maradozó mocsárok kiszárittathatnának, miután a legerősebb beiszapolások mindig csak közvetlen 415a legutóbb ellepett mindkét oldali partokon támadnak, mig a távolabb vidék mindinkább mélyebb fekvésben marad. A töltéseket mindörökké magasabbra kellene emelni. Legfölebb az származhatnék belőle, hogy a mostani mélyen fekvő áradási földtérbe egymástól 1000 ölnyi távolságra rakandó töltéseken belül még nagyobb vészszel fenyegető két Tisza-folyó-meder támadna. Gondoljunk vagy képzeljünk magunknak az ajánlott Paleocapaféle Tiszafolyó-pálya egy háránt-szelvényét (Quer-Profil), részint a mindkét oldali magas Tiszaháttal, részint pedig a mindkét oldalról a mély áradási földtérre alkalmazandó töltésekkel, – az elmondott és nézetünk szerint bekövetkezendő szomoru következményekről tökéletes meggyőződést nyerendünk. – A legnagyobb töltés-, fenékszakadások és áradási veszedelmektől fog kelleni rettegni mind örökké. A hid és országutak épitése rettentően megnehezittetnék, a szállitás és hajózás pedig még sokkal nagyobb mértékben veszélyeztetnék, mint jelenleg. Valóban ezt nem lehet szerencsés tervnek mondani. – Ha ezen terv csakugyan foganatba vétetnék (a mit egyébiránt még csak képzelni sem lehet), még legalább következő javitások volnának mellette eszközlésbe veendők, habár azok által, mit tagadni nem lehet, tetemesen szaporodnának is még a szabályozási költségek, u. m:
1) A Szamos és Tiszának mindazon kigyózatai átvágandók volnának, mellyek a tapasztalási tudomány által kisebb esésü folyóknál, a hajózás és vizlecsapolás tekintetéből mulhatlanul átvágatni parancsoltatnak, – miután illy átvágások az észszerü folyamszabályozásnál épen olly lényegesek és mulhatlanul szükségesek, mint maguk a töltések, s miután illy átvágások nélkül semmiféle folyamszabályozás sem sikerülhet.
2) Azon a Szamos mentében s a Tiszaháton levő igen számos apróbb helységek, tanyák és házak irányában is kissé több kiméletet lehetne tanusitani, mint Paleocapa ur tanácsolni látszik. Az illyen helységek, tanyák és egyes házak áttétele és biztositása kizárólag a status vagy a szabályozási pénztárból lenne eszközlendő s biztositandó, mint szinte minden a folyamszabályozás által kárositandott, vagy elmozditandott földtérek ugyanazon pénztár költségén lennének kárpótlandók s ujra szabályzandók.
3) Végre szükség volna még, hogy Paleocapa ur azon vizmennyiségeket kijelelje, mikre terve számitva van. A vizmennyiség ismerete nélkül– melly főalapja minden folyó és folyamszabályozási tervnek – illy tervet biztossággal sem késziteni, annál kevésbé pedig egy másik műtanásznak illendően megitélni nem lehet, mihez ugy hiszszük az érdekeltek nagyon is fel vannak jogositva, kiknek költségén a terv készül, s a szabályozáshoz megkivántató eszközök szereztetnek meg.
