Vezérczikk: (A magyar financzia körüli tévnézetek.)
Vezérczikk: (A magyar financzia körüli tévnézetek.)
Alig volt kor a világ teremtése óta, melly a historiából olly kevés okulást vont volna el, mint a miénk: azért ne csudáljuk, ha politikában ugy, mint országgazdászati kérdéseinkben a vélemények rugóin, többnyire lelki alárendeltség, elfogultság, kényelem- s haszonvadászat, és a hatalommal kaczérkodás tünedeznek föl. Pedig nem kellene felednünk boldogult II. József császár intését, hogy „a kormányoknak azok tesznek legjobb szolgálatot, kiket tanácslataikban leplezetlen igazság, a viszonyok őszinte fölfedezése, a közérzet becsületes tolmácslása, és férfias egyenesség vezérel.” Járuljon még ez üdvös intéshez a haza mindenek feletti szeretete, s akkor igen is szóljunk egymáshoz komolyan: „mivel egy hazának fiai vagyunk; és azt mindnyájan szeretjük (de szükséges, hogy minden mellék-érdek nélkül önmagáért szeressük) ha ugyanazon sulyt akarjuk helyéből kimozditani mind ketten (helyesebben szólva mindnyájan) vessünk vállat.”
746A magyar financzia megalapitásának egyszer valahára szükséges voltát istennek hála már a másik oldal meggyőződései közt is látjuk. De látunk egyszersmind ferde nézeteket, az előbb idézett egymáshoz szólás alap-motivumával meg nem egyeztethetőket, és azt tartjuk, hogy ezeket kell mindenek előtt részint magunk igazolására, részint a kölcsönös felvilágositás érdekében rectificálnunk.
Egyik ez: „csalódásban vannak azok, kik mikor közteherviselésről van szó, 13,000,000 lakos érdekegységéről, és néposztályok assimilatiojáról szólanak. Mert minden terhek közös viselése mellett is nem érdekegységet, hanem az érdekek örökös háboruját, és a néposztályoknak nem assimilatioját az életben, hanem ellenkezőjét tapasztaljuk*” És valjon nem méltán kezdtük e czikkünket azon, hogy alig volt kor a világ teremtése óta, melly a historiából olly kevés okulást vont volna el, mint a mienk? Ez idézett állitás Europa minden viszonyainak világos megtagadása, megtagadása a lélektan legvilágosabb axiomáinak, megtagadása az emberi nem fejlődési történetének, megtagadása magának az emberi természetnek. Talleyrand nem volt a mi emberünk, de még is szent igazságot vallunk szavaiban rejleni, mellyeket XVI. Lajosnak mondott: „nem egyesit érdekeket, nem simit össze 747kedélyeket semmi olly hatalmasan, mint közös teher, és közös élvezet.” Pedig még mikor azt mondta, a számüzetés alatti tanulságos korszakot Hamburgban nem élte le. – És lám tanitványai meg mit hirdetnek! –
Meg kell mondanunk honnan vettük ez állitást, mert könnyen akadhatna valaki, ki illy beszédet valakiről fel sem tehetvén, az egész dolgot tréfának venné. Meg van ez irva a Budapesti Hiradó 601 számának vezérczikkében a 2-dik hasáb 40-dik és következő soraiban. Igenis, meg van irva világosan, szóról szóra.
A második ferde nézet, mellyet rectificálnunk kell, ez: „Elleneink (mint már mi) vagy a védvámok eszméjéhez ragaszkodnak, vagy a vámok megszüntetése mellett nyilatkoznak, de a megszünő harminczad jövedelme helyett semmi pótlékról, ugy a dohány haszonvételének országositásáról hallani nem akarnak.” – – Miért nem kell a dohánymonopolium, arról szólnunk már fölösleg volna, miután bőven megmutattuk, hogy mind a fogyasztóra, mind a termesztőre és igy gazdaságunk egyik nevezetes ágára, kevetkezésképen hazánk egyik tetemes tőkéjére nézve öldöklő sajátsága, azután gyülöletessége, és kivihetetlensége miatt nem kell.
