Természettani felolvasások.
Természettani felolvasások.
A melegről.
1) Ki ne ismerné azon hatás vagy befolyás nagyságát, mellyet a meleg vagy melegség egész egyéniségünkre gyakorol, nélküle egy perczig sem állhatunk fen, tulnyomó erővel bir minden körülmények, s viszonyok felett, egészséges vágy beteges állapotunkban. Az életmüves testek létezésöket a melegnek köszönhetik, s hogy az életműtlenek hol kemény, hol folyó, hol ruganyos állapotban jöhessenek elő, ismét a meleg eszközli; a testek benső összeköttetéseinél, rokonulások vagy egyesülésüknél, az ugynevezett vegyműködéseknél főszereplő; az időjárás meneteli iránya, s nagyjára a légköri tünemények minősége, a meleg kisebb vagy nagyobb mennyiségbeni jelenlététől függ, ugyszintén a melegnek a földfelületéni miképeni elözönlésétől függnek a különböző égalji események, s hatása minőségén alapszik a növény- és állatvilág sok fajusága.
Illy nagy hatással bir a melegség az egész természetre, s főleg mi reánk emberekre; teremtő, fentartó s romboló erejének mindnyájan alá vagyunk vettetve. Hogy lehessen ezen hatással találkoznunk, az életfentartására megkivántató meleg-mennyiséget eszközölnünk, kifejtenünk s biztositanunk, hogy lehet a melegnek ugy az életmüves mint az életműtlen testekre gyakorló befolyását az ipar, a gazdaság s a háztartás körül kellő irányban alkalmaznunk, mind olly elkerülhetlenül 993szükséges tudnivalók, miszerint természettani felolvasásunkat, a melegnél hasznosabb; s érdekesebb tárgygyal nem kezdhettük volna meg.
A testek, mellyekkel érintkezésbe jövünk, érző eszközeinkre különböző benyomást gyakorolnak, ezt hatása, minősége szerint meleg vagy hideg-gel szoktuk kifejezni, p. o. a légről nyárban azt mondjuk, hogy meleg, télben pedig, hogy hideg, a szerint a mint a meleg jelenlétét érezzük, vagy nem érezzük. Ha a melegség annyira növekszik, hogy testünkre nézve kellemetlen vagy épen kiállhatatlan hőség-gel fejezzük ki, s ezen elnevezést a nélkül, hogy az átmeneti határt kijelelnök, folytonos növekedése, mellett megtartjuk egész az izzás-ig, izzóhőség-ig, mellynek jelenléte a kérdéses test világitó fénye által mutatkozik, ha pedig egy test a maga melegségét lassanként elveszti, azaz ha a melegség jelenlétét nem érezzük, azt mondjuk, és pedig ismét minden átmeneti határ kijelölése nélkül, hogy hideg, s ez folytonosan növekedhetik azon pontig, mikor minden megfagy, megmerevül. –
E szerint tehát melegről vagy hidegről beszélünk, a nélkül, hogy a kettő közti határt, melly t. i. egyiket a másiktól elválasztja, kijelelnők; ezt azonban már a melegségi hatás viszonyossága végett sem tehetjük, mert hiszen némelly ember meleget érez ott, hol más fázik, vagy hidegről beszél, s megforditva; aztán meg ha például egy izzásba hozott vas melegségi fokozata annyira alászállt, hogy erő eszközeink által jelenlétét nem érezzük, nem azt mondjuk-e róla, hogy hideg; pedig sokkal melegebb a jégnél?
Ha ezen okoskodást tovább folytatjuk, azon eredményre jutunk, miszerint melegség van, és pedig kisebb nagyobb mértékben érezhető, de az mit közönségesen hidegnek neveznek, nincsen, ezen hideg semmi nem egyéb, mint viszonyos melegség, avagy nem azon testeket szoktuk-e átalában hidegeknek nevezni, mellyek más testekkel összehasonlitva kevesebb meleg-mennyiséggel birnak? mert hiszen hányszor, nem beszélünk meleg télről, holott sokkal kevesebb melegmennyiség van jelen, mint nyáron, ha hideg vagy hüvös, időjárásról panaszkodunk. Átalában tehát felállithatjuk miszerint melegség van, és pedig különböző fokozatu, s tanlagosan egyedül erről lehet szó, hidegség nincs, hanem mint a közéletben lábra kapott elnevezést a nélkül, hogy a tudomány lényegének ártanánk, használhatjuk, értvén alatta, egy bizonyos mennyiségü melegség hiányát, vagy jelen nem létét.
Helyén van talán megmutatnunk, miszerint a legnagyobb hideg is rejt magában bizonyos mennyiségü melegséget, melly mindig elég arra, hogy a nálánál nagyobb hidegségi fokozat mellett megmerevült testet rendes állapotába visszaállitsa, hogy azonban okoskodásunk minden magyarázat nélkül, tehát magamagát felvilágositva, érthető legyen, kezdjük a melegség izzó fokozatánál, s menjünk lassanként éghajlatunk alatt csak mesterséges fogások által előállitható legnagyobb hidegség, azaz melegséghiány fokozatáig.
