Magyar középponti vasut.
Magyar középponti vasut.
A magyar középponti vasut-részvényeseinek máj. 3kán tartott közgyülésén kir. biztos ő nsga Ambrus Mihály helytartósági tanácsos mindenek előtt kiereszkedett ama kedvező 620körülményekre, mellyek közt e központi társaság vállalata legfensőbb pártoltatásnak folyvást örvendhet; nem különben elszomorodott szivvel érinté ama veszteséget, melly József nádor ő fensége halálával e társaságot is olly érzékenyen sujtá, mellynek a megdicsőült mindig egyik leghatalmasb gyámolitója volt; azonban e fájdalom enyhitésére nem hagyá emlitetlenül azon magasztos vigasztalást, melly szerint legfensőbb kir. kegyelem által a dicsőültnek fia István cs. kir. főherczeg adatott az országnak kir. helytartóul, ki öröklője levén a megdicsőült honboldogitó szellemének, e vállalat is legerősb támaszát üdvözölheti benne. Ezek után
Elnöklő ifjabb Zichy Ferencz gróf előterjeszté az igazgatóság ügyvitelét, valamint a pest-váczi vonal üzletállapotát, nem különben e nyár folytán közlekedésnek átadandó 14 mföld hosszu pest-szolnoki s az ausztriai határtól Pozsonyig nyuló vonal épittetése folyamát, melly előterjesztés valamint udvari épitészeti tanácsos, s központi vasutigazgatósági tag, és ugyan ezen vállalatnál a technikai munkálatok vezetője Sprenger Pál által szerkesztett és felolvasott – az egész – a nyugati határoktól Szolnokig vivő vonal épitési előhaladásáról értesítő jelentés a közgyülés által teljes megegyezéssel elfogadtatott.
A megszüntetettnek jelentett 830 darab ideiglenes részleg-jegy (Interims-partial-Scheinen), mellyekre a befizetések az alapszabályok szerint kitüzött határidőre nem tétettek meg, az igazgatóság azon jegyekre nézve, mellyek érvényesitését az illetők utólagosan kérték, az utánbetizetés fölvételére a 6% mulasztási kamattal együtt utasittatott, sértetlenül maradván az alapszabályilag megállapitott előjogi elvek. – A második 5% befizetésnél elmaradt 91 darab ideiglenes részleg-jegy között a 31,875 és 31,965 számuak azonban, mint mellyek érvényesitése ez időig nem kéretett, az alapszabályok 5. §-sa értelmében megsemmittetnak, s az ezekre esett s már teljesitett 12, 30 ft befizetés minden darabra a társaság tulajdonának tekintetik.
Az igazgatóságnak a közgyülés leendő jóváhagyása fentartása mellett Kecskemét, Nagy-Kőrös és Czegléd várasokkal kötött engedélyező szerződvénye, melly szerint e városok közönségei Czeglédtől N.-Kőrösön át Kecskemétig szárnyvonalt épithetnek, helybenhagyatott, felhatalmaztatván egyszersmind az igazgatóság, miszerint az alapszabályokban kifejtett intézkedésekhez alkalmazkodva ezen engedély megerősittetését s annak a középponti társaságra leendő átruháztatását, valamint ezen engedélyzett vonal felépitésére kivántató alaptőkét az illető helyeken eszközölje. Ezuttal egyszersmind a központi vasut-társaság közgyülése kijelenti: mikép ezen szárnyvonal épittetésének elhatározása által annak Szeged felé leendő folytatására a társaság közvetlen erejével épen nem czéloz, mert a központi vasut-társaság főfigyelme az austriai szélektől Debreczenig nyuló vonal félrehozására van függesztve, még pedig elannyira, hogy a Czegléd-kecskeméti szárnyvonal épittetése által ezen fővonal vezetése legcsekélyebb megszakitást sem szenvedend. Az érintett szárnyvonalak Kecskeméttől Szeged felé s tovább folytatása – ha időközben más vállalkozó erők előbb létre nem hozandják, a központi vasut-társaság résziről csak az általa elvállalt fővonal teljes befejezte után lehet ujabb vállalkozási tárgy. – A czegléd-kecskeméti szárnyvonal felépitésére szükséges körülbelül mintegy 800 ez. pft tőke az igazgat. inditványára nem más vagyonból, hanem egy 621különös meglevő pénzalapból fog későübb fedeztetni; melly javaslattal öszhangzólag Rothschild S. M. bárónak azon nyilatkozata, miszerint az ezen szárnyvonal felépiítésére kivántató pénzt a legközelebb 1848-ki rendes közgyülésig 4% kamat mellett az igazgatóság elfogadványira (Accepte) kölcsönadni kész, a társaság által köszönettel fogadtatott.
