A magyar gyapju finomsága és a harminczad.
A magyar gyapju finomsága és a harminczad.
Sokan igen nagy sulyt helyeznek abban: valjon egy ország a külfölddel való kereskedésében többet hoz e be, mint kiviszen és megforditva. Én pedig illynemü kereskedési mérlegekre, ha ezek csupán becsü szerinti meghatározott pénzértéken alapulnak, keveset szoktam adni, mert e pénzérték önkényes és felette csalékony. Ez átalános észrevétel alól nem tudom kivenni azon harminczad- s vámitáblázatokat is, mellyek a közönséges udvari kamara főszámvevői hivatala által a magyar birodalom s az austriai örökös tartományok közt folytatott kereskedésre nézve évenként hivatalosan közöltetnek. Ugyanis e táblázatok szerint 1831től kezdve bezárólag 1845-ig Magyarország az austriai tartományokkal folytatott kereskedésében évenkint 5–20 s 15 év leforgása alatt pedig összesen 160,000,000 ezüst forintot nyert volna. A legutóbb közlött 1845-ik mérleg is azt tanusitja, hogy mi az austriai tartományokba 59,779,299 pft áru termékeket vittünk ki; holott ezek nekünk csak 54,933,524 pftnyi árut adtak, s igy hazánk 1845-ben ujolag 4,845, 775 ezüst ftot nyert. E kedvező eredménynek nálamnál jobban ki sem örvendene, de bizony ennek valódisága iránt, ha a fennevezett harminczadi táblázatot átvizsgálom, bennem alapos kétség támad, s nem hogy azt hinném, hogy mi külfölddeli kereskedésünkben több milliót nyernénk, sőt inkább meggyőződöm arról, hogy mi mind az austriai örökös tartományokkal, mind a többi külfölddel folytatott kereskedésünkben szenvedőleg állunk. Okaimnak nagyobb részét most elmellőzvén, s fejtegetését más alkalomra halasztván, ez uttal csak egy főkereskedési czikkre figyelmeztetem az olvasó közönséget. Magyarországnak legfontosabb kiviteli czikke a nyers gyapju, mert ebből 1831–1840-ig középszámmal évenként 234,958 mázsa vitetett ki az austriai örökös tartományokba; 1845-ben pedig ugyan ezeknek 224,446 mázsát adtunk el 17,155,680 pengő forint értékben, azaz maga a gyapju értéke közel egy harmadát tette az austriai tartományokba kivitt magyar termékek összes értékének. Ugyde e czikknél meglepőleg olvassuk azt, hogy a harminczad minden kivitt magyar gyapju mázsájának értékét 80 ezüst forintra teszi; holott ha idegen országokból hozatik az austriai tartományokba nyers gyapju, az csak felényire t. i. 40 ezüst forintra becsültetik, okául e szerfeletti különbségnek a többször emlitett hivatalos harminczadi táblázat azt mondván: miszerint a magyar gyapju a külföldről behozott gyapjuknál sokkal nemesebb és finomabb. Ez állitásnak minden magyar hazafi örvendhet, s igaz is, hagy a nemesitett juhtenyésztés utóbbi években szép előhaladást tett; valamint azt is tudom, hogy a német gazdák egyetemes közgyülésein a legközelebbi években finomságot tekintve, mindig a magyar gyapju nyerte el az elsőséget, nevezetesen Károlyi Lajos s Hunyady József grófok által kiküldött gyapju-bundák kitünő finomságuak voltak: de más részről az is igaz, hogy azon 214,446 mázsa gyapjunak legnagyobb részét csak középfinomságu gyapju teszi, mellynek mázsáját egyremásra 60 pengő ftnál többre becsülni alig 912lehet. Ebből világos, hogy ha csak magát a gyapjut a valóságos értékre reducáljuk, már akkor is az állitólagos 4 millió pftnyi nyereség, mellyet nekünk az austriai tartományokkali kereskedés adna, tökéletesen elenyészik, ha pedig tul ságosan becsült többi termékeinket szinte valódi értékükre devalválnók, ugy mindenki meggyőződhetnék; hogy fentebbi állitásom, „miszerint a magyar birodalom az austriai tartományokkal folytatott kereskedésében inkább passive mint active áll” nem szőrszálhasogató kétkedés, hanem markolható igazság.