De a védvám-eszmével legtöbb baja van a másik oldalnak, vagy is inkább azzal, hogy mi a szabadkereskedés piluláit, mint ránk és atyánkfiaira az osztrák tartományokra nézve ártalmasokat, sehogy sem akarjuk bevenni. És innen származik azon szemrehányás is, miként mi a vám-kiegyenlitésekből Austriára kiáramolható rövidség pótlására mit sem ajánlunk. Tisztelet, becsület, de mi ezen szemrehányás alapját tagadjuk. És hogy e tagadást kellőkép igazolhassuk, lássuk dióhéjba szoritva, mik nekünk az alkotmányosan kivánt vámszabályozásban alapelveink.
I. Mi a köztünk s Austria közti kereskedést illeti, a vámokat kölcsönös védelem s kölcsönös méltányosság alapján illyforma elvek sezrint vélnénk szabályozandóknak.
Legyen a főalapelv barátságos érdek s viszonyosság, mellynek azonban alkalmazása következő másod elvek szerint intéztessék.
a) Élelmi szerek azon vám mellett engedtessenek Austriába bevitetni, melly mellett most Austriából hozzánk behozatnak.
b) Gyártásra szolgáló nyers anyagok be- és kivitele kölcsönösen vagy egészen szabad legyen, vagy pedig az Austriába kivitel is csak azon csekély vámmal terheltessék, melly az Austriábóli behozottakra vetve van.
c) Azon gyártmányokra nézve, mellyek már minálunk is gyártatnak, mellyeknek azonban rendeltetésük részünkről nem az, hogy Austria piaczára számitsunk, hanem hogy saját szükségeinket fedezgessük, azon elv szerint szabályoztassék a vámtariffa, hogy műiparunk védelmére bárha csak 5%es vám is állapitassék meg; s ezen vámot fizessük mi, ha illy árat Austriába viszünk, de fizesse Austria is ha hozzánk hozza. – Igy például egy mázsa magyar posztóra most 8 ft 45 kr van vetve, ellenben az austriai posztó csak 5 ft 25 krt fizet, jövendőben egy a mázsától a vám mind két részről 15 ft volna, tehát egy rőftől nem több 4 1/2 legfölebb 6 kr, mig a külföldi posztó, – ha vámja 25%-re szállitatnék is, Austriába vive még mindig 60 ft, hozzánk hozva pedig 45 fttal magasabban terheltetnék. – A 15 ft vám még az austriai posztót teljességgel nem szoritaná ki a magyar piaczról, csak a mi sok nehézségekkel küzdő posztó-gyártásunknak adna igen mérséklett védelmet, mig a külföldi posztó 3/4 szinte nagyobb vámmal terhelve Austriával a versenyt bizonyosan nem állhatná ki.
748d) Az ezen pontban emlitett elvnek alkalmazására különös figyelem forditassék olly gyártmányoknál, mellyek nehéz sulyuak, mint például a vasgyártmányok, mert ezekre nézve azon helyzetben vagyunk, hogy ma holnap már saját legjobb és az austriaival minőségben már is versenyezhető vasmüveinket saját főpiaczunkról Pestről is ki fogja Austria szoritani, mivel topographiai helyzetünk ugy hozza magával, hogy elég igen sokáig kellend belközlekedési eszközeinket javitanunk, mig például a távol Gömör hegyközi vidékeiről olcsóbbat fogunk Pestre vasat szállithatni, mint Austria lefelé a Dunán vagy vasutain. Azt gondoljuk tehát, igen méltányos kivánság, hogy ezen kedvetlen s minket nagy veszéllyel fenyegető körülmény a vám által némileg kiegyenlitessék. Legyen a kiegyenlités viszonyos, nem kivánjuk mi, hogy mi kisebb vám mellett szállitsunk Ausztriába, mint az mi hozzánk, hanem emeltessék a vám mind a két részről.