Továbbá megbizatott az igazgatóság az iránt is, hogy a társasági alaprendeletek 9-dik §-ának megváltoztatását s abból különösen a szavaknak: „a részleg-jegyek körülirása a teljes befizetések előtt csupán az igazgatóság jóváhagytával történhetik meg” kihagyatását a nm. kormányszéknél eszközölje.
Elhunyt Wurm Kornél kapitány s igazgatósági tag helyébe közmegegyezéssel Specker Dávid gépgyár-tulajdonos és gépész választatott meg technikai igazgatónak. – Megbizatott egyszersmind az igazgatóság az iránt: hogy folyamodnék a nm. helytartó tanácshoz, miszerint a kir. épitészeti igazgatóság kebeléből technicailag jártas hazai egyedet mint technikai tanácsadót rendelne a társasághoz, miszerint ez a vállalat technicai ügyeivel megismérkedvén előforduló esetben illyen igazgatóvá választathassék.
Végre a számadások megvizsgálására s a k. gyülési jegyzőkönyvek hitelesitése s aláirására az alapszabályok szerint közgyülésen jelen volt három tag, u. m. Thines-Csetneki Károly udvari titoknok, Liebenberg Manó és szitányi Ullman Móricz bizatott meg, kik erre ajánlkozának is. – A nyomtatásban megjelenendő közgyülési jegyzőkönyv a tárgyalásokat bővebben adandja elő. Pozsony, apr. 25. 1847. A magyar középponti vasut igazgatósága. (Jelenkor.)
Szabad legyen nehány megjegyzést ide függesztenem. Örömmel kiséréám a vitákat, mellyek a journalistica terén a hazai közlekedések – főleg mostanában a középponti vasut ügyében fölmerülének. A legédesebb érzelmek rezgék át keblem idegeit, midőn látám, hogy az alig pár tizedév előtt a tétlenség zsibbasztó álmában szunyadozó nemzet fölébredvén, a nemzeti boldogság s nagyság felé kettőztetett léptekkel haladni törekszik; főleg hogy a kereskedés s műipar és igy a status gazdagodása leghatalmasabb tényezőinek a vasutaknak, mellyeknek csak neve is olly ismeretlen s idegen volt ezelőtt hazánkban, feléjök vitetéseért több vidék vetélkedve szólal föl.
Ugy vagyok meggyőződve, hogy a közlekedési eszközök, ugy csatornák mint vasutak épitésénél a statisticai és geographiai viszonyokon kivül, e három statusgazdászati s nemzetmüvelődési szempontnak kell kitüzve lennie. Először, hogy az ország főbb pontjai, mellyeket másodrendü középpontoknak szeretek nevezni, egymás közt és a fővárossal, vagy az ország főközéppontjával közlekedésbe tétessenek, s igy a balkereskedésnek ut nyittassék. Második, hogy egyszersmind különösen a főbb közlekedési vonalok, és igy a vasutak is a kül- vagy világkereskedésünk élénkitésére s emelésére is irányoztassanak. Harmadszor, hogy az ország különböző vidékei összekapcsoltatván, a különböző müveltségü lakosok surlódás által egymástól kölcsönösen művelődjenek, s különösen hazánkban az olly sokféle idegen elem gyakoribb s gyorsabb érintkezés által barátkozzék s összeolvadjon.