Mind a mellett nem lehet tagadni, hogy Paleocapa ur tervében valóban a legnagyobb Tiszavizmennyiséget, és pedig csakugyan a Lámféle vizmennyiséget vette tekintetbe. Igaz ugyan, hogy itt azon csekély kérdés állhat elő, miképen jutott Paleocapa ur ezen vizmennyiség ismeretéhez, miután tudva van, hogy ő maga semmiféle vizműtani vizsgálatokat s szemléket véghez nem vitt. Ezeren vannak, kik tudják, hogy egész Debreczenbe érkezési idejeig, és még az ottani közgyülésén is, a Tokajnál 105,000 köb. lábra számitott vizmennyiségen alapuló Vásárhelyiféle terv mellett nyilatkozott. Mi okozta, hogy ezen tervet már Patakon teljesen félreveté 416s ott egy uj, a Lámféle vizmennyiséghez alkalmazott javaslatot adott? Megmondom az okát. Lám Debreczenben Paleocapa urnak is átnyujtá szerény munkájának egy példányát, az levén serény igyekezete, hogy észrevételeit mindenkivel közölhesse. S ime ezen iratból tanulá Paleocapa ur egyszersmind a valódi vizmennyiséget is, egy maradandó becsű tervnek ezen alapját megismerni. Ha tehát e szerint Paleocapa ur azon helyzetbe jöve, hogy a Vásárhelyiénél jobb tervet adhata, ezt csupán – s itt tegye szivére kezét, belseje azt vallandja – csupán Lám röpiratának köszönheti, mind a mellett, hogy némi különös elfogultságnál fogva, nem tudta eléggé felhasználni ezen röpiratot, melly bármi kicsiny legyen is, s bár mint értetett legyen is az félre, s bármint gyaláztatott legyen is az le, nem kevesebb, mint 35 évi, gyakran igen fáradságos, mindig hű vizsgálódásba és gyüjtésbe került. Bizonyosan könnyü és kényelmes volt Paleocapa urra nézve a tervének megfelelő adatokat belőle felhasználni, s e szerint igen lehetséges is magát titkon idegen tollakkal felczifrázni. Lám pedig kezet nyujthat egy némelly szegény költőnek, kinek alkalma volt felkiáltani: „quos ego versiculos feci, tulit alter honores.”
Azonban Lám Paleocapa urnak ezen bármi uton módon szerzett diját és diadalát nem irigyli. Örvend ő, hogy Paleocapa ur a valódi vizmennyiséget elismerte, figyelembe vette, és tervét a szerint alakitotta. Ezen figyelembevétel a jó ügyre nézve minden esetre valódi nyereség. Ez a közjóra nézve bizonyosan nagy és hasznos következményü leend, és hogy ezen közjót minden erejéből elősegitette, ennek tudata némileg szinte jutalmazó léleknyugalommal boldogitandja Lámot bármi elhagyott sirjáig.
A Tiszának pontosan megismert minősége és nagysága bizonyosan siettetni fogja a nehéz kérdés megfejtését is, és ha a Paleocapa ur által látott homokhegyek legalább egyike vonulna le Közép-Szolnoktól a Kraszna, Szamos és Tisza balpartja mentében szakadatlanul egész Csapig, azon esetben a kérdés már tökéletesen el volna döntve Paleocapa urnak, bár mint mondók, idegen tollakkal ékesitett terve javára.
A fent előadott javitásokkal s módositásokkal azután ezen terv minden műtani forum előtt a legerősebb vizsgálatot s birálatot is kiállaná. Magyarországnak szükségképen el kellene azt fogadnia, s a Paleocapa ur által nyujtott kelyhet kiüriteni, bármilly keserű legyen is az. A terv a legjobb javaslatokhoz hasonlitana, mellyek az ujabb idők legjobb vizmértanászaitól származtak, s mik szerint a Rajnán s Europa több más folyóin, mint szinte a Pó-folyamon is nevezetes javitások vétettek czélba, melly utóbbit ugy látszik Paleocapa ur mintául vevé magának, azon átvágások kivételével, mellyek még ott is nagyobb tekintetbe vétetének, mint ezt Paleocapa ur a Tisza körül tenni szándékozik.
Azonban égbekiáltó a különbség az egyenesen az adriai tengerbe tartó Po-folyam, s a Tisza- és Szamos vizek között, mellyek rendeltetése dél felé van ugyan, de elébb határtalan kicsapongást visznek véghez éjszak felé.
