Utánzandó példa.
Utánzandó példa.
A magyar gyárak üzletének legnagyobb akadálya többek közt a gyármunkások hiánya, a köznép szerfeletti tudatlansága és neveletlensége. Miképen lehessen ezen akadályt czélszerüen elháritani, erre nézve követendő példát adott a felső-remetei vasgyár (Ung vmegyében). Jelenlegi birtokosa e gyárnak gróf Sztáray Vincze és gróf Sztáray Nepomuk örökösei; 1844-dik év october havától Geiszberger Ferencz és Pondelicsek Albert urak által haszonbérbe vétetett, kik közül az utolsó annak jelenlegi igazgatója is. Magáról a gyárról más számban bővebben fogunk értekezni, mert megérdemli. Ez uttal csak azt akarom megemliteni, hogy e gyár felvirágzásának is nagy akadálya volt a környékbeli nép tudatlansága s henyesége, kik kevéssel beelégedve, a mindennapin tul mit sem kivánnak. Népiskolák és tanitók első szükségei minden helynek, mellyek által vágy ébred benne önszükségeit megismerni, s a munkára ösztönt nyer. Tanuja ennek az itt felállitott iskola, melly a mióta áll, mind több, mind ügyesebb munkások növekednek. Fizettetik ennek tanitója az összes vasgyári személyzet által összetett pénzből, minden munkás ugyanis egy forintból egy garast tartozik betenni a közpénztárba, melly 1837 óta 10,000 forintra szaporodott. A tanitó, a vasgyári személyzet növendékeit 6-tól 12 esztendős korukig állandóul, ez időtől fogva a vasgyári munkaszünés ideje alatt vasárnaponként oktatni köteles. E pénztárból fizettetik az orvos, s ebből állittatott fel az itteni gyógyszertár is, valamint a betegek, kik semmit nem kereshetnek, és az itt elhalt munkások özvegyei és árvái is. Tizenhat év óta idegen munkások e gyárba nem vétetnek, s az egész az itteni ifjuságból telik ki.
