A horvátországi museumról
A horvátországi museumról
következőket közölnek a Novine n.–s.–d.: „zágrábi museumunk már mindenfelé figyelmet gerjesztett. E museum a horvát-tót gazd. egyesület eszközléséből keletkezett és fejlődött. Ez egyesület minden beküldött kincset és gyüjteményt gonddal őriz, és a további gyüjtés költségeit is viseli. Az egyesületnek elnöke e vonatkozásban fölötte nagy érdemeket szerzett; zajtalanul hat, de hatása a hazafi delőtt nem ismeretlen, s tisztelettel adózik érte. A museum gyüjteményei, minők a pénz-, állat-, növény-, ásvány-, földismei, ótani- s más egyéb gyüjtemények már most is, fönállások rövidsége mellett is gazdagok, – gyarapodnak naponkint annyira, miszerint kevés példája lehet a museumok illy gyors alakultának. A gyüjtelékek, ugy szólván áradnak. – S ámbár ez fölötte örvendetes, még is van némi óhajtandó. – Rakovecz Károly, e gyüjtemények őre, megtörhetlen szorgalommal gyüjtögetett eddig egy két száz forintot, s ezeken beszerzette a szekrényeket és tartókat. De ezentul erre is közebb gondnak kell forditatnia. Mindenek előtt a helyszüke lesz figyelembe veendő. A másik gond: a tőke legyen, museumunknak legkevesebbje sincs, miről rendelkezhetnék, – mindent adakozásoktól kell várnia. De hogy az illy önkéntes adományok nem biztos alapjai, a kivált nemzeti közintézeteknek, bizonyitani nem kell. Bizonyosabb forrásokhoz kell folyamodni. Tetemes tőke kell, mellyel a museum megállapitathassék, és fölszereltethessék a nemzethez méltólag s utódinkra nézve tanulságosan. Legalább 50,000 pftnyi tőke szükséges. Tartományi gyülésünkön kellene azt kivetni, stb.
Adtuk e közleményt mi is, mert hasznos tudni közintézeteink hol, s minő sikerrel keletkezését, s mert például ohajtanók vétetni horvát testvéreinknek lelkes, buzgó s eredményhez vezető törekvéseiket. Nálunk a közügy-pártolás, ugy látszik, nem nyer kebleinktől illy éltető meleget. Tekintsük 1031országos museumunk ügyét. Ebben a régiségek őrének saját költségén kelle polczokat veretni össze, hogy gazdag gyüjteményét szétrakhassa. – Bizony, jövő országgyülésünknek figyelmét ez országos intézetünkre különösen kellend kikérnünk. –
