Nézetek a növénytan körül.
Nézetek a növénytan körül.
Az előre* bocsátottaknál fogva változtatnunk kell tehát 1-ör a magyar növénytani műnyelvet, mert illedelem és szeméremsértő. Midőn a gyermek, – ki már illyesmiket elérteni elég okos, – szüntelen a mondottakhoz hasonló badar kifejezéseket, illedelmetlen czélzásokkal teljes s olly könnyen félre magyarázható leirásokat hall: minő gondolatok ébrednek elméjében? Tapasztalásból tudom nem a legillendőbbek, s nem a legerkölcsösebbek, vagy mikor egy szende nő előtt, kinek ártatlan arczáján még a szűzi szemérem üli diadalünnepét, szüntelen hasonló eszméket fejtegetünk, s hasonló kifejezéseket s leirásokat emlegetünk: 533nem boszusan s utálattal dobja-e el magától a növényt, mellynek szelid virágában szende arczájának képmását, s a természet legszebb, legszelidebb, – ártatlanabb szülöttét véle föltalálni, – midőn róla meggyőződött, hogy annak ismérete s vizsgálása keble legszentebb kincsét – szűzi szemérmét olly kiméletlenül sérti meg? és nem legyőzhetetlen ellenszenv támad-e keblében a tudomány iránt, melylyet ő annyira gyönyörüségesnek s annyira ártatlannak vélt, de melly jó elővéleményét olly rutul csalá meg? E körülmény nincs tulzó hévvel festegetve, ez egészen természetes és gyakori esemény. Gyakran okos emberektől hallám ez állitást, hogy a növénytan sem észt nem fejt, sem szivet nem nemesit, s erkölcsöt nem képez; s ennélfogva nem érdemli a tanulást és tanittatást, sőt a ráforditott idő el van vesztve, s más hasznosabb tanulmányoktól elrabolva. Ez állitás a növények s növénytan szépségei s gyönyör-élvezetei által álhatott keblemnek kétélü tőr kinos döfése volt, s ez embereket először elfogultsággal s tárgyavatatlansággal vádolám; de midőn tovább gondolkozám, állitásuk igazságáról meggyőződtem, s a növénytanra kárhozatos itéletet mondtam, és lelkem e kinos meggyőződés zsarnok lánczai alatt évekig nyögött. De hála a tudományok szelid nemtőjének, évekig tartó komoly gondolkozás, és fáradhatatlan szorgalom fölnyiták szemeimet, s átlátám, mikint a növénytanra rá ragadt rágalmak a vastag tudatlanság, az állatokkali szerencsétlen analogia fölállitásának szomoru következményei valának, és hogy a növénytan félreértése a nemi különbség elvén fölépitett, minden logicai következetesség, – még kevesebb természetismerettel átvitt mesterséges nemi rendszernek, – s hasonlóan a nemi különbség elve szerint készitett növénytani műnyelvnek eredménye volt. És egészen méltán, mert a nemi rendszer szerint tanittatván a növénytan, valósággal olly kevés, – vagy épen semmi hatást nem gyakorol, akár ész-, akár szivképzésre, hogy a fáradalmat egyátalában nem érdemli, tehát le a mesterséges nemi rendszerrel, le az állatokéhoz hasonló nemi különbség fogalmával, s az ezen épült műnyelvvel, ha a növénytant tudománynyá emelni, s sziv- és észképzésre olly czélszerűvé tenni ohajtjuk, mint minővé az a természet által rendeltetett. –
L. Hetilap 133 sz. hol is a 468. hasáb 34. sorában hibásan nyomtatott koronszüléséről szó helyett közösüléséről kérünk igazitatni. Sz. J.
Változtatnunk kell a növénytani műnyelvet 2-or azért is, mert az egész hamis alapon, t. i. a növényeknek az állatokéval analog nemi különbségén alapul.
E tárgy megvitatásahoz némi remegéssel kezdek, mert ennek alapos kifejtése az összes természeti tudományok tökéleles értését föltételezi, mire ha gondolok, isméreteim parányisága érzetében lelkem elkomorul, s lángszenvedélyem hülni kezd: mindazáltal azon serény, de buzgó szándékkal, hogy ha képes lennék a tudomány ezen legszebb, de legbonyolodottabb részére némi világot deriteni, a nehéz föladat megoldását megkisértendem, hogy pedig biztosabb sikerrel haladhassak, saját csekély tapasztalataim mellett főleg Schleiden tanitásait, – mellyek illy czimü munkájában vannak lerakva, Grundzűge der wissenschaftlichen Botanik. Leipzig 1842. – veendem vezérül.
