Itt harangoznak és amott hallják.
Itt harangoznak és amott hallják.
A pozsonyi német ujságnak Pestről ezeket irják: a mi régen kimondott és táplált regényes vágyunk – egy vasut a zugligetbe – még is mint sok más rég táplált kivánság, csak ugyan teljesülésbe megy. (?) Még ezelőtt 15 évvel kivihetetlen álomnak tartatott, s szánó hitetlen mosolylyal hallgattatott, ha a Dunán épitendő lánczhidról, középponti vasutról, gőzmalomról volt szó; és még is ezen álmok azóta megvalósultak, és erősitik az ind és arab regékben előforduló mesés események és tündérkedések iránti hitet. Már azon ponton állunk, hogy nem sokára – ha t. i. a bölcseleti és mathematicai tudományokban az anyagiakkal egyenlő lépést tartandunk – az Archimedestől kivánt, e földön kivül eső pontot fölleljük. Ferenczhalmára, a budai hegyek délkeleti kigyózó kanyargásain át fog egy vasut épitetni. Ugyan ki nem hasonlitotta volna össze e merész tervet Abu-Mirza 822kristály csarnokival? És még is akkor, midőn e sorokat irom, a szükséges részvények három negyede már aláirva és befizetve is van. E nagyszerü és valamint a testvérváros egészségére, kéjelmére épen ugy mint felvirágzására nagy befolyásu vállalat kitől eredt? Sieber urtól Buda egyik legbecsültebb, legtapasztaltabb polgárától; kinek Buda regényes vidéke legtöbbet köszönhet, a mennyiben szép nyaralókat és ültetvényeket, a pesti és budai polgárok itt csak az ő példaadása után csináltattak; Sieber ur az, ki a járhatatlan ösvényeket mesterséges utakká csinálta. S ha nem csalódom, ő volt, ki a budai takarékpénztárnál inditványozta, hogy saját házat vegyen; és most vállalkozik ez igazi derék hazafi egy olly valamire, melly nevét a testvérváros emléklapjaiban örökitend. Isten segitse e hazafi vállalatában. – Mi még eddig a vállalat illy kedvező állapotáról mit sem tudunk, talán azért, mivel itt helyben vagyunk.
