Igénytelen figyelmeztetés a hazai hatóságokhoz és emberbarátokhoz a szegénység ügyében.
Igénytelen figyelmeztetés a hazai hatóságokhoz és emberbarátokhoz a szegénység ügyében.
A szegénység inségein állandóan vagy esetenkint segitni részint a különféle hatóságok és előljáróságuk hivatalos, részint az egész emberiség erkölcsi köteleztetése. Valamint a nép előljárói leginkább inség-törlesztés által bizonyithatják be isten sáfárinak magokat; ugy általánosan a könyörület legszebb szikrája az égi szent tüznek bennünk, melly minden embertársban az isten képét és felebarátunkat tekinteti velünk.
788Hazánkban nem hiányzanak helyenkint a lelkes hivatalnokok, nem a könyörülő samaritánok is; a szegénység nyomora még is sürü és mostoha években csaknem általános. Mi ennek oka? Az, hogy hatóságink inkább szokva vannak a már bekövetkezett és nyomasztó szükség ellen küzdeni, mint megelőzni azt, se küzdés rendesen sikeretlen erőködésben lankad el, mert az eszközök hozzá ekkor gyöngék, a félakarat pedig ezeket is csak félig használja fel. De legfőbb az, hogy egy pár bő esztendő rendszerint feledtet minden jövőrei intezkedést, millyen a magtárak fölállitása, mellyért éhség idején ugyancsak buzgunk; minek az következménye, hogy a beütött szükség idején mi sincs készen, és kapkodás s rendkivüliséggel mentegetett rendszabások pótolgatják az annak idejében elmulasztott józan kiszámitást és rendszeres munkálatot. – Szokásuk az is hatóságinknak, hogy szeretnek egyedül a kormány s helytartó-tanács gondoskodására támaszkodni, mellyek sokat tehetnek ugyan s tartoznak is tenni; de nem mindent és egyedül, mert ehhez sem erejük, sem módjok. Rendkivüli szükség idején eltiltható ugyan a gabna-kivitel és élet-pálinkafőzés, de ez ritkán elegendő eszköz, történhetnek helyenkint segedelmezések, segélygyüjtések, de ezek rendszerint csak cseppek az égető szomjusághoz képest és rendesen elkésnek; az erőszakos lépések és tulajdoni jog-sértések pedig telhetően kikerülendők, már csak a következtetések előzései végett is.
Szintugy tévedni szoktunk az általános könyörület dolgaiban is, s csaknem annyit ártunk vele mint használunk. Vannak, kik a szentirás azon intését: „balkezed ne tudja, mit jobbod ad” ugy magyarázzák, hogy nem kell ügyelnünk helyes vagy helytelen alamizsnálkodásunkra, nyujtanunk kell mindennek, ki rongyban, sopánkodva és nyomor mimikájával esdekel, ki rivó gyermeket tart előnkbe, lábát felkötözi s porban fetreng vagy némáskodik; mert isten csak a jó szándékot tekinti, s habár csalódtunk is a jótéteményzettben, a mindenható följegyzi javunkra az életkönyvébe alamizsnálkodásunkat. És ez állhat reánk nézve erkölcsileg, s a kiosztogatott néhány garas sem rongálja meg vagyonunkat. De csak kevés fontolgatás után is át kell látnunk, hogy efféle gyakori helytelen adakozás tetemes ártalmára van a statusnak, sőt magoknak a jótéteményzetteknek is. Egyedül az élemedett öreg és nyomorék szegények, kik munkára tehetetlenek, tarthatnak méltányosan számot a status és általános könyörület közvetlen ellátásira; és az illyeneket megismértető jegyekkel ellátni minden jól rendezett hatóságnak szoros kötelessége. Ellenben gyermeknek, kit munkára, szorgalomra kellene neveltetni, munkatehető dologkerülőknek és korhelyeknek szabad koldulást engedni, azoknak vaktában alamizsnálkodni annyi, mint kezeket, jó erkölcsöket, egy szóval hasznos polgárokat lopni el a hazától, a henyélést rendszerezni, a valódi szegényeket őket illető jótéteményektől megfosztani, a statusra szükségtelen terhet venni s minden rosznak, erkölcstelenségnek tárkaput nyitni. Azonban egyes lakosnak és jóakaratu keresztyénnek az álkoldulástól háznál vagy uton utfélen menekülnie csaknem lehetetlen; ő vigasztaló orvos és biztos nem lehet; a megmentés tehát egyenesen a hatóságokat illeti. Mihelyt ezek megteszik a magokét s ismértető-jegyekkel látják el a dologtehetetleneket és nyomorékokat, az általános könyörület 789pártfogottivá leendnek azok, és ez nem tagadta meg az emberiségben magát és égi származását soha.