Hogyha egy darab izzó vasra bizonyos mennyiségü ólmot teszünk, az ólom elolvad, a vas pedig annyit veszitend el a maga melegségéből, mennyi az ólom felolvadására megkivántatik; vegyünk egy darab forró ólmot, tegyünk rá egy darab viaszt, ebben az esetben az ólom fog a maga melegségéből annyit elveszteni, mennyi a viasz elolvadhatására, 994szükséges; hasonló melegveszteség az egyik, s nyereség a másik részre történik, ha egy darab jeget bizonyos mennyiségü mérsékelt melegséggel biró viaszszal hozunk érintkezésbe. De folytassuk tovább, s menjünk által a hideg, megfagyott, azaz észre nem vehető melegséggel biró testekre. E végre tudjuk, hogy a higany csakigen nagy melegséghiány, tehát igen nagy hidegségi fokozat mellett lehet merővé, hogyha azonban azt merevült állapotban rá teszszük egy darab jégre, visszanyeri előbbeni folyó állapotát, azaz: a jég annyit veszitend el a maga melegségéből, (tehát a jég bir melegséggel?) mennyi a higany felolvasztására, azaz merev vagy fagyott állapotából folyová változtatására megkivántatik, továbbá tudjuk, hogy mesterséges fogások által a higany megfagyását eszközlő melegséghiánynál nagyobb hidegségi fokozatot igénylő légecssavas égenyt (Salpeteraether) merevült állapotba hozhatni, és ha egy darab illynemü jegeczre bizony nagyságu merevült higanyt teszünk, ez utolsó visszanyeri előbbeni folyó állapotát, mert a légecssavas égenyjég szerfelett nagy hidegségi fokozata mellett is bir annyi melegséggel, hogy a nálánál csekélyebb hidegség mellett megfagyott higanyt felolvaszthassa.
És már most a meleg és hideg közti viszonyosságot meghatározván, mielőtt a feljebb emlitett kérdéseket tárgyalás alá vennők, szükség tudnunk, mi tehát tulajdonképen az a meleg, melegség, vagy mi az mi őt létrehozza, vagy kifejti?
Minthogy a meleget, melly bizonyos testből kihat, nemcsak közvetlen, hanem közvetett, tehát nagyobb távolságban is érezzük, azt mondjuk, miszerint a meleg létezését nem lehet a test anyagi sajátságának tulajdonitanunk, mert hiszen a nap sugárainak jótékony hatására nézve nem a nap sulylyal biró, tehát anyagi része az, melly a földre leszállván, látási eszközeinkre a világot, testünkre nézve pedig a melegség érzetét kifejti, következőleg egy műtevő-nek kell jelen lenni, melly a test anyagától – bár azt tökéletesen elözönli, – egészben különbözik, s az emlitett jeleneteket előidézi; ezen műtevőt – (calorique – magyarul hőanyag-nak, vagy közönségesen meleg-nek, melegségnek, nevezik, de ez nem tökéletes elnevezés, midőn ugy az előállitó, vagy létrehozó oknak, mint magának az okozatnak, eredménynek egy ugyan azon nevet adunk; ugy vagyunk a hang-gal is, hangnak nevezzük azon érzést, mellyet bizonyos körülünk fekvő testek halló műszereinkre gyakorolnak, s hangnak nevezzük magát a léterőt, és melly ezen érzést kifejti, és igy mindkét esetben ugy a meleg mint a hangra nézve, ugy a léterőnek mint eredményének egy ugyan azon nevet adunk. Ezen névbeli összeütközés azonban tanlagos tekintetben zavart nem idézhet elő, mert hiszen mágából a tárgyalásból ki lehet venni, valjon magáról a létadó okról-, léterőről- vagy okozatáról-, eredményéről- legyen a szó, azaz, hogy milly értelemben kell az elnevezést vennünk.
A fölebbi kérdésre felelőleg t. i., hogy mi leygen a meleg, vagy az azt létrehozó erő, röviden csak azt mondjuk, miszerint vagynak a természetben bizonyos erények, tárgyak, p. o. villanyosság, délejesség stb., mellyeknek bizonyos létokát 2x2=4 tehát mathematikai biztossággal nem határozhatjuk meg, hanem felállitunk egy a kérdéses tárgy természetével megegyező alap-okot (hypothesis), és ha minden jelenetet, következményt, a felvett létokra visszavihetünk 995bár azt, be nem bizonyitva, valóságos alap-oknak tekintjük, igy vagyunk a melegséggel is, erre nézve a következő hypothesis van felállitva miszerint a meleg vagy melegség egy a légnél sokkal finomabb, az egész földet körülövező, minden testtel bensőleg összekötött állapotban levő, de azért szerfelett mozgékony és ruganyos aethernemü folyadék.
Ezen hypothesist a nélkül, hogy a mellette vagy ellene felhozott czáfokokat elősorolnók elfogadván, csak azt jegyezzük meg, miszerint jóllehet a melegségi anyag lényegét nem ismerjük, mindazonáltal birunk olly eszközökkel, mellyek által képesek vagyunk ezen nagy szerepet játszó természeti erő forrásait, hatásának törvényeit, közlekedési utjait, s azon sajátságokat, mellyek a különböző testekkeli benső összeköttetésből folynak, a föld felületéni szétözönlését kimutatni, s czélszerün alkalmazni ugy saját egyéniségünkre, mint mellékes viszonyainkra, mert bármilly alárendelt állásban vagyunk is a melegség irányában, a mennyiben t. i. befolyásától egy pillanatig sem lehetünk mentek, vagynak módok, mellyek által azt czélszerü alkalmazásra kényszerithetjük, mennyiben előállitani, elnyomni, egyik helytől a másikra vezetni stb. stb. képesek vagyunk. – Minthogy azonban ezen czélszerü alkalmazás csak amaz esetben kivihető, ha birjuk és ismerjük azon eszközöket, mellyek által a meleg-mennyiség nagyságát tökételesen meghatározhatni, – ismerkedjünk meg legelőbb is az ugynevezett melegmérővel = hévmérővel.
Almer.
