Albany.
Albany.
Ha az ember ellenállhatlan vágytól ösztönöztetve, idegen,távol vidékekre utazik, hanem azon erős, szilárd szándékkal és kivánsággal, hogy szélyel néz, vizsgálódik és tanul; akkor alig van reá nézve jóltevőbb érzelem, mintha kivánságát és álmait teljesedve látja. Vágyaim illy módon elégitettek ki, midőn a Hudsonon fölfelé hajózván, e folyam fenséges partjai lassankint kifejlettek előttem. Az országba minél beljebb jutottam, annál határozottabban tünt ki a vidéknek ama nagyszerű jelleme, melly Amerikát, annyira megkülönbözteti a mivelt Europától, és az utazóban önkénytelen azon gondolatot költi fel, mintha „Columbus uj világa, a teremtő kezeiből csakugyan később is került volna ki.” A falvak és helységek pedig szembetünő sajátsággal birnak, s az amerikai szokások élesen s határozottan kilátszanak.
Ezelőtt mintegy 10 órával még Uj-York élénk népes utczáiban valék; most pedig már egy hatalmas folyam, hozzáférhetlen hegyek, elláthatlan erdőkkel átszelt, lakhelyekkel boritott, és nagyobb részben mivelt tájék volt bámuló szemeim előtt egyszerre a csendes Albanyban voltam. A házak falusias tekintete e városnak igen kedélyes alakot kölcsönöz, e kedélyesség a város lakóiban is szembetünő mértékben föltaláltatik, mivel nem egy hamar talál az ember több vendégszeretetet mint Albanyban; több magányházak tetemes költséggel és izléssel épitvék. Köröttem minden a gyarapodó jólét nyugalmát leheli, s azon békét, melly egy virágzó nép erejét és hatalmát hirdeti.
A hollandiak, kiknek köszönheti Uj-York is létét – alapiták mintegy 200 évvel ezelőtt Albanyt is. Az angolok és francziák közti canadai háboruban, e város helyzeténél fogva igen fontos volt, s a szabadsági dicsőséges háboruban 904tanulták csak az amerikaiak ismerni e pontnak azon fontosságát, mellyel bir a belföldi tavak és tenger közti öszszeköttetések védésében. Ez időtől fogva Albany népessége évről évre szaporodott, s jelenleg már igen nevezetes város, népesség, jólét és kereskedés tekintetéből Uj-York statusban a második. Ha Albany ez utóbbi tekintetből nem főrakhely is, mindazáltal azon csatorna, a mellyen át huzódik a kereskedelmi áruk és utazók roppant tömege nyugot és észak felé.
Albany a Hudson nyugoti partján, Uj-Yorktól 30 mérföldnyire fekszik, – egy sik fölött van épitve, s több mint 30,000 lakossal bir. Mióta Uj-York a világ egyik legnevezetesebb városa lőn, azóta a kormányszéke Albanyba tétetett által. A székház, vagy mint itt nevezik – capitolium, mellyről az uj-yorki történetiró azt mondja, hogy „annak épitési stylében az épitészet minden szabályai kigunyolva vannak, ha bár egyptomi, indiai, chinai, görög, római, mór, ó-német, vagy kevert épitészetet veszünk is;” e capitol mondom igen jó helyen van, t. i. egy dombon, mellyről az egész várost, a folyamot, s az Ida-hegyet elláthatni. Ezen capitolban jön össze az alsó és fölső ház; innen nyulik egy széles, hosszu utcza ki, melly egy fél kör alaku piaczban végződik, itt végződik még más két igen népes utcza is. Azonkivül bir még a város több nagy gyárral, muzeummal és könyvtárral, és a kormányzó diszes csarnokanagyon különbözik a néhai hollandi kormányzó szerény lakától, mellyet ugy tekintenek, mint emléket, és régi állapotában meghagynak. Egy koros fa, melly e tágas hosszu utczán egyedül áll, az épületet védeni látszik. Mindkettő egy más kor maradványa, de mellyek nem – mint Róma régiségei a város enyészetét – hanem a status szapora, gyors gyarapodását és felvirágzását láták.