A mi hazánk belkereskedését illeti, ennek kétségen kivül, ugy mint a nemzet értelmi fejlettségének is középpontja Pest. Itt van a fénytenger, mellyből kell kihatni a haza minden vidékébe az élesztő, a melegitő fénysugárnak, itt a középpont, melly felé kell a haza minden vidékének gravitálnia. E nézetekrőli meggyőződés következménye, hogy közlekedési eszközeink, ugy csatornáink mint vasutaink kezdete, s ismét visszatérése csaknem kizárólag ide czéloztatik. Tehát Pestet kell közlekedésbe hoznunk az ország minden vidékeivel, ugy azonban, hogy a másodrendü középpontokat, minők hazánkban számosan léteznek, Pesttől szolgai függésbe ne tegyük, mert jaj az országnak, melly egy zsarnokoskodó főváros rabigájába 622görbült! Méltó figyelemben kell tehát tartanunk a másodrendü középpontokat is, és a midőn ezeket a fővárossal igyekezzük összekötni, ugyan akkor azoknak egymásközti lehető egyesitését czélozzuk. A másodrendü középpontjai közt hazánknak az első helyet Debreczen érdemli. Ez középpontja a Bodrog és Kőrös közt fekvő szinte legtermékenyebb vidéknek, és a tiszta magyar hajdu-kerületnek s nagykunságnak, mellyeket a tiszta magyarságon s hasontermészetü földön kivül még szabad politikai állás s ugyan azon vallás is kapcsol Debreczenhez. Debreczen, a hajdukerület s nagykunság fontosságáról ugy statusgazdászati mint nemzetiségi tekintetben . ugy hiszem, kevés ember van e hazában, ki meg nem győződött volna, s ha sokan vannak, kik nem kedvező itéletet mondanak e vidékekre szunnyadó tespedésökért, de erősen hiszem, hogy egy becsületes magyar ember sincs, ki e vidékek ébredésén s a magasabb tökéletesedés felé törekedésén szivéből ne fogna örvendeni. Hasonló másodrendü középpontjai hazánkban a belkereskedésnek Miskolcz észak és az alföld közt; Arad, Szeged és Temesvár a bánát és nyugot közt; Vukovár s Eszék a Szeremség, Horvátország s szorosan ugy nevezett Magyarország közt. Magasabb statusgazdászati szempontból tekintvén a közlekedési eszközöket, e pontokat kell egymás közt s a fővárossal összekapcsolnunk. De midőn ezt eszközöljük, soha se feledkezzünk meg a világ- a külkereskedésről, s e midőn a belkekereskedési középpontokat összekötjük, azokat is hozzuk kapcsolatba ugy a fő mint másodrendű középpontokkal. Illyen világkereskedési középpontok hazánkban: délen a tengerre Fiume, melly a nyugoti Europávali kereskedésre nyit utat; nyugoton Pozsony és Mozsony, mellyek Austriávali kereskedésünk kulcsai; északra Miskolczon keresztül Kassa és Eperjes, mellyek Europa északi tartományaivali kereskedésünk csatornái; keletre Debreczen s Nagyvárad erdélyi, és dél-keleten Szeged, Arad, Temesvár, mellyek a Duna s fekete tenger melléki tartományokkali kereskedésünk kulcsai. Csekély nézetem szerint, ha provincialis érdekektől szabadulva, mindig a haza közérdekét tartjuk szemünk előtt a közlekedési eszközök létesitésében, e pontokat ugy a belkereskedési másodrendü pontokkal, mint a fővárossal kapcsolatba kell hoznunk. És most lássuk ez elvek szerint: valjon a Pest-debreczeni vonalon a Szolnok-jászság-debreczeni, vagy a Szolnok-n.-kunságdebreczeni vonal érdemel-e elsőséget?
