Az életbiztositó intézetekről átalánosan.
Az életbiztositó intézetekről átalánosan.
(Vége.)
Szólottam előbbi czikkemben átalánosan az életbiztositó intézetekről, azok hasznairól, s azon ezerféle esetekről, mellyekben élete biztositása, vagy biztositatása által segithet magán bárki is, nehány abban előforduló eseteket idézvén fel; nem ugyan tudományos szerkezetben, mert czélom az egyszerűség, s könnyen érthetőség, nem is körülményesen leirva, s előadva az eseteket, mert hiszen a használatba venni kivánónak áll érdekében a használat módját kikutatni; nem is igyekeztem eddigi beszédem folyamán az életbiztositást erőszakkal bele beszélni az olvasóba, mert hiszen a ki a hasznokat, s jótékonyságot látja, mézes dicséretek nélkül is meggyőződik annak közhasznuságáról; a kit pedig a látott hasznok, s használati módok sokszerüsége, sem győz meg, azt bármelly ciceroi ékesszólás sem képes a régi kerékvágásból kimozditani: értekezésem következő részében szólandok az életbiztositó intézetek, szerkezete módjáról, számitásaikról, s azon alapról, mellyre számitásaikat legbiztosabban, és csaknem csalhatatlanul épithetik. –
Az életbiztositó intézetek számitásainak legbiztosabb alapja a halálozási, tabellák; minél tökéletesebbek a halálozási tabellák, annál tökéletesebbek az alapszámitások. Tökéletes halálozási tabellát, vagy rendszert lehet késziteni az ország népessége pontos összeirásából, a pontos összeirás után gondosan készitett születési és halálozási lajstromokból figyelmesen kisérvén szerkeszteni akaró a. különböző életkorok közti halálozási különbséget, és az éghajlat, eledelek stb. befolyását a halálozásokra. Azonban olly tökéletes és pontos halálozási rendszert, melly az egész világra alkalmazható lenne, késziteni nem lehet, mivel az emberek szaporodása és fogyása az emberek Életmódja, természete, foglalkozása, éghajlat, élelemszerek, erkölcshöz képet változó.
A tizenhatodik század vége felé voltak már Angliában születési és halálozási hivatalos lajstromok, de azok, mint az egyházi hivatal mellékes működésének szüleményei olly 1194pontatlanok, s tökéletlenek valának, hogy halálozási tabellák készitésére épen nem alkalmaztathattak. Szerencsésebb volt egy illy halálozási rendszer készitésében Neumann Gáspár hittan-tudor, s Boroszlóban 5869 különböző életkoru, s módu egyéneket vevén vizsgálata, s figyelme tárgyául, azon tapasztalatra jött, hogy a fentebbi egyénekből 5 év elforgása alatt 1687–1691 haltak el. Szerző a halálozási eseteket életkor és nemre tekintettel havonként jegyezgette, s a születtekkel folytonosan összehasonlitgatta; miből azt is tapasztalta, hogy a születtek száma folytonosan, ha bár csekélységgel is haladja a holtak számát. Ezen halálozási rendszerre aztán biztosabban lehete épiteni, mint a londoni hivatalos születési és halálozási lajstromokra; de azért nem lehet az angoloktól a dicsőséget megtagadni, mivel ők törték meg a jeget, és Angliában a sok bevándorlások, s kiköltözések miatt a legjobb akarat, a legügyesebb, s kiszámitóbb ész sem lett volna képes tökéleteset késziteni; de nem lehet annyiban sem, mivel Neumann Gáspár rendszerét, miután csakugyan voltak hiányai – dr. Halley angol tudós tökéletesitette.