e) Vannak gyártmányok, mellyek minálunk is gyártatnak, s könnyebb nagyobb mértékben is gyártathatnának, s mellyekre Austriának szüksége van, s mind a mellett ugy intézkedék irányunkban Austria, hogy csak nyers alakbani kivitelét engedte meg szabadon, ellenben gyártott állapotban – ámbár szüksége van reájok – nagyobb vámmal terhelte kivitelünket, mint a mennyit fizet az austriai gyámok, midőn saját anyagunkat feldolgozott állapotban hozzánk visszahozza. Igy például a nyers ércz ki s bevitele szabad; ellenben gyártott állapotban Austriából behozva, csak 1 ft 42 1/2 kr, s illetőleg 1 ft 52 1/2 kr vámot fizet, mig ellenben Magyarországból Austriába vive 5 ft 12 1/2 kr, s illetőleg 6 ft 44 1/6 kr vámmal terheltetik. Ez baj. Alkukötési elvül kivánnám tehát vétetni, hogy az illynemü árúk Magyarországból Austriába vive is csak azon kisebb vámot fizessék, mellyet fizetnek, midőn Austriából hozzánk hozatnak.
f) Az ekkép állitandó vámoknak megegyezésünkön kivüli változhatatlansága természetesen biztositassék. Illynemű elvek alapján vélnénk mi a közbenső vámvonal kérdését a megfejtendőnek. Ezen elvek felállitásával nem akarunk mindenben határozott axiomát mondani, még kevésbé igényeljük azt, hogy több irány-elvekre is szükség nem leszen, ezt pedig világosan megjegyezzük, hogy a hol számokban szólottunk, nem azért szólottunk ugy, mintha egyes czikkek specialis vámjáról akartunk volna számokbani véleményt mondani, hanem csupán azért, hogy előjavaslatínkat a mostani vámtariffából meritett példákkal érthetőbbekké tegyük. Egyedüli czélunk ezen elvek felállitásával csupán az vala, hogy megmutassuk, mikint vannak vezérelvek, mellyeknek alapján mérséklett védvámrendszeri szempontból a köztünki vámszabályzat kölcsönös méltányossággal barátságosan elintézhető. Hogy a például felhozott elvek alkalmazásánál különös figyelmet kíván a categoriákrak meghatározása, s egyes áruczikkeknek categoriák szerinti világos osztályozása, az magában értetik; valamint az is, hogy a jövő országgyülésnek mindenek előtt azon kell lennie, miszerint urunk királyunk mint austriai császár felhatalmazott biztosokat nevezze, ki, kik mindjárt az országgyülés elejére a magyar országgyülési biztosokkal, ugy az elvekre nézve egyezkedjenek, mint azok szerint a vámtariffát kidolgozzák.
A külkereskedésre nézve pedig alapelveinket ezekben öszpontositjuk:
II. Az austriai ház uralkodása alá nem tartozó idegen tartományokkali kereskedésre nézve:
749a) Hogy hazánkból s kapcsolt részeiből azon határszéleken át, hol az austriai birodalom közbe nem esik, mindennemüű akár itt termesztett, akár máshonnan hozott terményeket, s gyártmányokat és kézműárukat minden akadály nélkül szabadon vihessünk ki, s a kivitelre legfölebb csak a legcsekélyebb, a kereskedést teljességgel nem nehezitő, tisztán jövedelmezési vám vettessék országgyülésileg.
b) Hasonlólag biztositassék az austriai tartományokon keresztül külföldre folytatandó átmeneti kereskedésünk is.
c) Az elsőre nézve törvény által, a másodikra nézve pedig alkukötés által biztositassunk, hogy e tekintetben a magyar országgyülés megegyezése nélkül a vámokban semmi változtatás nem történhetik.
Az első pontot méltán követelhetjük, mert a hol nem érintkezünk Austriával, ott vámainkat egyedül saját érdekünkben szabályozni kétségtelen jogunkhoz tartozik, s ha ezt ugy szabályozzuk, hogy minél többet adhassunk el a külföldnek, ez által nemcsak nem sértjük Austria érdekét, sőt anyagi erőnk nevelésével a szövetséges monarchia erejét is neveljük.
A másodikat szint ezen tekinteteknél fogva méltán megvárhatjuk.
A harmadik nelkülözhetlen feltétele a kereskedés virágzásának, mert ennek semmi sem árt annyira, mint a semmi határidőt nem biztositó ingatagság s bizonytalanság.
