Megyei hirek
0734Megyei hirek.
Borsod. Itt ott kétkednek az inségről és drágaságról elterjedt hirek alaposságán, azt gyanitván, hogy a gabona-nyerészkedők tacticája a szükséget a valónál is rémületesebbé tenni, hogy igy a különben is méreg-drága gabona még drágábban és bizonyosabban elkeljen. Fájdalom! de e hirek még is igazak. Miskolczon egy köböl tiszta buza 40 ft, (1843-ban Békesben 1 köböl buza ára 1 pft volt) és e roppant forgalmu buza-piaczon csak gyéren mutatkoznak életárus szekerek. De a négy járásbeli főbiró által a közgyülésre benyujtott jelentések is tanusitják a rémitő inséget. – A vetések sem biztatnak jóval, az eső elmaradt, a mi lesz is kevés lesz. A nemességtől megajánlott 20,000 pgő forint már gabona-vásárlásra forditatott, s hatását még csak észre sem lehet venni, a hét sovány tehénen sem látszott meg hogy a hét kövér tehenet elnyelte. A nép a katonaságot élelmezni nem birja tovább junius 1-jénél, annyival inkább, mivel a száz éves tariffa – nem pedig piaczi ár – szerint kivánják tőle az élelmezést. Ezelőtt ugyan már 3 hóval folyamodott a megye ez iránt a n. m. m. k. helytartó tanácshoz, de még választ most sem kapott.
A házaló koldulás már rég olly botránkoztatóvá lőn, hogy némelly miskolczi kereskedők most ismételve panaszkodtak ellene, a fillérenkinti adakozásnak kevés sikere szokott lenni, azért biztos utakat kell keresni a lakosok könyörületességéhez, mert a koldus és kém, meg a lopó, sokszor egy személy, minélfogva mindenkinek érdekében van a házankinti koldulás megszüntetése által a kémlelésre és lopásra való alkalmat is megszüntetni.
A tiszamelléki kölcsönös tüzkárbiztositó egylet neve alatt Borsod, Heves, Gömör, Abauj, Zemplén, Torna megyék és sz. k. Kassa város pártolására számitott, de működését az egész honra kiterjeszthető vállalat körüli intézkedések méltó tárgya vala a közgyülésnek. Ez üdvös intézet méltán ajánlható az országgyülés figyelmébe, részint azért, mivel e pénzszegény hazából, – mellynek legáldottabb vidékén is most 40 forintos hazából sült kenyeret esznek – a pénzkifolyást tetemesen csökkentené, részint a kigyuladt tüz eloltására mindenkit hathatósan ösztönözne az által, hogy a kármentesitést mindenki aránylag viselni tartoznék*.
A biztositó intézetek felszámlálhatlan becsét többek közt előadtuk lapjaink 148. és 149. számában.
Sáros. A közgyülés megbizása következtében nmltgu B. Vay Miklós kir. biztos urnak kiadott kötelezvények mellett átvétetett a 4%-re adott 35,000 pfrtnyi kölcsön, mellyért az összes nemesség kötelezett jót állást, és melly összegen már is Ujházy László és Mariássy Ágoston nemes fáradalmaik hozzá járultával már is összevásároltatott, a szorultabb szántóvetők számára ujig kölcsön adott vetés alá való gabna-mennyiség. És áldhatják az illetők a megye rendeinek testvéries gondoskodását, melly vajha szülője legyen azon meggyőződésnek, miszerint ez országot a szegénység és nyomoruság örvényéből csap az érdekegység és testvéries egyenlőség, melly a kiváltságok átalánossá tételét, feltételezi, szabadithatja ki, miszerint ez ország boldog jövendőjének alapja egyedül és elvitázhatlanul abban áll: szélesbiteni az alkotmányosság talapzatát, és az 735igazság és testvéries honszeretet erős kapcsával egyesitni az elágazott néposztályokat. És korán se gondoljuk, hogy mi fogjuk a történetirás ötezer éves tanuságait meghazudtolni, mellyekben isten törvénye nyilatkozik; mert egy nemzet, mellynél a „statuspolgár” név valódilag csak egy pár száz ezer főre szorul, egy illy nemzet, kivált földirati és politikai tekintetben igy helyezve, mint mi magyarok, keblünkben ezernyiszerte ágazás elemeivel, illy nemzet, illy exclusivus állapotban magának jövendőt nem igérhet. De Sárosnak e nemes, és szép reményekre jogositó intézkedése sem maradhatott tisztaságában háboritatlanul. Gr. Sz. J. és K. J. s több mások protestatiókat nyujtván be, minden megyei megrovás, minden pénztári kölcsön-fölvétel ellen ünnepélyesen tiltakoztak. Jogosságát e protestatioknak elemezni nem lapunk körébe tartozik, azért ezt bár mint ohajtjuk is nem tehetjük, és örvendünk, hogy a megye jobbjai ott helyben már nemhelyesléssel fogadták.