Az életbiztositó intézetek felállitásához sokáig Halley rendszerét használták, mig nem 1742-ben Kerseboom V. rendszere jelent meg; melly a hollandiai kamatbiztositó intézet több ezer részvevői között 130 évnyi időköz lefolyása alatt gyüjtött tapasztalatokon alapult. Azonban Antoine de Parcieux franczia tudós 1746-ban megjelent, mély szakértéssel irt és sok ujat magában foglaló munkája Kerseboom rendszerét is letüntette. Ő ugyanis hat halálozási táblát közlött, előadván egyszersmind, a tényeket, s eseteket, mellyek ezekre alapul szolgáltak, s a készités módját is bőven kifejtvén. Ezen tabellák közül az elsőt a franczia tontinák részvevői közt 1689–1696 szerzett tapasztalatok, négyet különböző barátzárdák, a hatodikat pedig apácza-kolostor halálozás-lajstromai után készitette, melly utóbbiakból az derült ki, hogy nők közt csekélyebb a halálozás, mint férfiak közt. Annyi mindazáltal igaz, s bizvást állithatjuk Parcieux tapasztalata ellenére, hogy a zárdákban tapasztalt nemi halálozási különbséget a közéletbeli tapasztalás nem mindig igazolja; vagy ha nők kevesebb: számmal halnak is meg, annak oka nem a nők életrevalóbbsága, hanem az hogy a férfiak életmódjuk, mesterségük, s hivataluknál fogva több, s különbözőbb veszélyeknek vannak kitéve. A természet már kezdetben számitott arra, hogy a két nem közti sulyegyen a halálozás és születés aránytalansága által fel ne 1195bomoljék; azért hoz évenkint létre több férfit mint nőt, mivel több férfi vesz el évenkint mint nő. Egy tengeri vész hány hajóst temet hullám-sirokba, midőn azoknak nőik bölcsőket ringatva házuk falaitól védetnek a vihar dulásai ellen. Egy véres háboru ezerenkint kaszabolja le a férfiakat, midőn azok nőiket, átalában a nőket bántatlan hagyja a háboruskodás dühe. Egyébiránt ha kisebb is a halálozási veszedelem nők, mint férfiak közt, életbiztositás tekintetében legkisebb figyelmet sem érdemel, miután a férfiak közül, ha többen halnának is el évenkint – csakugyan mindig nagyobb számmal vannak biztositottak, mint a nők közül, s igy a férfiak által biztositott összegek csak ugyan elégségesek a történhető halálozási veszedelmek fedezésére.
Azon időtájban, midőn Antoine de Parcieux Francziaországban kiadta halálozási rendszerét, jelent meg Németországban Süssmilch „isteni végzés” czimü e tárgyra vonatkozó munkája, mellyet később Baumann tökéletesitett anynyira, hogy sok valószinüségen nyugvó német intézetek alapitották rá számitásaikat. Süssmilch ezen halálozási rendszert egymástól távol eső városok- és falukban, különböző életkori és rangu emberek közt különböző időkben történt halálozási tapasztalatokon épitette, s mint nagy szorgalommal, fáradsággal, páratlan ügyességgel készitett gyüjtemény méltán közfigyelmet vivott ki, s használtatik még ma is.
Az eddig emlitett, s emlithető számos halálozási rendszerek közt figyelmet, s emlitést érdemel a londoni Equitable életbiztositó intézet halálozási tabellája, mellyet jelenlegi titoknoka Morgan Arthur épen olly ügyességgel, mint szakértéssel dolgozott, s adott ki 1834-ben. Ezen tabella az Equitable keletkezte azaz 1762–1829, 5164 halálozási esetet foglal magában, és épen azért dicsérendő mivel a londoni legrégibb és jelenleg legtökéletesebb életbiztositó intézet, mint alapon ezen nyugszik.