Tagadhatatlan, hogy a szaporodás (Fortpflanzung) a növényzet végczélja, a természetnek a növényben kifejtett összes munkásságának végeredménye: tehát, hogy ezt 534megérthessük, az egész növényt, a természetnek azon nyilvánitott működéseit ismernünk kell, innen természetesen következik, hogy ha én a növényszaporodásról tökéletes fogalmat akarok adni, a növényeken létező s föltünő többi munkásságairól is a természetnek némi isméretét kell nyujtanom. Minthogy pedig főczélom annak bebizonyitása, hogy a nemi különbség azon értelemben, mint az állatoknál, – a növényeknél nem létez, tehát a növények s állatok közt, – sőt minthogy az ásványok ismérete nélkül a másik két rendü természeti szülötteket megérteni alig lehet, – az ásványok közt is párhuzamot kell vonnom.
Az első pillanattól kezdve, mióta az emberek a természet szüleményeinek három osztályát, u. m. állatok, növények és ásványokét megkülönböztették, azt hivék, hogy a növényekben kell ollyan valaminek lennie, mi azokat az ásványoktól elválasztván, az állatokhoz közelebb hozza. Erre nézve kifejezést kerestek, s elég szerencsétlenül e szót élet választották, s azt épen azon értelemben vették, mint az állatországban használtatott; s most a növények és állatok, a legkülönbözőbb fogalmak szerint, az ásványokkal mint életnélküli lényekkel egészen ellentétben, mint élő lények tekintetének, s tárgyaltatának. E tévedést egy részről az ásványok hiányos ismérete, – mennyiben a jegeczek, mint ásványegyének ismeretlenek valának, – más részről a növény- és állattest belsőjében történő természeti munkálatok s változások felületes ismérete és igy a növényi s állati physiologia ismeretének tökéletlensége idézék elő; lelketlen utánzás, scholasticai tudatlanság, holt könyvtudákosság pedig e viszszafordult nézeteket, – mint sok másokat – annyira beszőtték a tudományba, hogy átalánosan azt hivék, s hiszik még ma is sokan a természettudósok közül, hogy e nézetek nélkül a természetrajzban boldogulni lehetetlen. Ha tehát a természetrajzban előitéletektől szabadulva, tiszta fogalmak után akarunk haladni: szükség, hogy a logica elvitázhatatlan igazságaira támaszkodva, olly kielégitő alapelvek után vizsgálódjunk, mellyek arra jogositanak, hogy a természeti szülöttek országait, a helyett, hogy egymással ellentétbe állitván, illyen kétágu t. i. élő és életnélküli lények osztályzatát képeznők, mind a hármat, mintegy testnek egyfaju tagjait (homogene Glieder) egymás mellé szakadatlanul öszszefüggő rendbe állitsuk.
A természetrajz lényegét tekintve azon tudomány, melly tárgyalja az anyagot a képző erő vagy ösztön (nisus formativus) uralma alatt. De kövessük a természetben uralkodó képző erőt különböző nyilatkozataiban, akkor három lényeges különbséget veszünk észre azon hatásban, mellyet az alak, az anyag többi viszonyaihozi arányában nyilvánit. Átalános természettörvény, azaz átalánosan igazolt tapasztalás, hogy az alak, mint aránylag merő, a folyóból képződik. Elméletileg e törvényt igy lehetne kifejteni: az alak képződése nem más, mint az anyag egyes részeinek egy bizonyos állomásig tett mozgása. Ugy de a folyó állapot az egyedüli, mellyben az összefüggés teljes fölbomlása nélkül az egyes részeknek mozgékonysága leginkább lehetséges: tehát az alak-képződés leginkább folyó állapotban lehetséges. Itt főosztálypontul állithatjuk föl a következő nézetet, az alak a folyó anyagot, – melylyet a vegytan szerint anyalugnak (Mutterlauge) nevezhetünk, – vagy kizárja magából, vagy magába zárja.
535Az első esetben, ha t. i. az alak az anyalugot kizárja, az alak homogén, belsője s külsője közt semmi különbség fölállitva nincs, és igy külsője és belsője közt minden kölcsönös visszahatás maga az alak által lehetetlenné tétetik. A természet itt az alakképzésre az első kisérletet teszi, ez a képző munkásságnak legalsóbb fokozata. A képző erő itt egyedül külhatásu marad, melly semmi belőlről kifelé működő hatás által nem föltételeztetik; a lapok viszonyai is egymáshoz tökéletesen egyenlők, és igy a hajlott lapok egészen kizárvák. Ezen teremtmények kivétel nélkül csupán mér- természet- és vegytani törvényeknek vannak alávetve. Az itt képződött lény az anyaluggal nem szükségesképeni, hanem csak esetileges, csupán téri (räumlich) viszonyban áll, s ha attól eltávolittatik, minden azzali kölcsönös visszahatás, tehát minden további alakképződés tökéletesen megszünik. Az itt mondottakban a jegecz (Krystal) természete van rajzolva. (Folyt. köv.)
Szanka József.
