Az északamerikai vaspályák.
Az északamerikai vaspályák.
Északamerikában részint kész, részint csak tervezett 178 külön vaspálya van, s ezek nagyobb részint az átlántitenger-melléki statusokban. Csupán nehány vonal, de ezek igen hosszuk, készültek nyugoton és délen. A vaspályák legfőbb szinhelye Pensylvania, Uj-York, és Uj-Anglia statusok. Csupán Pensylvania maga 37 külön vaspályát bír, mellyeknek összes hossza legalább 200 mérföld. Igy Uj-York és Uj-Anglia is. – Bostontól Albanyig a Hudsonnál húzódik egy vasut, melly egyetlen egy igazgatóság alatt van, és ez más pályákkal vagy gőzhajókkal levén összeköttetésben, az Unio különböző pontjait összeköti egymással. Hudsontól egész az északi nagy tavakig folytonos vaspálya-vonal nyulik, mellyek valamint az Illinois folyam is gőzhajók által szakadatlan közlekedésül szolgálnak egész a Missisippi fölső részeig, s innen nehány száz mérföldnyire Missouri által nyugottul, s az al Missisippi által Uj-Orleansal, s a mexikói öböllel. Egy másik vonal Uj-Yorkból indulván ki déli irányban Uj-Yersey, Pensylvania, Delaware, Maryland, Virginia és a két Carolinán keresztül, azután pedig nyugot felé Georgián át Alabama, folyam partjáig, melly gőzhajók által Portchartrain-tóval van összeköttetésben, s honnan egy vasut megy Uj-Orleansba. – E szerint az Unionak egész területe folytonos gőzhajó- és vasut-vonallal van áthuzva és körülvéve. Kevés kivétellel a föld, mellyen e pályák vonulnak sik és egyenes, minélfogva a földmunkálatok csekély költséget vőnek igénybe. Legfölebb is itt ott volt egy átmetszés vagy töltésezés szükséges. A folyamok fölötti hidak mesterség és czifraság nélkül, de szilárdan készitvék a szomszéd erdők fáiból. Az állomási házak és több épületek csak könnyedén – s igy olcsón is – készitvék. Ha valamelly pálya egy tetemes folyó, mint például a Hudson által szakasztatik félbe, akkor az utasok ki- és gőzhajóra szállnak, s ugy jutnak podgyászukkal együtt a tulsó partra, hol a vasuti kocsik már készen várják, ez kevés időbe és költségbe kerül. Ezekből megfogható, miért épitenek az északamerikaiak vasutakat sokkal olcsóbban mint az europaiak. Más részről pedig az átalában csekély forgalom miatt mind e vasutak csak egy nyomuak. Némelly állomásokon, hol a különböző vonatok szemközt találkoznak, vannak kanyarulatok hova az előbb érkező vonat huzza magát, s megvárja a másik jöttét nehogy vele összeütközzék. Ott hol a forgalom élénkebb, két nyom is van egymás mellett. Azon darabokon hol a forgalom csekély, a sinek nem egyebek mint 2–3 hüvelyknyi széles és 1/2 hüvelyknyi vastag, fagerendára erősitett vas-sin, mellyeket előbb lehetne vasalt fasineknek nevezni. Ugyan e takarékosság uralkodik a forgalmazásnál is. A mozdonyok szilárdak és erősek, elegendő hatálylyal birók, de nem olly csinosak mint Europában. Leginkább csak fával fütetnek, kivévén a kőszéntelepek közelében hol ugyan is kőszénnel. A koakst mint igen drágát nem használják. Átalában állomásoknáli időzést is beszámitva, csak két mérföldet haladnak egy óra alatt. Nagyobb sebességet nem enged meg a könnyü épitésmód. Csupán a legszilárdabban épült vasutakon mennek három mérföldet óránkint. – A kocsiknál is különös tekintet volt az olcsóságra, 691mert csupán csak egy osztályuak vannak, mellyek az Omnibusokhoz hasonlitnak, csakhogy sokkal szélesebbek és vagy háromszor olly hosszuk. Középen széles folyosóval birnak egész hosszuságukban, minden ülés vánkosos és két személyre való, minden kocsi pedig 56 személyre való. Hideg időben a kocsi közepén levő szénkályha által fűttetik, és a két végén két világosan égő lámpa ad világosságot. Gyakran találni a kocsi egyik végében egy kis magány helyet nők számára, kik egyedül lenni akarnak, s hova férfinak lépni tilos. Némelly amerikai fővárosokban a vaspályák egészen a város közepeig bemennek, hanem a mozdonyok a külvárosban maradnak kinn, s lovak hozzák a vonatot egész a hajórakhelyig. Utasok és áruk viteldija jó formán nagy.
L.
