Vezérczikk. (Kézmüves-érdekek.)
Vezérczikk. (Kézmüves-érdekek.)
Kél s leáldozik a nap, és ismét kél és leáldozik; de a gond állandóan ül agyán a szegény szülőnek, és az aggodalom egész az elcsüggedésig szorongatja kebelét, mivelhogy elméje nem bir a gyermekének sorsa iránti intézkedésben határozottan megállapodni, s gondolat gondolat után hömpölyög mint tengerárnak hullámai. Elvégre valamelly szerencsés sugallat szecint belép valamelly kézművesnek szerény műhelyébe szólván: uram, itt hozom fiamat, oktasd mesterségedre, mért hiszen a kézi mesterség becsületes, szorgalmas embernek valóságos aranybánya; légy atyja helyettem a szeretet szelidségében, és a nevelés szigoruságában.
És a fiut mester-inasnak avatják, azaz ösvényére vezetik a szorgalom és ügyesség után tisztességes és független elélhetésnek. Az inas-évek kinél ón- kinél szél-szárnyakon elröpülnek, s vágy támad a serdült ifju kebelében az emberi kebel vágyainak legnagyobbszerűe, a szabadságvágy. És mint mondani szokták „felszabadul”. És felejti a nyomoruságos nappalokat, és az álmatlan éjjeleket, mert hiszen a szabadság sokkal több fáradságra is érdemes.
Mint vala kézműves-növendéki éveinek folyama arra irányozva, hogy mesterségét derekasan megtanulja, miként 858teljesité mestere az aggodalomtól űzött atyának esdeklő bérelmét, hogy a fiunak atyja legyen, és mikép gyökerezteték meg meggyőződésében, hogy a kézi mesterség becsületes, szorgalmas és ügyes embernek valóságos aranybánya, továbbá miként lőn képesitve a szabadabb körben botlás nélküli működésre, és milly kül- és belminőségekkel bir a rá közvetlen ható mesterlegény-sereg, mellybe lép; oh erről sok; igen sok szólni valónk volna! Erről majd más alkalommal, most csak röviden a növendék-években alkalmazott irányzó eszközökről szólunk.
A kézműves-növendék fogékonyságában, a tanitó mester derékségében és azon képességben, mellynélfogva tanitványával mesterségét nemcsak megkedveltetni, hanem a kellő oktatást szakszerűen eszközleni is tudja, továbbá a növendéket környező munkatársak sajátságaiban, végre kivülről ható körülményekben rejlenek az emlitett eszközök.
Fogékonyságát a kézműves-növendéknek czélszerű elemi iskolák eszközlik. Nincsen civilisált ország széles e világon, mellyben kevesebb lépések tétettek e czélból, mint a mienk. A kézmű-ismeretek elemi terjesztésének átalános elhanyagolását nem is emlitve, még csak egy alkalmas olvasó kézi könyvet sem birunk kézműves-növendékinknek kezébe adni. Az iparegyesület szándéklatában van egy ilylyesnek kiállitása, vajha szert tehessen a kiállitási kellékek megszerezhetésére! – E téren sok a tenni való.
A tanitó mester derékségére és azon képességre, mellynélfogva tanitványával mesterségét nemcsak megkedveltetni, hanem a kellő oktatást szakszerűen eszközleni is tudja, még sokat kell tennie az időnek és a kézműves-osztály erkölcsi és jogi kifejlődésének, hogy ne a most találkozó 859jeles, de ritka példákat, hanem ezek ellenkezőjét láthassuk mennél gyérebben kivételekül, és hogy a kézmüves-növen déknek ugy nevezett inas-évei valóságos iskolaévek legyenek egyedül a mesterség megtanulására, a hivatás fontosságának felfogására, és a jó erkölcsben előhaladásra.
