Mákonypipázás.
Mákonypipázás.
Egy Bostonban megjelent „Chinese Museum” nevü munkában a mákonypipázásról e következendők olvashatók:
Az opiumnak valamint is a szesznek hatása az emberi organismusra, nemcsak a felhasznált anyag mennyiségétől, és a használat gyakoriságától függ, de még a használó korától is, temperamentumától, életmódjától, valamint az ország éghajlatától, mellyben az illető tartózkodik. Erős alkotásu emberek, kik a mákonyt mértékletesen használják, ép olly épek maradnak, és ép olly nagy kort érnek el, mint azok, kiket szeszes italokkal, de mértékletesen élni látni, van alkalmunk. Azonban a mérsékelteknek száma aránylag csekély, mert a nagy többség fokonkint szaporitja az adagot, abban a mértékben, a mellyben a mákony iránti fogékonyság mindinkább kezd tompulni.
Kezdetben az opium-szivó közönségesen két három pipánál többet alig használ fel, de később az adagot számra és mennyiségre abban a mértékben neveli, mellyben növekedik az ez iránti szenvedély. Az eleinte felhasznált opiumlag nem tesz többet 5–6 szemernél (gran); de csakhamar 12 granra emeltetik (reggel 6, estve 6). – Fokonkinti progressioval pedig 60–120 szemerre érkezik el az ember – a mi nem rendkivüli tünemény, mert ámbár a nagy többség kevesebbel megelégszik, ugy még is forduladak elő esetek, hogy naponkint egy opiumszivótól 200– 460 gran mákony (majd két lat!!) fogyasztatott el. – A szár, mellyből az opiumot szivják, közönségesen egy hüvelknyi átmérőjü; azonban a nyilás, melly abba a rejtekbe vezet, mellyben az opium elég, nem nagyobb egy gombostű gombjánál. Az opium nem tisztán, hanem vegyitve szivatik, és a pipa két három huzásnál többet nem ád. A füstöt erősen magukhoz és a tüdőkbe szivják, ugymint p. o. a törökök, nevezetesen pedig az ugynevezett hukájokból dohányoznak. Az ujoncz egy két pipánál többet el nem bir, ellenben az avatott órákig használhatja az élvezetet.
A kik az opiumszivást megkisértették eleget, nem mesélhetnek e csábitó élvezet gyönyöreiről. Hogy a mákony, (a szeszes italok módjára, mellyek eleintén ugyan felfrissitnek, de később azon nyomott állapotot idézik elő, mellyet a németek macskanyomornak kereszteltek) részegit, azt állitani nem lehet, hanem a chinai opiumszivók, és az angol opiumfaló, de Quincy bizonyitványa szerint csak lecsillapitja az érzést, és egy kifejezhetlen kellemes, csendes élvezetet nyujt, melly órákig tart. – Ezeknek lefolytával a pipa ismét előkapatik, de nem azért, hogy elüzessék a lehangolás (melly soha sem következik közvetlenül), hanem hogy ismételtessék az élvezet. A narcoticus következés csak akkor tünik elő, a mikor elenyészik az imint emlitett élvezet, és az opiumszivó más nap reggel egy legkellemetesebb álmak 520között ringatott éj után ép olly frisen és erős állapotban kél fel, mintha soha mákonyt nem szitt volna. Az opiumnak ezen emlitett hatása több évekig változatlanul fenn szokott maradni, ez alatt azonban a szokás meggyökeresedik, az adag fokonkint emeltetik abban a mértékben, a mellyben a fogékonyság eltompul, és csak akkor kezd lassankint feltünedezni a méreg reactioja. Beáll ekkor azon állapot, mellyben az opium már nem nyujt élvezetet, az egész rendszer felbomlik, a test részei már nem engedelmeskednek, ha folytonos opiummal nem etetnek. Igy már a meg nem zabolázott szenvedélyének szerencsétlen áldozatja, az opiumnak valóságos rabszolgájává lett, mert mindig kénytelen opiumot szini, hogy csak némileg is megmenekülhessen leirhatlan testi és lelki kinai alól.
X. Y.
