Mellettünk.
0506Mellettünk.
A politikai programm toldaléka a Hetilap 100 és 103-dik számában foglalt vezérczikkek ellen lőn irva, véleményünk szerint a lehető legkártékonyabb hatással az adó ügyére. Miután e véleményünket már akkor csak ugy száraz-röviden mint lehetett mondtuk meg t. olvasóinknak, nehogy egy fontos vélemény ez ügyben figyelmüket elkerülje, az osztó igazság védelme alatt im közöljük a Jelenkor f. h. 15-kén megjelent számából – Nyilt levél gr. Széhenyi Istvánhoz.*
E nyilt levelet köv. sorok kiséretében kaptuk, mellyeket amazzal együtt csak másolatban közlünk: Szombathely april. 2-dikán 1847. Tisztelt szerkesztő ur! Az ide mellékelt „Nyilt levelet“ kész akarva azért küldöm tisztelt uraságod lapjába, minthogy ön gróf Széchenyi István irányában x- mint annak kútönben is igen sok tekintetben lekötelezettje – vagiatlanságot nemcsak nem követ el annak kiadásával, sőt a mennyiben a lekötelezettségből netalán combinálható „függést“ „függetlenül“ megczáfolnia alkalmas tér nyilik, legközelebb közlött programmjának leghivebben felelhet meg. –
Széchenyitől elvárom, hogy e nyilt levél kiadását ne csak ne ellenezze, sőt annak kiadhatását minden módon eszközölje, ha csak nagy szavakban nem akarja magát sajátságosan tett azon körülményhez hasonlitani, hogy mennél nagyobb a vacuum, annál több gőz fejlődik ki abban. – Szerkesztő ur kész szolgája Szentimrey Izidor.
Közöltetvén e nyilt levél ő exltiájával, köv. sorokat intézett ő excja hozzánk: Tisztelt szerkesztő ur! Legyen szives, nyomassa ki t. Szentimrey urnak önhez, mint hozzám intézett sorait egész hossszában, mert kivánom, hogy mind a két levél világot lásson. Pest april. 6-kán 1847. Gr. Széchenyi István s.k. A Jel. szerk.
Nagyméltóságu gróf! „Az igaz habár marczona szót terjeszteni szintolly kötelesség, valamint az illyest nagylelküen elbirni, midőn a legférfiasabb tett egyszersmind a leghasznosobb számitás is.”
Ezeket méltóztatott nmlgod „Politicai programm” czimű töredékes munkájában legközelebb a 4-dik lapon mondani; s ezen nyilatkozat bátoritott nmlgodnak jelen soraimat annyival is inkább megküldeni, minél bizonyosabbá akarom exltiádat tenni, hogy ezekben nem annyira az én, exltiád munkájából abstrahált véleményem, mint inkább 507egy nem megvetendő fractiónak felizgatott tényleges állapota foglaltatik. Mielőtt azonban a dologra mennék, szükséges rövid viszszapillantással az 1843-diki eseményekre megemlékezni.
Nagymlgod előtt tudva van, mikint Vasmegyében 1843-ban az adó kérdése legirtózatosb modorban ledorongoltatott; és tudva van talán az is, hogy a nyers tömeg főnökeit e remek operatiónál nem Kossuthnak az adó körül irott hirlapi czikkelyei vezérlék, mellyeket ők az olvasni nem is igen tudó s azért nem is olvasó téns rendek elől mindennemü argumentumaival annál szivesebben rejtének el, mennél inkább ohajták, hogy a köznemességet azok az adó szükségéről bármelly oldalról se capacitálják; de mivel más részről sokkal „higabb velejüek” voltak, hogysem az adó elvállalásának szüksége ellenében „elégséges contrapondiummal” birhattak volna: épen a legalkalmasb időben irá exltiád „A Keletnépe”-t, mert az e munkában Kossuth ellen szórt sok „argumentumot” (?) a nyilt megtámadástól a sötét rágalomig felhasznált gyanusitásokat a nyers tömeg vezérei nemcsak nem rejték el a „szüz vállasok” szemei elől, sőt eléggé „ildomosak” voltak azokat uton utfélen feltárva, a legjobb akaratu, de legkevesebb belátással sem biró köznemesség moralis megvesztegetésére használni s igy exltiád „Keletnépével” az illetőket felizgatni.
Ezen tényekből világos, mikint nemes Vasmegyében Kossuth adó melletti iratai nem okozák a házi adó ledorongolását, hanem azt egyenesen exltiád igen „ildomosan” meg irt „Keletnépe” idézte elő.
