Debreczen jul. 23. A hazai tudományosság, különösen a debreczeni h. 6. főiskola érzékeny csapást szenvedett mára viradólag 2 1/2 órakor, 15 napi hagymáz áldozatául elhalni látván orvostudor néh. tek. t. Csécsi Nagy Imre urat, nevezett főiskolában, mellynek ez évben igazgatója is vala, vegytan és terményrajz ny, r. tanárát, a magyar academia és kir m. természettudományi társulat tagját, ns Zabblch vm. tb. tanári hivatala 8-dik, munkás élte 42-dik évében. Részvéttel fogja hallani a haza, melly csak nemes törekvésü fiaiban él, egyik jeles irójának, a nevelés és természettudományok terén elismert érdemünek, illy kora, illy véletlen elhunytát, de a veszteségérzet háromszorosan keserü kelyhe azoké, kik a dicsőültnek lelke fényéhez s szive melegéhez közelebb állottunk, tiszttársaié, az iskolai igazgatóságé, s tanuló ifjuságé, az érdemben őszült 84 éves atyáé, (nyugalomra lépett esperest nt. Csécsi Nagy János ur) a hű testvéreké, a három gyenge koru árváé. S van e vérzőbb fájdalom, mint melly dicsekedő egyfelől, – mivel tárgya olly méltó, de vigasz nélküli másfelől, mivel a csapás-okozta ürt kipótolhatlannak érzi, kipótolhatlannak a magányos viszonyokat, kipótolhatlannak a közügyet illetőleg?