De a dologtehető szegénység ügyét sem szabad elhanyagolnunk. Lássuk ennek beléletét. Ez dolog-kinyilástól, mintegy april elejétől fogva munka-szünetig, mintegy october utoljáig, napszámmal és kis földecskéje vagy szőlőcskéje mivelésével keresi élelmét és téli szükségei ellátásait. Csak egy részében van meg a valódi szorgalmi ösztön, még kevesebben az előregondoskodás és kiszámitás, és legkevesebben a megtakaritás; tehát vagy nem keres annyit, mennyit több szorgalom után kereshetne, vagy nem számitja ki az év termékenységét és maga téli szükségeit, vagy még nyáron legtöbbnyire csapszékekben fecsérli el keresetét; s mind ezen esetekben kénytelen egy mostohább év telén eladni marháját, butorát, elzálogositni földjét, vagy adósságba verni magát, s ha a jövő kedvezőbb esztendő pótlást nem nyujt, elpusztulni. Itt, tán rendkivüli, éhenhalással fenyegető eseteket kivéve, hatóságok részéről nem alamizsna – hanem csak kéznyujtásnak van helye; mert az némileg normalis állapot s a pusztán könyörületi, nem pedig szorgalmat is ébresztő eszközök itt nyilván kárt okoznának a statusnak és egyeseknek. Ellenben a segéd-kéznyujtás, józanul számitva, szorgalmat ébreszt, kezeket nyer, erkölcsöt javit, az önbizalmat edzve az emberi méltóságot emeli, mit az alamizsna-osztás nem ritkán sülyeszt s a kölcsönös felebaráti szeretet lánczszemeit szorosabban köti meg.
Illy segédkéz-nyujtásnak, Liedke G. S. Berlin városa egyik szegénység-bizottsági elnöke találta fel 1845-ben egy alkalmas módját, mellyet az azótai gyakorlat és tapasztalás igen czélszerünek és sikeresnek bizonyitott. Ő tudniillik Berlinnek ugynevezett hamburg-kapui külvárosában egy takaréki egyesületet alakitott, 16 jólelkü és vagyonos polgárból és egy elnökből állót, kik a csekély fáradalmat ingyen vállalák el, és a nehány forintnyi költséget saját erszényükből álliták ki. Ezek a külvárost kisebb kerületekre osztván fel, mindegyik kerületecskébe egyegy fertály-mestert rendelének. Ez april első vasárnapján egy rovatos ivet köröztetett maga fertályában, mellyre minden, kinek hónaponkinti jövedelme a 20 tallért meg nem haladta (mert csak ezek számithattak a szegénységhez) és tagjai kivántak lenni a takaréki egyesületnek, beirta nevét, lakását, azon garasok mennyiségét, miket a megtakaritási idő alatt vasárnaponként az egylet pénztárába befizetni kiván; továbbá maga téli kivántatóságit, ugymint fát, gyeptőzeket (Torf) és burgonyát (mert csak e háromra szoritotta működését az egyesület) és ezen iv aláirására 14 nap hagyatott nyitva. Azonban utánfizetéssel később is egész juliusig be lehetett az egyesületbe lépni. April 3-dik vasárnapján megkezdetett a megtakaritási időszak, minden aláirt tag befizette aláirt garasait (3 garastól kezdve 15-ig és feljebb) befizetéseiről egy ingyen-könyvecskét kapott és ezen befizetéseket folytatta vasárnaponként reggel 8 és 9 óra között. Az alapszabályoknál fogva megengedtetik a tagoknak utánfizetéseket is tenni az aláirt garasokon fölül, ha netalán több keresethez jutottak, vagy több szükséget kivánnak fedezni. A fertály-mesterek minden hétfőn beadták nyugtatvány mellett az egyesület pénztárnokának a beszedett pénzeket. A megtakaritási időszak lefolytával közgyülés tartatott, az összes tagok magok 790közül részint közbizalom-nyerés és köztudomást