Ha minden más közlekedési eszközöktől s egyéb körülményektől abstrahálnánk, ha a középponti vasut a Pest-debreczeni vonallal be lenne fejezve, ha itt a vasutak ügye letétetnék: én is ugy vélekedném a borsodiakkal, hogy nekik van igazuk, hogy a Pest-debreczeni vonalnak csak ugy van legfényesebb jövője mind a társaság nyereségére, mind a haza fölvirágzására, s a műipar és kereskedés élesztésére, ha e vonal a kijelelt jászságon s Hevesmegyén keresztül létesittetik, s ez esetben roppant előnye volna a Szolnok-n.-kunsági vonal fölött; ez állitásomat ekként indokolom. A Szolnok-jászsági vonal a Miskolcz-eperjesi mellékvonallal együtt két belkereskedési középpontot, Miskolczot és Debreczent, és két külkereskedési középpontot északra a Gallicziába vezető Eperjest, s keletre az erdélyi kereskedés kulcsát Debreczent s majd Nagyváradot kötné össze; a Szolnok-n.-kunsági vonal pedig csupán egy bel- s egy külkereskedési középpontot érintene t. i. Debreczent. Ezenkivül tagadhatatlan, hogy az iparos s kereskedést sokkal nagyobb mértékben üző s polgárosodottabb felföld hasonlithatatlanul nagyobb személyforgalmat igérvén, sokkal nagyobb s bizonyosabb nyereséget biztosit. És körülbelül a statisticai s geographiai körülményektől elvonva, ezek az okok, mellyekkel a borsodiak azon ohajtatukat indokolják, hogy vajha a középponti vasut a Jászságon s Hevesmegyén keresztül vezettetnék Debreczenbe! Én a borsodiak nézetét, a mondott igen nagy, sőt legnagyobb sulyu argumentumokat tekintvén, méltánylom, de a jelen esetben vannak körülmények, mellyeket, ha a dolgot elhamarkodni nem akarjuk, szinte szemügyre kell vennünk, és mellyek engem legalább, távol minden legkisebb provincialis elfogultságtól, mint a ki sem borsodi, sem hevesi, sem jászsági, sem kunsági nem vagyok, arra birnak, hogy a Szolnok-n.-kunsági vonalnak adjam az elsőséget. Ez okok a következők:
Először én szeretem reményleni és hinni, s talán reményem nem ábránd, s hitem nem vak hit, hogy e rég szenvedett hazára szebb korány derülend, s hogy a czélba vett és veendő javitások s reformok ohajtott eredményt hozandanak, és hogy a vasutak ügye is a Pest-debreczeni vonallal letéve nem leend. Reménylem tehát, hogy 623Debreczen nemcsak egy, de legalább két vonallal leend Pesttel összekötve, még pedig ez esetben egyik lenne a legelőször tervezett Szolnok-n.-kunsági, a másik Debrectentől talán Tokajnak, Miskolcz, Eger, Gyöngyös, Pestnek. És ez a két vonal együtt alig lenne 15 mérfölddel hosszabb mint a borsodiak által ohajtott Pest-Szolnok-Jászság-debreczeni vonal, és mégis mennyi nevezetes várost, vidéket s a Jászságot és N.-Kunságot érintené, a Jászságot ugyan nem egészen, de legalább tőle nem messze vonulván el, ha a szükség kivánandna egy mellékággal könnyen hozzá lehetne kapcsolni. Mennyivel másként lenne a dolog, ha Szolnok-jászági vonal létesülne. Ekkor a N.-Kunság a haza nagy testétől el lenne szakasztva, pedig igaz, hogy az elszakasztott tag elhal ugyan, de az egész test is megsinli annak nélkülözését. Én tehát; hogy röviden végezzem, ugy gondolkozom, hogy a haza közügye s jövője kivánja s parancsolja, hogy az illetők minden igyekezetöket s erejöket forditsák jelenleg a Szolnok-n.-kunsági vonalra, létesitsék azt minél hamarább, s akkor tervezzenek más vonalt Debreczentől Tokaj, Miskolcz, Eger, Gyöngyös felé. Megvallom, bár közvetetlen benne semmi érdekem, hanem csak mint honpolgárnak, igen szomoruan hatna rám, ha a N. Kunság a vasuttól most megfosztatnék; mert a n.-kunsági vonal ez által talán egészen lehetetlenné tétetnék, a másik, a Mátra mellékén átvonuló pedig ha lehetetlenné nem tétetnek is, de igen hátra vettetnék, mellynek szükségességét pedig senki sem tagadja, ki Gyöngyös, Eger és az egész Mátra-vidék kereskedelmi s iparos jelentősségét ismeri.
Másik körülmény, melly a Szolnok-jászsági vonal ellen szól, hogy igy a felföldnek tehát Miskolcznak is pesti utja, és igy a szállitási s utazási költség is jóval neveltetnék.
