A dohánymonopolium és az inderect adó.
A dohánymonopolium és az inderect adó.
Sokan igen különös ügyességgel tudják és szokták hálóikat kivetni. Igy alig nyilatkozott a közvélemény hangosabban az eddigi igazságtalan adóztatási rendszer ellen, s a közteherviselés elve mellett; a Budapesti Hiradó mindjárt talált középutat, ajánlott módot és eszközt, melly a közteherviselés eszméje körül a közvéleményt megoszlassa, s némelly jó hiszemü, de a dolog könnyebb végit fogni szerető embert a „legigazságosabb adó” vagy is a dohánymonopolium pártolójává tegyen, mert ugy fedezni az ország szükségeit, hogy tulajdonkép nem is fedezzük még is fedezzük: igen csábitó hang azokra, kik az egész igazság érzetétől áthatva nincsenek, igen kivánt, tisztességes ürügy azoknak, kik a közteherviselés alól kibujni szeretnének.
A mi elvünk ez: járuljon az országgyülés által meghatárzott adóöszveghez, az országgyülés által veendő számadás mellett, mindenki birtok- vagy jövedelemaránylag 730egyenesen (directe); fizessen mindenki az ország kincstárába indirecte mind azon czikkektől, mellyek fényüzési czikkek, és igy az élet első szükségeire nem tartoznak. Az indirect adó ezen neméhez lehetne soroznia mérsékelt lajstromzási adót is, melly bár mi néven nevezhető birtokváltozásnál, szinte az országgyülés által megalapitandó kulcs szerint fizettetnék. Pest városa már az adó ezen nemét pénztárának nagy hasznával szedi, minden ház, vagy telekeladáskor minden forinttól 1 krt fizettetvén pénztárába; ide lehetne továbbá venni az absentismusi és pálinka-adót; az első, jó erős kulcs mellett szinte szép jövedelmet adna az ország kincstárának, a másik a jövedelemhajtás mellett roppant befolyást gyakorlana a nép erkölcsi és anyagi jólétére.
A többi indirect adó részint igazságtalan, részint nálunk népszerütlen s viszonyainkhoz nem illő. Mellőzve itt a bélyeg- s élelmi adót, a B. P. H. „legigazságosabb adója” a dohánymonopolium a legigazságtalanabb, legnépszerűtlenebb, kivitelben igen impracticus, erkölcsi, anyagi tekintetben igen kártékony hatásu lenne. –
A mostani adóztatási rendszernek az a legnagyobb hibája, hogy az adó különös ügyességgel onnan vétetik, hol semmi sincs, s az, a kinek van, egészen megkiméltetik. A dohány-monopolium által, megváltoztatott alakban, szinte azon igazságtalanság követetnék el. A nagy urnak magának terem dohánya, igy ő a dohánytól semmit nem fizetne, hanem fizetne a szegény, ki maga nem termeszthet dohányt; fizetné azt, 731a mit ezelőtt olcsón kapott, drága pénzen, és minthogy mindig piaczról kellene dohányzási szükségét fedeznie; az ur pedig, minthogy magának terem, és inkább elad, mint vesz, – viselné a szegény az egész adót az urért, vagy más szavakkal, más uton és más alakban az adó igen ildomosan ismét onnan szedetnék, hol semmi sincs, az egész teher ismét annak nyakába zakkantatnék, kinek semmie sincs, mi mind azt mutatja, hogy a B.P.H. „legigazságosabb adója” a legigazságtalanabb, legnyomasztóbb adó lenne.