A kézműves-növendéket közvetlen környező munkatársaknak a legényeknek reformja a czelszerű mesterinas iskolák hatásától, a szállók jobb elintézésétől, tisztesb és tanulságos társalgási iparkörök rendezésétől, és a tanitó mesterek derékségétől és képességétől várható. És pedig az ipar és kézmüvesség érdekében kimondhatatlanul sürgetősen kivánatos, mert mint a költő mondja: nem hat az orvosság, hogy ha bajod hanyagul meggyökerezni hagyod.
Lássuk még a kivülről ható körülményeket.
Nem mondhatni egészségesnek azon állodalmat, mellyben a polgári lét műszerkezete lényegben és alakban az iskolákon kivül is nem hat az ifjuság nevelésére, sőt igen is betegnek mondhatni azt, mellyben az erkölcsök, élet-viszonyok, szokások, kötelesség-érzethiány, felebaráti hidegség, és beszédben s tettben nyilvánuló anyagi s szellemi életmód inkább lankasztja az iskolázás hatását, mint istápolja. Gondolkozzunk, vessünk számot, és itéljünk. –
Az iparegyesület egyéb eszközlései mellett ezen eszközök terén is széttekintett, és ugy találta, miként mind az iparüzők oktatási buzgóságának ébresztésére, mind a kézműves-növendékekben hivatásuk iránti vonzódás és szakszerű előmeneti vágy buzditására nézve üdves dolgot cselekszik, ha mesterinas-müvekből nemcsak évenkénti (minden pünköst-ünnepen) kiállitást rendez, hanem mennyire csekély pénzereje engedi,: jelesbeket illő dijakkal is honorálja. Az intézkedés ez idén megkezdetett, s az illető dijak tegnap előtt osztattak ki.* Az iparüzők jobbjai részéről nyilvánult helyes felfogás és ebből származott tettleges rokonszenv főkép pedig a kiállitó növendékeknek gyönyörködtető pályazása nem alap nélkül gyanittatja; hogy az iparegyesület ezen intézkedésében megható sikernek csirái rejlenek. Csekély kezdetekből származnak gyakran nagy eredmények. Az egyesületek hatása pedig kezdetben mindig csekély, s csak folytonosságban növekedik, a munkás honszeretet hevénél nagygyá erőben és sikerben.
Az eredmény a következő számban hivatalosan fog közöltetni.
Magát az emberi nem fejlődését is a világtörténet tükrében nem a rövidlátó huszonnégy órai politika, hanem azon nagyszerü szempontból kell szemlélni, mellynek históriai perczei évszázadokból állanak, s ha ki e szempontból szemléli azt, valamint nem vész el soha szeme elől ama kettős civi lisatiónak fonala, mellynek egyik ágát az erkölcsi, másikát az anyagi haladás képezi, ugy fel fogja találni a törvényeket, mellyek szerint az emberiség kifejlődése egyes visszahanyatlások között is előrehaladt.
Egyik momentum erre a törvényhozás, de melly maradandó áldást csak úgy teremthet, ha a socialis meggyőző désből hajtott föl mint terebély fa, mellynek lombjai szilárdúl nyulnak el a nép fölött, mert gyökere a népnek szivében van.
És mielőtt a törvényhozó a socialis meggyőződéseket törvénynyé alakítná, előállnak a bölcselkedők eszmék sugarait terjesztő fáklyákkal. Ámde processus sok, sok időbe kerül, a 860szükség pedig nem várakozik. És a szükség a tettnek ösztöne. És e fáklya világánál előállnak az egyesületek, irányban és szándékban rokon embereknek szövetkezése, s tatarozgatják a szükséget, mellynek még a törvényhozás meg nem felelhete.
Végre előáll a törvényhozó a már az egyesületi hatás megnyeste ösvényen, és segedelme és pártfogása által öszpontositja az elszórt észt, tudományt és tapasztalást, és a mi előbb egyesek áldozatcsepje vala, köz nemzeti kincscsé tévén oda illeszti a közboldogság épületének alapjába.
