Felszólitó kérelem hölgyekhez.
Felszólitó kérelem hölgyekhez.
A „Mannheimer Journal” után a,Zollvereinsblatt’ érzékeny szavakban intéz kérelmet a német haza leányaihoz, ébresztőt a honi gyáripar virágoztatásához és a munka értékesitéséhez jarulásra. Igaz, hogy e szavak német haza hölgyeihez vannak intézve, szabad legyen egy példányát a kedves magyar haza hölgyeivel is tudatni.
Az éhező gyármunkások jajjai, s hazai iparunk ingatag és védetlen állapota átalában, de különösen a nemzeti jólét gyarapitása a hölgyektől áldozatot kiván, melly bármilly csekély legyen is minden egyes esetnél, de összesen nagyobb hatásu a szükség és inség enyhitésében, mint az egész világ alamizsnája. Tudva levő dolog hogy – sok honi szövet ellenében azon balitélet uralkodik, hogy daczára azon kitünő haladásnak, mellyet iparunk tett a csin, szinválasztás és szövés körében – tökéletlen; más iparágak – meg kell vallanunk – az idegen készitményekkel összehasonlitva, csakugyan némelly kivánni valót még hagynak hátra. De ezen utóbbiak fogyatkozásának sem az az alapja mintha egyátalán nem lehetne a külföldihez hasonlót kiállitanunk, hanem egyedül iparunk bizonytalan állapota, mellynél fogva kényszerül a gyáros a kiállitás költségeivel takarékoskodni, nem lényeges javitásokkal felhagyni, mellyek által jöhetne ollyan állapotba, hogy olcsóságban ellenfelével versenyezhetne. Ez is máskép lesz mindjárt, mihelyt a hölgyek a honi ipart biztositják a felől, hogy készitményeinek a külföldi fölött elsőbbséget adnak, ha csak nem aránytalanul roszabbak ezeknél. Mivel a német vámszövetségi kormányok legtöbbike, a fonó és szövő ipartól, daczára a legalaposabb és legigazságosabb követeléseknek, gyarapodása főkellékét a védelmet megtagadta, azért nem marad más hátra iparunk ezen legszorongatottabb ágára nézve, mint a nemzet hazafiságához fordulni. Ámde hölgyeink hivatvák leginkább a hazai kézműipar ápolására. Hihetőleg él még bennük ama hazafi szellem, mellynélfogva egykor nagyobb értékü ajándékok hiányában, saját szép hajukat levágák, s a haza oltárára adák. A béke szintugy mint a háboru igénybe veszi a hazafiságot. Ugy de mi lenne egy hölgyhöz méltóbb áldozat, mint önbünök nélkül éhező munkásaink könnyeit letörleni? és a mellett még a nemzeti jólét egyik oszlopát megalapitani? – Mi ugy látjuk, hogy e czél elérve leend, ha minden városban hölgytársulatok alakulnak, azon föladattal és kötelezéssel, hogy a honi szöveteknek, a mennyire a divat és izlés engedendi, a külföldi fölött elsőbbséget adnak. A mi iparunk nem szerénytelen, nem kivánja, hogy a külföldi áruczikkek rögtön, hanem csak hogy lassanként kizárattassanak. Minél méltányosabb azonban az illy kivánság, annál több eredménye várható. Békében a legszebb hazafiság ez tisztelt hölgyek, ti édes anyjai nemzedékünknek. Legyetek anyjai felvirágzásunknak is! –
753Magyarhon lelkes hölgyei! Szóljon nektek is e kérelem, közanyánknak a hazának érdekében! –