E tekintetben a Tisza a föld legtöbb folyóitól felette különbözik. Legalább egész Europában nincs folyó, melly hasonló minőség mellett aránylag olly kártékonysággal birna. De egy áradási folyamvidék sem bir Europában saját keblében könnyebb és szerencsésb alkatu segédeszközt, mint millyen az Érvölgye. Ezen Érvölgy az, melly mint a Capitoliumnak ellenséget eláruló ludai, igen természetesen Paleocapa 417ur terve ellen kiált, azt teljesen elárulván s lerontván. Ha ezen Érvölgy a kártékony Szamos és Tiszavizek lecsapolására nem használtatnék s használtatni nem akarnák, egyike volna a legnagyobb csapásoknak Magyarországra nézve. Lehetetlennek látszik, hogy egy tapasztalt vizmértanász; ki a Szamos és a Tisza szomoru folyását ismerve, csak egyszer pillantá is meg az Érvölgyet, ezen az egész Tiszavidékre s átalában Magyarország jövőjére nézve felette fontos völgyet, s azt a hosszu és magas Szamos- és Tiszaháttal hasonlitja össze, lehetetlennek látszik, mondom, hogy azonnal az Ér-Szamos-csapoláshoz ne adja beleegyezését. Ezen tiszta és félreismerhetlen vonásokkal a természet által rajzolt, s Lám által tulajdonképen csak felmutatott terv ellenében nem lehet ember, s igy Paleocapa ur sem, a ki saját tervével versenyezhessen. Valjon az Ér és Berettyó vagy a Sárrétben elvesző Sebes-Körös mentében, hol láthatni akadályozó homokhegyet? Vagy talán épen ezen Sárrét volna az, mellyet Paleocapa ur le nem küzdhető akadálynak hisz? Szomoru lábon állana a 19. századbeli tudomány, ha ott, hol a szükséges eszközök önként ajánlkoznak, a nevezett s az alsó Tiszához képest még mindig elég magasan fekvő vidéken keresztül az uj Szamost vagy magát a Szamos-Tiszafolyam-pályát vezetni s az egész Sárrétet tökéletesen lecsapolni és legjobb szántófölddé változtatni képes nem volna. – Ha némi műértő szemmel vizsgáljuk Németalföld fekvését a magas Rajnához képest, s az ottani biztositéki eszközöket: a magyarországi alsó megyék vagy a Sárrét érdekében nyilvánitott avvagy szinlelt aggodalmaknak azonnal örökre el kell enyészniök, s vagy sajnálkozást vagy épen nevetést előidézniök.
A mi azonban a hajózást illetőleg a Lám-féle terv ellen mondatik, hasonlóképen minden alapot nélkülöz. Valjon épen Lám javaslata által a szállitás és hajózás nem vétetik-e hasonlithatlanul nagyobb figyelembe, mint sem ez Paleocapa ur terve által történhetik és lehető? E tekintetben is olvassa el Korizmics ur Lám egyik röpiratát vagy a Jelenkor 1846. évi 73 és 74-dik számában megjelent czikkét s bizonyosan megváltozandik e tárgyu nézete. Hihető, hogy álalában minden eddig mondottakból ő is meg fog győződni, mint minden szakértő, ki a localitásokat s az egész ügyállapotot ismeri, tökéletesen meggyőződött, és bizonyosan nyilván kimondani is merendi, hogy valamint Paleocapa ur terve, a fent elsorolt javitások- s módositásoknal egyetemben is, az Érvölgy ellenében szerencsétlenül kiütött, hasznavehetetlen műként tünik elő: szint azonképen a Lám-féle terv ellen Paleocapa ur által kiadott véleményadás egészben véve igaztalan és alaptalan.
Ennyit kötelességemnek tartottam az igazság és jó ügy érdekében elmondani, felette sajnálva, hogy Lám – ki egyébiránt bizonyosan határzottan és becsületesen végzé kötelességét – saját részéről Paleocapa urnak több mint igaztalan véleményadását egész resignatióval fogadni s válasz nélkül hagyni látszik eltökéltnek. – Ha azonban Paleocapa urnak, ki Magyarország mérnökeinek iskoláztatásában kissé tulmegy a határon, s netalán Korizmics urnak még némi mondani valójuk volna, ám beszéljenek, ha tetszik; én a mennyire csekély tehetségemben áll, haladék nélkül s lehetőleg okokkal fogok felelni.
K. J. mérnök.