Ezeknek előleges megjegyzése mellett fájdalmas szivvel kell exltiádnak tudtára adnom azt, hogy ha a jövő országgyülésre adandó utasitás alkalmával az adó kérdése nálunk előbbi sorsára jutand, ezen körülményt a nálunk alig néhány példányban olvasható, s a szegényebb sorsu nemesek előtt még csak nevéről sem ismeretes „Hetilap” bizonyosan nem fogja előidézni, hanem előidézheti a legközelebb közrebocsátott „Politicai Programm” mert a mint a Hetilap még mindig ismeretlen sok magasabb osztályu körökben is, ugy a „Politicai Programm”-ot már előre használják az erkölcsrontó kolomposok a község felizgatására. Adja isten, hogy jóslatom be ne teljesedjék, de ha be fog teljesedni, ezen körülmény-okozta országos bün közvetve exltiád hazafiui lelkét fogja terhelni. Mihezképest méltóztassék exltiád szivére tenni kezét, s annyira decantált szép statustudományával, modorával, tapintatával és tacticájával a kedélyek felizgatására eszközül nem szolgálni; méltóztassék hivatalos feladásának megfelelve, most már e tekintetben – mint maga megismeri – tágas körében a közlekedési eszközökből valamit előmutatni; méltóztassék a fiumei vasut rovására kitüzött – különben igen üdvös – tiszaszabályozási tervét használhatóképen létesiteni; – a lóversenyek mellett, mellyeken – közbevetőleg legyen mondva – exltiád – ugy látszik – csak ex principio s csupa következetességből szokott részt venni, méltóztassék foliántokat irni; méltóztassék mind azon intézeteket, mellyek nem exltiád inditványára létesültek, haszontalanoknak nyilatkoztatni; méltóztassék hangya munkásságának, a „Kelet népe’ kiadásától létesitett eredményét kimutatni, s azokról, melylyekről a közönség még igen keveset, vagy épen semmit sem tud, felvilágositást adni; nevezetesen méltóztassék megmondani, 508miért bukott meg excltiád kezében a „pesti kikötő ügye,” ki „hazafiui eljárását siker végett a változékony időkhez és körülményekhez czélszerüen alkalmazni iparkodott,” mint például, czélszerüen alkalmazá a pesti ugy nevezett, vagy inkább ugy csufolt sétatér létesitését azon körülményhez, hogy ugyanazon téren egy három emeletes házat épittetvén, azt jövedelmesebbé kivánta tenni. Hát az alagut sorsa mire jutott, mellynek élén szinte excltiád áll? Mindezekről méltóztassék, és ezeknek rovatába tartozó egyebekről is köteteket összeirni, de a közös teherviselésének elvével különben is – mint tudjuk – olly nehezen megbarátkozó köznemességet a haladó ellenzék rovására ne méltóztassék izgatni, mert illy experimentumok nemcsak jó szándékát, de kizárólag monopolizálni kivánt statusbölcseségét is keservesen, és pedig „fajtánk” veszedelmére compromittálják. –
A „Politicai Programm”-ban mi szegény falusi emberek, exltiád gyöngéd grófias kifejezése szerint „betyárok” (hihetőleg azért betyárok, mert nem mindnyájunknak lehetett egy egy rokona hajdan esztergami érsek) a most elősoroltakról valami bizonyost annál inkább ohajtottunk olvasni, mennél kétségtelenebb, hogy ezekről a czimzett könyvben szintolly „ildomosan” irhatott volna exltiád, mint a minő nem „ildomosan” elhallgatott minden „specialitást,” mellynek feltalálására a „Programm” olvasói leginkább számolának, mert munkájában minden inkább foglaltatik, mint tulajdonképeni „Programm”-ja, hacsak magát a czimlapot nem kell „Programm”-nak tekinteni.* Mihezképest aztán exltiád „Politicai Programm”-ját a „Dagerreotyp” genialis szerzője legjobban tudná definiálni, épen ugy, mint definiálta vala a „lófuttatást.”
Velem együtt nálunk igen sokan azt hiszik, hogy exltiád ujabb munkája nem egyéb, mint – „mutato nomine“ – a „Kelet népének“ egy kis variatióbani kiadása; s miután ehhezképest kiczégérezett czimének egyáltalában meg nem felel: igen sok pajkos ember a „Politicai Programm“ czimet „tetemes sajtó hibának“ nevezi, s azt mondja, hogy e munkának tulajdonképen: „Nincs kopasz fej többé,“ vagy „Nincs fogfájás többé“ czimet kellene viselnie. Sz. Iz.