eszközlés, részint ellenőrség végett 12 tagot választottak a 17 tagból állott választmány mellé képviselőkül s ekkor összeszámitattak a fa, tőzek és burgonya aláirt mennyiségei és a begyült garasokból alakult tőke; a választmány csődöt hirdetett hirlapokban az emlitett kivántatóságok előállitására s a legbiztosabb és jutányosabb ajánlkozóval 14 nap alatt egyezséget kötött. Ekkor minden tagnak illetőségéhez képest utalványt adott ki, melly mellett ellenőrség alatt egyszerre, vagy 14 naponként átvehette maga illetőségét a szállitótól. Megtörtént, hogy egyik vagy másik tag szerencsés volt másunnan szerezhetni meg magának a feljegyzett kivántatóságokat, az illyennek és annak, ki az egyletet nem bevásárlásra, hanem csak megtakaritásra kivánta használni, a megtakaritási időszak lefolytával készpénzül adatott vissza gyüjteménye. Voltak ismét, kik megtakaritott pénzöknek csak egy részét forditották bevásárlásra, a többit pedig szállásbérre s egyéb szükségre adatták vissza magoknak. Minthogy a pénz azonnal, a mint az a pénztárnoknak adatik, a takarékpénztárba tétetik kamatra, minden tag nyert kamatostól kapta pénzét vissza.
Ezen egyesület működésének egész előnye e háromból áll: 1) Eleje vétetik annak, hogy a dolgozó szegénység naponkénti keresetét elfecsérelje. Ki meggondolja, hogy hazánkban a kézmüves egy szeget sem üt be, a napszámos pedig csak ámolyg munkája körül, ha bor- vagy pálinka-áldomással nem serkentetik, és igy a szeszes ital mindkettőnek mintegy élet-szükségévé válik, hogy borbővös hazánkban városon, falun több a czégért mutató ház és korcsmaregale, serház, mint Angolhonban a műhely, hogy a részegeskedésen kivül is mennyi fecsérlési csábnak van kitéve, főkép nagyobb városokban a dolgozó szegénység – nem fogja eléggé méltányolhatni, és hazánkba is beohajthatni ezen előnyt. 2) Minden téli kivántatóság annak idejében, mikor az legjutányosabb, szereztethetik be. Ritka esztendő az, hogy fa, liszt, burgonya s egyéb eleség télen és tavaszszal drágább ne legyen, mint őszszel, s ez természetes. Az adózó nép adójaért szorittatik, téli gunyára s egyéb ellátásra van szüksége, tehát eladja őszszel fölöslegét. A földesur és nagyobb termesztő is gyakorta nincs módban, vagy nem legszámitóbb gazda ahhoz, hogy bevárja a nagyobb árt, tehát az is nagyobbára már őszszel árulja termesztményeit. – Ennélfogva inkábbára csak a kémlők (speculansok) és közvetitő kereskedők (Zwischenhaendler) árulják azokat télben és tavaszszal, kik telhető nyerészkedésben üzik keresetöket. Ez is tehát nem megvetendő elöny. 3) Előny az, hogy a bevásárlás nagyban s ennélfogva ismét jutányosabban, és értelmes jólelkü férfiak felügyelése mellett legjobb minőségben eszközöltetik; a közvetitő kereskedők és kémlők nyerészkedése kizáratik, s mindenben az első kéz szállitására van ügyelet; a sok szegényből egy gazdag bevásárló alakittatik, kinek rovására nem számittatik be a garasonkinti nyereség, hanem ki némi tekintélyt és engedélyt nyer a szállitó előtt az által, hogy ezrekre menő bevásárlást tesz készpénzen és egyszerre. Ezt ismét nevezetes előnynek fogja ismérni az, ki meggondolja, hogy az idei 791kenyér-szükséget is nem annyira a termesztmények hiánya, (mert egyeseknél is szép fölöslegek találtattak) mint a kémlők és közvetitő kereskedők nyerészkedése okozza.