Harmadik ez, hogy itt egymás mellett két közlekedési eszköz, a tiszai létesülendő gőzhajózás és a vasut versenytérre állitatnék, mellyek egymást fölötte megrongálnák. Hazánk különben is olly nagy hiával van a közlekedési eszközöknek, miért tehát egy vidékre kettőt is fölhalmozni, mig a többi nélkülöz; addig tehát, mig a haza körülményei oda fejlenek, hogy a Miskolcz-Eger-Pesti vasut is szükségessé válván létesülend, e miskolcziak s felföldiek a tiszai közlekedést használhatják. Azonban a felfüldnek s borsodiaknak többnyire jó kőutaik vannak, mig a dus Kunságnak a feneketlen sárban kell fuldokolnia: s a felföldiek bőviben levén az építési szereknek. kőutaikat könnyen épithetik, mig az alföldiek csupán a vasutak létesülése által reménylhetik a kőutak épithetését is.
Végre a közlekedési eszközök főczélja a belkereskedést illetőleg az, hogy a haza különböző vidékeinek ugy gazdasági, mint iparterményei kicseréltessenek, ugy de miként történhetik az, ha a legdusabb vidék, a N.-Kunság az iparczikkekkel bővelkedő vidékeivel a hazának össze nem köttetik. A borsodiak ugyan azt állitják, hogy vasutak nem földmivelő satusokba valók, s ez állitásukat Liszt tekintélyével támogatják. Igen! egész földmivelést üző státusokra áll ezen állitás, de hogy ugyan azon egy statusnak csupán iparüző vidékeit kelljen vasutak által összekapcsolni, s a vasut-hálózatból a földmivelő kisebb s nagyobb vidékeket ki kelljen hagyni, nézetem szerint igen fölfordult statusgazdászati tan. Ezek azon okok, mellyek engem oda határoznak, hogy a SzolnokN.-Kunsági vonalnak a Szolnok-Jászsági fölött elsőséget adjak. Statistikai s geographiai adatokkal terhelni a közönséget, miután azokat Baksey Dániel ur, s a borsodi észrevételek irója eléggé kimeriték, nem akarom, annyival inkább, mert jelenleg nem tartózkodván az alföldön, illyenekkel többel mint a mondott urak által közöltettek, nem is birok.
Eddig országgazdászati szempontból tárgyalám ez ügyet, most lássuk nemzetmivelődési s nemzetiségi szempontból is, melly utóbbira nekünk magyaroknak minden vállalatainknál nagyobb figyelmet kell forditanunk, mint más colossalisabb s kifejlett nemzetiséggel biró nemzeteknek.
Ugy hiszem, senki sem tagadja, hogy a kunok nemzetünk magkövét teszik, miként a magyar vért s jellemet a legtisztábban tarták föl. Korunk iránya, az idegen elemeket hazánkban a magyarral identificálni, és ez jogos és méltányos. Ugyan kérem, minő politika volna a legtisztább magyar fajt, mellyben fajtánk egykori fölvirágzásához a legbiztosabb reményünk lehet, a mivelődés leghatalmasabb emeltyüjétől, a haza kifejlettebb vidékeivel vasut általi egybeköttetésétől megfosztani? Valjon, ha azt tennők, mig a szomszéd vidékek, mellyek a vasutak jótékony hatását élvezik, gazdagság 624s miveltségben egyre gyarapodnának? nem indulna-e ez még inkább tespedésnek, s elmaradása, s butasága nem lenne-e még Kiáltóbban felötlő? nem aljasulna-e a fejlettebb, – s talán idegen elemü vidékek coloniajává? nem lenne-e kénytelen a csapra ütött hordó, vagy fejőstehén szerepét játszani? Mind olly nézetek ezek uraim! mellyeket egy illy nagyszerü vállalatnál szem elől szalasztani nem lehet, nem szabad. Azért kérem az illetőket, gondolják meg jól mit teendenek, nehogy az ártatlan utókor legyen kénytelen szenvedni az elődök tévesztése szomoru eredményeit. Pesten, máj. 4-én, 1847.
Sz.