Illy fontos tényező alakjában tünik elő a civilisatio áldásainak terjesztésére, s a közboldogság egyetemesitésére az egyesületi hatás, ha bár csekélyeknek látszó kezdeményekben is. És mi ezen életbölcseségi igazságból meritők és meritjük örökön örökké azon lankadhatlan lelkesedést, melly a közhasznu egyesületek iránt keblünkben ég. És elismérjük, miként az egyesületi tért jelölte ki legszebb munkatérül embernek az emberiség, s a hon mentője; ezt nyujtá vigasztalásul a jobb kebleknek, e tért nyujtá nekik, hogy véghetetlen jót áraszthassanak magok körül, s ne legyen állapot olly boldogtalan, mellyben ember isten áldásának eszköze ne lehessen, s ne törekedhessék az összes emberiségnek közös hivatása felé.
És épen a fönebb említetteknél fogva e téren a csekély kezdeményben is nagy következmények magva van. Csak ismerjük föl azt, és tehetségünk áldozatcsepjeit ne sajnáljuk tőle. – E mesterinas-műkiállítás igénytelen kis csemete, de melly az értelem világánál és a pártfogás melegénél fölnevekedve sokkal hasznosb gyümölcsöket terem meg, mint azokat valaki előre fölszámitani és megbecsülni képes volna. Csak ápoljuk! és isten megtermékenyíti.
És ez ápolás kötelessége titeket illet leginkább derék iparüző honfitársaink. Ne vonjátok meg közremukálástokat az ipar és kézművesség érdekében. Oltsátok be oktatás közben növendékeitek szivébe, miként e hon jövendőjének a polgárrend derékségében hatalmas biztosítéka rejlik. És előre mindnyájan értelemben, előre kézmű-ügyességben, előre szorgalomban, előre munkás cselekvő honszeretetben! Előre ti derék iparüző polgártársaink, kik előre törtetek csüggedetlenül az iparüzés izzasztó ösvényén, s a legbensőbb méltánylást kiérdemlő tettben bukkantottátok már is a hont kertje dudváji között olly csuda-virágra, mellynek birását nem is sejditette. Ne csüggedjetek, és legyen megáldott bizodalmatok a jövendőhöz! – Neveljétek utódaitokat, kik ha majd ti lankadtok, helyt állnak – munkában fáradhatlanokká, kitartásban erősekké, műügyességben jelesekké, értelemben világosodottakká, mesterségük szeretetében csüggedetlenekké, és mindezek mellett mint a magyar haza fiait magyarokká. – Bizvást kecsegtethetitek őket még a teljesebb elismerés élvezetével is, mint millyenben tinéktek részesülni jutott szerencse, mert hiszen az idők javulnak. De példái vegyenek rólatok a kitartásban, igen is rólatok, derék honfitársaink, kik szerény műhelyeitekben iparkodástokkal tiszteltétek a nemzetet, s fáradalmas virrasztgatással készitgetétek a dicsőséget, mellyet a nemzet maholnap büszkén sajátjának mond; és azon voltatok, hogy méh-szorgalmatok termékeink értékét megsokszorozza; s mig mi nem gondoskodánk, hogy fedve legyetek a haladott külföld, versenyének verő fényétől, meddig máiparotok fiatal növénye megerősül: addig ti nem rettentetek el a bajos vetélkedéstől, 861hanem utat mutattatok, mellyen e pénztelen hon milliókat megkimélhet. Igen is e tekintetben rólatok vegyenek példát. – És vigyétek magatokkal előre őket tántorithatlanúl, és tettekben mutatjátok be a leghatalmasabb igénylevelet, hogy pártfogást, becsülést és oltalmat kivánni a nemzettől jogotok van; és nagyon roszúl ismérnők e hont, ha kételkednénk, hogy a nemzet ez igénylevelet megbecsülendi, s nem csak érzendi, hanem teljesítendi is a kötelességet, mellyel nemes szorgalmatok irányában isten és ember előtt tartozik.