Azonban, ha mi meggyőződvén, miként virágzó hazai műipar nélkül az ország szegénységén enyhiteni nem lehet, műipart pedig szemközt a kifejlett külföldi műiparral védvámok segitsége nélkül teremteni szerfelett bajos – a védvám-rendszernek barátai vagyunk is, a prohibitionalis vámrendszernek mint status-intézkedésnek nem vagyunk, nem lehetünk barátai. A védegylet prohibitionalis természetü ugyan, de nem status-intézkedés, hanem socialis cselekvény, melly a védvám hiányának magány-életi surrogatuma. Socialis uton védvámot nem lehet rendezni, socialis uton nem lehet mást tenni, mint a mit tevénk, t. i. elsőséget adni a hazainak a külföldi gyártmány fölött. Erre még sokáig, sokáig leszen szükségünk, kell még akadni hazafiaknak, kik a hazai műipar felvirágzását áldozattal is készek legyenek gyámolitani, s még többeknek kell akadni, kik ha nem áldoznak is, legalább többre becsüljék, jobban szeressék a külföldinél, mit a hazai szorgalom nyujt. – Ámde ez mindig csak a polgárerény köréhez tartozandik, mindig csak egyesületi téren maradhatand; a nemzet pedig milliókból áll, s e milliók közt kivált e pártszaggatott hazában mindig sokan lesznek, kik mindennapi életük kellékeinél nem birandnak fölemelkedni a polgári erény e fokozatára: a törvényhozásnak pedig az egész hazára ki kell terjeszteni gondoskodását, s azért igen sok jó dolog van, mit a törvényhozás maga nem parancsolhat, hanem a socialis működésnek kénytelen átengedni. A mértékletességi egyesületek is igen hasznosak, de a törvényhozás nem tilthatja el a szeszes italt: könyörület és jótékonyság a socialis életnek gyöngyei, de a törvényhozás sem könyörületet sem jótékonyságot nem parancsolhat; az okszerü mezei gazdaság az országi jólétének egyik alapköve, de a törvényhozás nem avatkozhatik kényszeritőleg az okszerűtlenül gazdálkodó hanyag gazdának szántása s vetésébe. Igy a védegylet is felszámithatatlan áldást harmatoztat ez árva honra, 750de a törvényhozásnak – ha okszerűleg akar intézkedni prohibitionalis vámrendszerhez nyulni nem tanácsos.
d) Olly árukra nézve, mellyek külföldről behozva Austriába vagy Magyarországba, s tartományaiba az austriai műipar védelme tekintetéből jelenleg sokkal nagyobb vámot fizetnek, mint ha hazánkból vitetnek Austriába: azon elvet gondolnánk követendőnek, hogy a külföldről vagy egyenesen, vagy Austrián keresztül hozzánk behozandó illynemü áruk annyival kevesebb vámot fizessenek, mint ha Austriába vitetnének, a mennyit teszen azon vám, mellyet mi fizetünk, ha illy árukat Austriába viszünk. Például: egy font finom gyapjuszövet a mostani vámszabályzat szerint külföldről Austriába vive fizet 1 ft 50 kr. vámot, tőlünk vive Austriába fizet 5 1/4, tehát hozzánk külföldről hozva 5 1/4 krral kevesebb vámot fizetendne, mintha Austriába vitetnék. Igy egy font selyem-szövet külföldről hozva fizet 10 ftot, tőlünk Austriába vive 18 1/4 kr, elvünk szerint tehát fizetendne külföldről hozzánk hozva 9 ft 41 3/4 krt, szóval a külföldről Magyarországba hozatal vámja, ugyan azon czikknek Magyarországból Austriába beviteli vámjával együtt véve annyit tegyen, mennyit teszen a beviteli vám külföldről Austriába. Mi ellen Austriának nem lehet ellenvetése, mert e szerint ha Magyarországon keresztül vitetnék is valamelly külföldi áru Austriába, az egész vámot megfizetné.
