Europai kenyérfa*.
Europai kenyérfa*.
A lelkes szerzőnek e közlését és tanácsát különös figyelembe ajánljuk, mert hiszen bőven okulhatunk a példátlan szükségen és most sem szünő drágaságon, mennyire szükséges minden oldalu gondoskodás termékeny hazánkban is, hol mig kereskedelmi és iparviszonyaink jobb ösvénybe jövendnek, a halogatásban és tespedésre kárhoztató hideg reményben a lassu halál magvai rejlenek. Tegyünk és ne késsünk. Szerk
Ha valamelly ország lakóinak száma száz esztendő alatt nyolcz millióról tizenhatra szaporodott, de a tápszereket termő holdak majd csak a régiek maradtak: csuda-e ha a legnépesebb, de legsoványabb hegyes részeken éhelhalás veszedelme rohanja meg a népet szük terméskor, holott azt már jól termő évek is nehezen táplálhatták. – A kukoricza és burgonya ugyan a kenyérnek jó pótléka; de amaz majd csak a melegebb rónákon és halmokon jutalmaz, ez megterem ugyan a kavicsos sovány kárpát-aljon is, de a mostoha tanyán szinte jutalmatlan, sőt már elfajzása és megfenésedése sürü panaszokat fakasztott. A perje gyökérbőli kenyérsütést többen megkisértették; de ha rozs liszttel nem keverik, inkább hashajtó orvosság az, mint erősitő eledel, ugyan azért, hogy ez az anyag a hegyi lakókat az éhelhalástól biztositsa, reményünk alig lehet. – Kétségtelen az, hogy Magyarországnak a hegyes táji termő földhöz képest legnépesebb részeit az éhelhalás minden akár pénz, akár gabonabeli segedelmezések mellett is gyakran meg fogja még látogatni, és ezen nemeslelkü atyáskodásnak vége csakugyan az lészen, hogy azon hegyi lakók nyomoruságán másképen törekedjünk segitni, t. i. vagy a nép nagy részének máshová szállitása által, vagy ha olly intézettel segitünk rajta, mellyel magamagát hon táplálhassa.
662A szelid gesztenyefa (fagus castanea L.) honunk több részein önként berkesen terem, és a föld minőségében olly kevéssé válogató: hogy szinte ezer évi korra, és fáink között óriási termetre jut az ugy a Kárpátnak trenchini bérczein, mint Szalamegyének rónáin. Előbbi állitásomat alig volna képes valaki bebizonyitni nálunk, kik ekkorig erre az európai fák királyára egyéb tekintetből majd nem is ügyeltünk, hanem hogy october hóban dióit szorgosan leveregettük; de szavamat igazolja amaz Aetna-hegyi gesztenyefának szörnyü, mind kora, mind termete, mellyet az utasok világcsudája gyanánt majd hihetetlenségig emeltenek. – Ha szemeink szépséget keresnek, szebb levél-lombokkal ékeskedő fát látni nem kivánnak; ha hasznait méltányoljuk, mellyet fáink közül elejbe tehetnénk, nem találunk; mert fája a tölgyénél sokkal erősebb és épületekben szinte örökös, minek példáit Mitterpacher gazdászatában emlegeti, boros hordóknak és szőlő-karóknak nincsen mása. A tölgyfa sokszor nem, vagy igen keveset terem; mert virágzása korán esvén, az időjárás mostohasága megvesztegeti; de a szelid gesztenyefa junius hó kellemeiben virágozván, azon veszélytől ment marad, és minden évben jól terem, néha pedig olly bőséggel, hogy egy jókora fa tisztitott dióval harmincz vékát is megtölt, melly mind embernek, mind baromnak kedves eledele. Mikor kevesebbet terem, a hiányt dióinak sokkal nagyobb létével pótolja.
Ha a szelid gesztenye ellen azt veted, hogy benne valamelly egészségtelen nedvesség létezik, valamint a vele egy nemü bükkfa-dióban (mert a vad gesztenye, vagy bokrétafa (aesculus hyppocastanum L. más nemü) és hogy a gesztenyefa csak ottan terem jól meg, hová az uristen teremtette: gondold meg földirm, hogy a burgonya, (solanum tuberosum L.) és a forró éghajlati cassava (jatrópha manihót L.) minden részeikben mérges nüvények; de a sütés vagy főzés kiröpiti gyökeikből a mérges részt, és jeles jól tápláló anyagokká változtatja, mellyekkel sok millió ember jó egészségben éldegél. A szelid nyers gesztenyéből ugyan bóditó, vagy mérges részt, legalább tudtomra, még egy vegyész sem mutatott ki, és a példák ezen diót még nyersen is ártatlannak bizonyitják; mert a tőle hizó sertések még csak el sem szédülnek, mint a bükkmakktól, és husok, zsirjok olly jóizü és egészséges, mintha kukoriczán hiztak volna. Ha még is valaki akár az embernek a sült, vagy főtt gesztenyét, akár a barmoknak a nyerset ártalmasnak tudja, ne késsék felszólalni, és bennünket megczáfolni; de a megingathatlan okerőkre nagy gondot forditson, egyébként őt a szala-megyei kanászok, kik nagyrészint gesztenyével hizlalnak, lebaltázzák, ha az embernek is ártalmasnak állitja, ellene a szalai izmos magyarokat lázasztom fel, kik sok gesztenyével élnek, ha ezek sem birnak vele, az Apennin-hegyi olaszok ezredeit borzasztom rá, kik őt bizonyosan ledorongolják; mert ezek ugyan csupa gesztenyével élnek, még is erősek, egészségesek és magas korra jutnak. Hogy tehát a kenyérnek olly becses pótlékát nem méltatlanul czimzettem európai kenyérfának, gondolom, mindenki elismerendi. Arra pedig, hogy ez a fa csak ott terem jól, hova az alkotó rendelte, kérdezem: hát a diófát (iuglans regia L.) a teremtő csak Dobránál, Erdélyben, vagy Tigris folyam környékén akarta-e teremteni? mert ezen tájékon vadon, mint erdő tenyészik. A mandolát csak Görögországban-e? az őszi baraczkot 663csak Persióban? a cseresznyét Pontusban? a burgonyát csak Amerikában? a kajszin baraczkot Örményorországban? stb. Hát az észt nem azért adta-e az ur isten, hogy kémlegessünk meg mindent, és a mit hasznosnak találunk, gyarapitsuk, vele boldoguljunk?
Valamint más gyümölcsök, ugy a gesztenyefa szaporitásában is arra kell törekednünk, hogy a legnemesebbeket szaporitsuk; mert igy azon helynek, mellyet a fa elfoglal, sokkal több hasznát vehetjük. Nagyobbakat az olaszhoni maronéknél, mellyek egy latot, némellyek többet is nyomnak, nem ismerek. Gondolod-e földim, hogy ezek melegebb országból származnak a mienknél, és rólok itten termő fákat nevelni nem lehet, mert elfagynak, mint kertésztől is hallottam? Ennél hamisabb mi sem lehet. Északi Italiának éghajlata déli Magyarországéval egyez, azért, valamint a szalamegyei gesztenyéből derék fákat lehet honunk akár mellyik részén nevelni, ugy bizonyosan lehet az olasz maronéból is, csak a dologhoz értsünk, és az előitéletet megvetni tudjuk. Mert ismerek már sok éves marone-gesztenyefákat, mellyeknek az erős fagyok sem ártottak, ültettem magam is három évieket, és a mult téli 17 fokos fagyok sem sanyarták meg őket.
Katona Dienes, piárista.
(Vége köv.)
