Nézetek a növénytan körül.
Nézetek a növénytan körül.
(Folytatás.)
A második eset az, midőn az alak az anyalugot bezárja. Itt az egész alakképződés a belsőre, s egy olly pontra vonatkozik, melly az alak előállására minden oldalról behatást gyakorol, miáltal egy pontnak a lapokra gyakorolt egyenlő 561behatása által, az ugynevezett életmüves testekkel közös görbe lapok képeztetnek. Azon alakot, mellyben az aránylag merő rész az anyalugnak egyrészét magába zárja, nevezhetjük átalában seljtnek (Zelle). A seljteknél mint lényeges dolog tünik föl az alak és annak tartalma közti különbség, tehát azok szükségesképeni tényezői az itt létező kölcsönös visszahatásnak. A seljtnek főtulajdona ez: azonkivül, hogy a mérhetlen természeti anyagok (imponderabilia) által áthatható, még a megmérhető anyagok (ponderabilia) által is, különösen csepfolyós állapotban, tökéletesen átjárható (penelrabilis); a nélkül azonban hogy jogositva volnánk annak folytonosságában valami megszakadást venni föl, épen ugy, mint a fény által áthatott üvegben. A természeti erők tehát a seljt tartalmára folytonosan behatnak, de a bezáró alak által mindig módositva. Az alak az anyaluggal szükségesképeni kölcsönös visszahatásban áll, és ha az anyalug, nnelly a seljtbe be van zárva, uj alakokat képez, az ujonan képződött seljteknek, az eredeti alakkal és anyaluggal szükségesképeni összefüggésben kell lenniük, s azoknak befolyásától feltéteteztetniök, azaz, az ujonnan származott alaknak kifejlődésében a már létezövel egyenlőnek vagy hasonlónak kell lennie.
Ha már a képző erőnek ezen szüleményeire e kifejezéseket élő és holt, életműszeres és életműszeretlen (organicus et anorganicus) alkalmazni akarjuk: az előbbieket a kristályokat életműszeretlen, holt, – az utóbbiakat a seljteket életműszeres, előlényeknek nevezhetjük. De soha ne feledjük, hogy a természet által elibünk adott alakokat, csupán önkényesen fölvett osztályozási elv szerint osztályoztuk, és hogy jogositva lettünk volna akármi más osztályozási elvből indulni ki. Mert a kényelem és czélszerüségre nem tekintve épen ollyan joggal oszthatjuk föl a természeti dolgukat fehérekre, feketékre, vagy nagyokra s kicsinyekre, vagy kétáguan A-ra és nem A-ra. Hogy a természet egyik vagy másik osztályhoz alkalmazandja-e magát, az ollyan kérdés, mellyre megfelelni soha képesek nem leendünk, mert a természet semminemü rendszert kezünkbe nem ad, hanem csupán egyéneket (individuum), minden rendszerezés forrása egyedül szellemünkből származik.
A természet szüleményeinek életműszeres, és életműszeretlen lényekre való osztályozása azon időből veszi eredetét, midőn azok közül tulságok, azaz, egymástól legmeszszebb álló tárgyak vétettek vizsgálat alá. Ha valaki egy oroszlánt és egy darab meszet hasonlit össze, a végtelen különbség a kettő közt világosan szembe tünik, s minden további gondolkozás nélkül kimondhatja, miként egyik életműszeres, másik életműszeretlen lény. De ha a vasélegnek szinte golyó alaku jegeczei, a szinte egészen vasból álló Gallionella femegineával hasonlitatnak össze, melly utóbbi, akár állat, akár növényekhez számitandó, de minden esetre életműszeres lény, a szembeszökő ellentét a kétféle, t. i. organicus és anorganicus lények közt tüstént elenyészik, s gondolkodó ész önkint e gondolatra jön: talán még is lehetséges leend valaha, mind a két rendü tények képződését egy, és ugyan azon természeti törvényből fejteni ki. Még sok tetszőleges ugrás van ezen kivül a természetben, hol alapos szemlélődés meggyőz bennünket, hogy faji különbség helyett, csak fokonkinti különbözés létez.
Minthogy azonban a természeti szüleményeket önkényesen tudva kétfélékre, u. m. életmüszeres és életműszeretlen 562lényekre osztottuk föl; lássuk mit teszünk az organismussal, átalában a seljttel továbbra teendők? A seljt legegyszerűbb alakjának változásai, az egyenetlen kiterjeszkedés, és ezen combinatiók által történt elhelyezés által, az alakoknak végtelen sokfélesége lesz lehetségessé. Egyszersmind a legegyszerűbb életfolyam is, mint már fentebb jellemzém, azon anyag által, a mellyben a seljtképződési folyam történik, valamint az itt szükségessé vált munkálatok által hasonlóan sokféle módon bonyolittatik. Itt két eset lehetséges:
1-ször a természet az alakképzésnél mint végczélnál megállapodik, mellyet ezen lépcsőn az elemi alakoknak legkülönbfélébb viszonyitása (combinatio) által létesit: vagy
2-szor azonfölül emelkedik, és az élet kiképzését minden lehetséges módósitásaiban s nyilatkozataiban tűzi ki végczélul.
E két eset a természetben nemcsak lehetséges, hanem valósággal létező is, s az állat és növény lényegének megfelelő. Annál fogva az anatomiának, a physiologiának jelentését s viszonyait mind két országban közelebbről kell vizsgálat alá vennünk. Ha a növényeknél anatomia s physiologiáról beszélünk, soha se feledjük, hogy ezen kifejezések az állattantól kölcsönöztetvén, a növénytanban ugyan azon értelemben nem vétethetnek; hiszen igy a kristálylevelek lefejtegetését s szétrepesztését tekintvén az ásványországban ugyan azon joggal, mint a növényeknél lehetne anatomiáról beszélni, hol pedig soha egy mineralogusnak sem jutott eszébe, még magát a vegytani szétbontást (analysis) is anatomiának nevezni. Ha az anatomiát tulajdonképeni s eredeti jelentésben vesszük, növény anatomiáról szó sem lehet, vagy legfeljebb csak néhány növénynek szaporodási műszereinél.
Szanka J.
