Silesia földészeti és iparviszonyai.
Silesia földészeti és iparviszonyai.
Poroszország keleti tartományai közt Silesia minden tekintetben a legfontosabb, valamint az utazóra nézve is legérdekesebb. Már fölületére és népességére nézve is legnagyobb, mivel 741 mérföldön majd 3 millió lakost táplál, tehát 1 mérföldön többet 4,000-nél. Némelly megyékben, mint például Reichenbachban és Liegnitzben pedig 7,000 ember él 1 mérföldön, mig Lublinitz megyében 2,000-nél nem igen több. E népesség mintegy 600,000 családot képez, mellyek együttvéve 7,900,000 hold szántó földdel birnak, a miből átalában egy családra 13 1/6 hold jut. Valóságban igaz, hogy ezen elosztás másként van. Silésia barmászata 1844-ben volt: 191,000 ló és csikó, csaknem 900,000 ökör, tehén és borju, majd 3,000,000 juh, és 140,000 disznó. A föld nemesi birtokokra, paraszt telkekre és igen apró birtokokra van földarabolva. Ez utóbbiak kelletinél számosabbak mivel átalában egy mérföldön 4 nemesi birtok, 43 nagy, és 50 kisebb paraszt birtok, és 199 apró földbirtok van, mellyekhez igavonó marha nincs. A sileziai földmivelés az utóbbi 25 év alatt sokat javult. Különösen sokat használt a robotnak és dézmának megváltása, mellyek előbb a földészet minden ágára és viszonyára igen zsibbasztó hatásuak voltak. Az 1821-diki rendelet által 153 földesur, 36,694 paraszt, 1 1/4 marhás- és 2 1/2 millió nap kézi munkától váltattak meg, miért 83,000 hold különböző minőségü föld, s jövedelmül 27,000 mérő rozs, 119,000 tallér pénz, valamint 2,270,000 tallér mint tökepénz fizettetett le. A megszüntetett kölcsönös szolgálatért a földesurak ellenben 707,000 tallért fizettek. A parasztok igen, hanem a földesurak is nagyon gyarapodtak e megváltás után. Igy p. o. a földészetnél 1825-ben csak 90,000 férfi, és 72,000 nő-cseléd volt, ellenben már 1840-ben 100,000 férfi, és 110,000 nő-cseléd, tehát összesen 15 év mulva 38,000-rel több egyén kellett a földmivelésre, a mi világos tanusága annak, hogy a mostani javitott földmivelésre több erő forditatik.
Az idegenre nézve legérdekesebb ága a silesiai földészetnek, az egész Europában leghiresebb juhtenyésztés. Kezdetét 1790-ben vette, midőn legelőször hozattak merinók Silesiába. Sokféle fáradozásai által, némelly a gazdászatnak ez ága iránt érdekkel viseltető földbirtokosoknak mind inkább emelkedett a juhtenyésztős, mig a mostani magas álláspontra nem jutott. Az országban évenkint eladatni szokott kosoknak középárát 50 tallérra lehet tenni darabjától. A silesiai gyapju az utolsó vásáron középáron 80 tallérért kelt el mázsája. A tavaszi gyapjuvásáron Boroszlóban – egész Németországon legnevezetesebben – mintegy 60–62 ezer mázsa gyapju kelt el, összesen körülbelől 6 millió tallérért.
A földmivelés többi ágai szinte igen szépen gyarapodtak Silesia legtöbb vidékein, hanem kevésbé érdekesek. –
739Silésiának iparviszonyait, mellyeknél leginkább az óriás hegyek közti és Glutz megyei vászongyártás, valamint a fölső Silésiábani hutászat fontosak, máskor tárgyaljuk.
L.