Az emlitett példákat azonban csak eszménk világositása végett, nem pedig olly végből hoztuk fel, mintha a vámszabályzat számait ekkint vélnők megtartandóknak, sőt inkább a prohibitionalis vámnak barátja nem lehetvén, oda kivánnánk hatni, hogy Austria is vegye tekintetbe, miként a védvámoknak rendeltelése ma már nem lehet az, hegy örökre normalis állapotot képezzenek, sőt inkább csak átmeneti stadiumul kell szolgálniok a szabad kereskedés rendszeréhez, ha tehát mi árván hagyott gyöngébb műiparunknak sem kivánunk prohibitionalis vámokat, még inkább ideje, hogy Austria azokat mérsékelje, mert 1000 pengő forint vámot vetni egy mázsa szövetre, mellynek értéke 1,600 ft, 183 ft 20 kr vámot vetni egy mázsa gyapjuszövetre, mellynek értéke 300 pftot tesz, 116 ft 40 kr vámot vetni egy mázsa pamutszövetre, mellynek becsértéke 200 pft, csakugyan avult illiberalis gondolat, s azon 8 ft 45 kr, mellyel az elsőnél és utolsónál a 30 ft, mellyel a selyemnél kisebb vámot fizetne elvünk szerint a külföldi gyártmány, ha hozzánk, mintha Austriába vitetik, a prohibitionalis rendszer természetén még észrevehető változtatást nem eszközölne, s külfölddeli kereskedésünket elő nem mozditaná. Oda kellene tehát Austriávali egyezkedés utján hatni az országgyülésnek, hogy a külső vámvonal prohibitionalis vámjai az érték 25–40%nél magasabbra semmi esetre se szabassanak, hozzánk hozva pedig annyival kevesebb vámot fizessenek, menynyit azon árunak tőlünk Austriába bevitelére közegyetértéssel vetendünk. Mi ez által olly közelitést mutatnánk a külföld iránt, mellynek ha Fiuméhez vasutat épitünk, lehetetlen volna kedvezőn nem hatni külkereskedésünk emelkedésére, a mellett, hogy még elegendőleg védve találnánk műiparunkat; Austria pedig ezen mérséklet által semmit sem vesztene, mert például a legkisebbet 25% vámot véve fel, selyem-gyárnokink egy mázsa selyemszövetnél még mindig 400 pforint vámmal volnának védve, pedig a melly gyárnok még illy védelem mellett sem volna képes saját bécsi piaczán a külfölddel a versenyt kiállani, – miután közel 3/4 751századon át valóságos prohibitionalis vámmal védelmeztetett, az csakugyan nem érdemlené istennek éltető napvilágát.
e) Továbbá alkukötési elvül kivánnók felvétetni, hogy azon külföldi nyers anyagok, mellyek belföldön felgyártathatnak, például a nyers gyapot, valamint a gyártási segédszerek is, mint a festő anyagok hozzánk ugy egyenesen és közvetlenül mint Austrián keresztül hozva, minden akadály nélkül szabadon, s legfölebb csak csekély jövedelmi vám mellett hozattassanak be, melly vám azonban nagyobb semmi esetre se lehessen, mint a mennyi ezen gyáranyagoknak külföldről Austriába hozatalukra vetve leszen. Végül
f) Valamint a kivitelre nézve mondók, ugy a beviteli vámokra is biztositassunk, hogy az ekkint megállapitandó vámszabályzatban változtatás csak országgyülésünk hozzájárultával történhetik.
III. Hogy azon gyártmányokra nézve, mellyek külföldi anyagból készülnek, s mellyeknek készitésében még nem tettünk nevezetes haladást, ámbár egy kis munkával, egy kis kitüréssel azt is meghonosithatnánk, mint akármi mást, ne kivánjunk magunknak 5% védvámot sem, hanem Austria továbbá is a mostani szót sem érdemlő csekély vám mellett hozhassa be hazánkba, mig a külföld hasonló gyártmányát magas vámokkal terheljük. Emlékezetbe hozzuk azokat, miket fentebb a gyapotszövetekről mondottunk. Ezen egy concessió évenkint 20 millió körül forog. –
Ezekből láthatni mennyire tetemes téveszmékkel terhesek a másik oldal urainak fejeik, és mennyire méltányosak a mi alkotmányos ohajtásaink, mellyeknek alapja az örökös tartományok iránt kebleinkben táplált sympathia. Bár ők is oda irányoznák a közfigyelmet, hogy naponkint tetemesbülő gyáriparuk számára ne csak illy kicsin piaczot iparkodjanak biztositani mint Magyarország, hanem világpiaczról gondoskodjanak.