Sajnálni lehet egyébiránt, hogy exltiád „bizonyos levelezéseket” is „Politicai programm”-jában közre nem bocsátott. Ezekből a közönség igen sokat okulhatott volna. Annyi bizonyos, hogy az értelmesebbek nagyobb része nálunk is tud combinálni, s tud abstrahalni, és abban exltiáddal kezet fog, hogy „sok dolgokról csak az utókor itélhet igazságosan, mikor az illetők nincsenek többé, mig a jelenben egyedül a szerepelők érezhetik, és józan pillanatokban bizonyosan érzik is a legnagyobb felmagasztalás vagy a legémelygőbb sárdobálás közepett az öntudatnak kinzó fulánkit, vagy édes melegét.” – Sokan nem kétlik nálunk, mikint exltiádat ezen meggyőződésre saját tapasztalásai vezérlék. Mihezképest igen „ildomosan” cselekszik exltiád, hogy „üdvleldéjét” a zakotányok tárában most már szivesebben szemléli, mint ha – az történetesen – inditványára elfogadtatott volna, mert könnyen megtörténhetendik vala, hogy exltiád az „üdvleldének” árkain kivül marad, mig az előtte ismeretes „daemagogok” kiknek egyike irányában exltiád, tervező jóslatát, egy gyülölt 509historiai nevezetesség cselekedetével azonitani nem átallotta, – az „üdvleldében” találnák nyughelyüket. –
„Én exltiádról s velem együtt többen, nemcsak azt tartják, hogy hazáját szereti, de mi több, még becsületes embernek is szeretjük hinni, ki előtt az erény nem üres hang, nem egyedül fényüzési függczimer;” de exltiád mit fog érezni, ha csakugyan még is jóslatom beteljesedik? – hazafiui eljárását siker végett ekkoron mikint fogja a változékony időkhez és körülményekhez alkalmazni? mit fog érezni exltiád, midőn kizárólagos statusbölcseséggel hivén magát telve lenni, csak hiusággal s boszszus indulatszülte epés izgatással volt a haladó ellenzék irányában saturálva? mihezképest, hogy a köznemességet a közös teherviseléstől izgatólag elidegenitve, magát prophetának tolja fel, noha nemcsak nem láthat semmit is előre, de még a legegyszerűbb eseményeket sem birja látni tisztán. Valóban, ha valaki dijt tett volna ki, hogy az adó dolgát már előre s ujra megbuktassa, vagy azt legalább meszsze háttérbe sujtjsa: senki nem tehette volna magát arra olly érdemesnek, mint érintett,Politicai Programm’ czimű ujabb munkája által exltiád! S ha nem hisz nekem, ám kérdezze meg legbizalmasb elvbarátit, de nem vakon környező tömjénezőit: és ha ezek a valót excellentiádtól nem fogják eltitkolni akarni, bizonyosan ép azt fogják mondani, mit én! Szándékának tisztaságával pedig épen ne mentegesse magát, mert kérdem: nem lesz-e szomoru vigasztalás az, ha már másodszor megkisértett izgatásából egy végkép felfordult nemzetnek romja merül fel, s egy meg nem szünő figyelmeztetés ezt hangoztatja füleibe: l’ enfer peuplé des meilleures intentions?
És azért a haza szent nevére kérem exltiádat lépjen le agitatiójának azon veszélyes teréről, melly ugyan exltnádat e tekintetben épen ugy, mint 1843-ban sikeresen czélhoz vezetheti, de ha nemesebb érzelmeihez fog fordulni, jövendőben minden specialis törekvéseiben tehetetlen nemleges állapotba helyezi; mert ha exltiád azt hiszi, hogy ha annak idejében férfiasan fel nem szólalt és szilárdul nem cselekedett volna, nemzetiség és közszellem dolgában most nem állnánk ott (?) hol állunk: higye el azt is, hogy ha 1841-ben „Keletnépével” az adó eszméjének igazságát megtagadni elég contrapondiunnnal nem biró erkölcsrontóknak magát eszközül oda nem dobja, megyénkben legalább a házi adó olly irtózatos megtámadással bizonyosan le nem dorongoltatott volna, s ha „Kelet népét” ujabb variatióban „Politicai Programm” czim alatt ki nem adja, s azzal megyénkben, – s talán másutt is – a kedélyek felizgatására eszközül nem szolgálna, nem kellene elszomorodott szivvel jóslani: hogy ha nálunk az adó kérdése ismét megbukik, ezen ujabb catastrophot excltiád „Politicai Programm”-ja fogja előidézni. Mihezképest sikerülni fog exltiádnak egy nemzeti nagy kórházat megállapitani, de sülyedésre vezetett nemzetünket regenerálni sohasem fogja.
Még egyszer kérem tehát szépen exltiádat; az általa annyira kedvelt szerepet öltse le magáról, s ne felejtse, mikint a szigoruan, de igazságosan itélendő utókor mind ezeket exltiád biographiájában feljegyezve találandja a kedvező esetben is, legfeljebb azt mondandja exltiádról: „non qui bene incipit, sed qui bene finit” – Szombathelyen
510martius 31-kén 1847. –
Szentimrey Izidór.