Ezen három anyagi előny igen jótékony eredményt mutatott Berlin fenemlitett külvárosában már mindjart első évben. Ugyan is 702 személy lett az egyletnek tagja, s ennek megtakaritott garasai 2204 tallérra rugtak fel. Ez összegen bevásárlott kivántatóságokon lett, kiszámitás után, a közvetitő kereskedők áraihoz képest (kikre csekély pénzével szokott szorulni a szegénység) tiszta nyereség: 2485 tallér, tehát több, mint volt a tőke. Következett éven felülütött ezren a tagok száma s jelenleg 29 illy takaréki egyesület létezik Berlinben, melly összesen 5401 tagot számlál, 22 ezer tallérnyi megtakaritott összeggel.
És ezen anyagi előnyök mellett milly megbecsülhetlen a szellemi nyeremény! Mennyi tanult meg számitni, ki előbb könnyelmüleg élte nap után a napot. Mennyi szorgalmat ébresztett a mutatkozott siker, mennyi önbizalmat, nyugalmat, kedvet munkához és élethez. Több példa mutatkozott a szegénység közt még arra is, hogy korhelyek, hanyag férjek és atyák egészen rendes életre tértek, és az évekig számüzve volt házi béke helyreállott a családoknál. És mind ezt a felébresztett önmunkásság és önsegély teheték csak, mit puszta alamizsnalkodás embertömegeknél nem eszközölhet soha!
Ki ezen takaréki társulatok részletességeivel bővebben kiván megismérkedni, olvassa meg magának Liedkének 1847-ben Berlinben kijött illy czimü füzetkéjét: Beitrag zur Hebung der Noth der arbeitenden Classen, durch Selbsthülfe. –
Midőn ezen, vagy illynemü társulatokat ajánlok hazám hatóságainak, koránsem oda czélzok, hogy megyéink tisztviselőségei, városaink tanácsnokai vagy falvaink biráji hivatalos eljárásuakká tegyék ezen egyesületeket. – Mert azonfölül, hogy gyakran illyes eljárásokra nem is érnének, ezek működései sem olly természetüek, hogy hivatalos eljárások örvényébe merüljenek. Efféle társulatok működései nem hivatalos köteleztetést, hanem azon erélyt és buzóságot követelik, mit az általános emberiség iránti szeretetet, kegyelet és jóakarat szoktak szülni. A hatóságok tiszte ezen egyesületek körül, véleményem szerint, testületileg csak abban határozódnék, hogy eszközöljék illy egyesületek keletkezését, adjanak azoknak serkentést, tekintélyt és ellenőrséget, és fogadtassák el bátorság és nagyobb bizalom végett pénztárnokaikkal a begyülendő megtakaritásokat. Lelkesebb hivatalnokainknak, földesurainknak, lelkészeinknek, jegyzőinknek stb. milly hálás, milly kebeljutalmazó pálya nyilhatik meg illynemü működésekben!
792Figyelmeztetésül ennyi elég. Igaz, hogy az előadott társulati eszme fölfedezése, mélységben, ujdonságban, nem épen állná ki a versenyt Newton gravitatiói törvényével vagy Fulton gőzcsajkájával, azonban vet még is valamit Columb tojásához.
Fáy András.