Uj odú behozása körül különös figyelemmel kell lenni a nép szellemére s értelmére, s ha valamelly adó iránt a nép akár méltó okból, akár balitéletből idegenkedik, sokkal tanácsosabb a behozandó indirect adótul egészen elállni, vagy ha az ország szükségbe kivánja, inkább egyenes adóképen kivetni. A só fölemelt ára már jó régen divatban van, és igy megszokhatta volna a nép, még is, ha igazat akarunk mondani, meg kell vallanunk, hogy a só drágasága ellen ma is több panasz hallatszik a nép szájából, mint az egyenes adó ellen. –
A B.P.H. legigazságosabb dohány-adója szinte olly népszerűtlen és gyülöletes lenne a nép előtt mint a só fölemelt ára, mert ha azon példabeszédre, miszerint magyar ember előtt pipája kedvesebb mint kenyere, nem sokat épitünk is, az tagadhatatlan tény, miszerint a dohányzás egyike a nép legerősb s legkedvesb szenvedélyinek, és ha mind a mellett az urak a játékbóli ismét kimaradnak népnek ezen szenvedélyes kedvtelése s szokása ujadóval nehezittetik, sőt ezen uj dohányadó által, mondhatni, az egész teher rá zakkantatik, könnyen elgondolhatni, milly értelem támad a népben, és milly szinben tünik fel előtte a B. P. H. legigazságosabb adója. Egyébiránt akármint ötöl-hatol, akár mint keresi a B. P. H. a közlő utakat, a közteherviselés napja nem sokára felviradand, mit azon körülmény is eléggé mutat, hogy a közteherviselés elvének kissé ildomos ember már most nem mer homlokegyenest ellenszegülni, hanem mint a B. P. H. csak dohánymonopoliumos módositással akarja hátráltatni.
A B. P. H. dohánymonopoliumos adója kivitelben igen impracticus, erkölcsi s anyagi tekintetben is igen kártékony hatásu lenne. Dr. Wildner egyik szerencsétlen röpiratában 9,300,000 pftra teszi a kincstár só-jövedelmét, mellyből szerinte költségre 4,254,000 ft megy fel, és igy tiszta haszonul 5,046,000 ft marad. Ha a só kezelése a jövedelemnek majd felét fölemészti akkor, midőn csak egy résziben terem az országnak, és ennél fogva a kijátszásoknak könnyebben eleit vehetni, mit kell gondolnunk a dohánymonopolium kezeléséről akkor, midőn dohányt az ország csak nem minden résziben termeszthetni? Milly nagy személyzet kivántatik ide, hogy a csalás, kijátszás csak némileg is korlátoztassék? És bár milly nagy lesz is a személyzet, melly a dohánymonopolium jövedelmét vagy egészen fölemészti, vagy igen csekélyre devalválja, jut e belőle mindenik termesztő ajtaja elibe egy, hogy a másnak, mint kincstárnak eladást meggátolhassa?
Nem szabad itt felednünk azt sem, hogy a dohány mezőgazdaságunk egyik főczikke, és midőn a verseny a vételből egészen kizáratik, s a kincstár szabad tetszése szerint szabhatja meg az árt, ebből nem következhetik más, mint 732a dohánytermelés csökkenése, és a mezőgazdaság károsodása, mi igen érzékenyen hat az ország pénzügyi állapotára, kivált ha azt is meggondoljuk, hogy sok gyár, melly most gyártmányihoz dohányt szükségel, ebbeli szükségletét a fölemelkedett ár miatt az ipar nem csekély rövidségével kevesbitendi.
A Budapesti Hiradó legigazságosabb adója tehát a legigazságtalanabb adó, mert onnan vétetvén hol nincs, a legszegényebb osztályt terheli, a nagy urakat megkiméli, kutatási rendszerhez vezet, melly az erkölcsiségnek aláás, népszerűtlensége miatt gyülöletes szinben tünik fel, sok botránynyal jár, és a nép bizodalmát a törvényhozó test iránt csökkenti; költséges kezelés által a jövedelmet felemészti, a csalásnak, perpatvarnak tág kaput nyit. –
Ha indirect adót akar a Budapesti Hiradó, álljon elő a külföldi szivar, champagnei bor, más fényüzési czikkek, absentismus, pálinka megadóztatásával, és e tekintetben találkozni fog az ország rokonszenvével, mert ezen adót azok fizetik, kik fizethetnek; a pálinka-adó pedig nevelni fogja a nép erkölcsiségét s vagyonosságát. Szijjon a nagy ur külföldi szivart, igyék franczia pezsgőt, használja kelet és nyugat minden fényüzési czikkét, de fizessen érte busásan; és ha a B.P.H. legigazságosabb adót akar, inditványozza onnan szedetni, hol igen sok van, ne onnan, hol igen kevés vagy épen semmi sincs.
R.