A halálozási tabella tehát az alap, mellyre bármelly életbiztositó intézetet épiteni s állitani lehet, és hogy az egész alkotmány tökéletes legyen, az alapnak kell tökéletes, és szilárdnak lenni. A mü s az intézet tökéletessége alatt értetik, hogy a kiszámitástól soha igen távol ne essenek, azaz se meg ne haladják, se sokkal kevesebbek ne legyenek a halálozási veszedelmek; mert azt – hogy mindig egyek, és ugyanazonok legyenek a halálozási veszedelmek, és a kiszámitás – azt embertől, mint embertulit – követelni józan észszel nem is lehet. Elég ha a valószinüséget olly megközelitőleg eltalálja, hogy csak nem egy és ugyanazon a valóval. A valószinüségre alapitott számitás körülbelől ezen elv körül forog. Például: ha ezen s ezen halálozási tabella szerint a közéletben – hol öreg, ifju, csecsemő, elaggott, kórházbeli, katona, ur, koldus együtt él – ezer vagy két ezer egyén közül egy év alatt ennyi s ennyi meghal, – azon esetre, ha ezen tapasztalás tárgyaul felvett egyének társaságba állanának, s a társaság kötelezné magát, hogy a közülök év folytán kihalt egyének maradékait részvét-aránylagosan dijazni fogja; megnyit kellene a belépőknek életkorra tekintettel, vagy a nélkül biztositott összegükhöz aránylag fizetni, hogy a társaság igéretét viszontlagosan teljesithesse? A halálozási tabella szerint tapasztalt, halálozási veszedelem felszámittatik, s ezen veszedelemhez aránylagosan a biztositási alapul szolgálandó összeg a társaság tagjaira kivettetik. Azonban hogy ezen alapszámitás, melly 1196a közéletben tapasztalt halálozási veszedelemre van épitve, lehető legkevésbé csalhasson, az intézet csupán csak egészséges és megállapodott koru egyéneket vesz fel, kik közt valószinüleg soha sem lesz akkora a halálozási veszedelem, mint a közéletben, s igy valószinüleg igaz, hogy a közéletbeni tapasztalatok után kivetett összeg többnyire elégséges az illy részvevők közt történni szokott halálozási veszedelem fedezésére.
Ugyanazon egy halálozási rendszerre háromféle alaku életbiztositó intézetet lehet állitani: u. m. részvényest, kölcsönöst, és vegyest. Ezen intézetek közül mindegyik ugyanazon jót eszközli, csak hogy különböző feltételek mellett; mindenik teljesiti a kötelezett igéretet, csak hogy egyik terhesebb, a másik kedvezőbb kötelezettségért. A három különböző alaku életbiztositó intézetek közti lényeges különbséget röviden előadandom, hogy a résztvenni kivánó tájékozhassa magát.
a) Részvényes biztositási alak. Több pénzes egyének összeállanak, s bizonyos meghatározott összeget tesznek le, a végett, hogy ha alapszámitásaiktól eltérne, s felül haladná azt a halálozási veszedelem, vagy bármelly más veszteség érné a társaságot, azon esetben a biztositék-alapul letett vagyonból pótolja szenvedett kárát, vagy teljesiti a biztositottaknak tett igéretet. Ezen biztositék lekötése által koczkára teszik ki ugyan a részvényesek vagyonukat, de egyszersmind jogot vásároltak maguknak, hogy a meg nem történendő károsodás eseteiben nyerendő haszonból csak ők osztakozhassanak. Részvényes társaságoknál tehát a részvényes tagok koczkáztatják vagyonukat azért, hogy nyerhessenek; s igen valószinű, hogy miután társaságuk pontos kiszámitáson alapul, gyakrabban előjönnek azon esetek, mellyekben a részvényesek nyereségen osztoznak, mint azok, mellyekben a biztositékul lekötött vagyonból kell a veszteséget pótolni, – mert ha az alapszámitásból az derülne ki, hogy a veszteséget hozó esetek gyakrabban fordulandnak elő a társaság életében, mint a nyereséggel kecsegtetők; nem csak valószinü, hanem való igaz, hogy részvényes társaság részvény-jegyeibe egy pénztőzsér, vagy nyerészkedő sem fektetné vagyonát. Nyereség csak ott képzelhető a hol veszteség történt; a hol tehát a részvényes tagok nyernek, ott valakinek veszteni kell, és a vesztők csak a biztositó részvevők lehetnek, miután a halálozási veszedelmeket azon évekre is tartoznak megfizetni, mellyekben azok számitáson felül nem fordultak elő.
b) Kölcsönös életbiztositási alak. A kölcsönös intézetek változatlan elve a feltétlen nyilvánosság, – midőn a részvényesek épen az ellenkezőt, a feltétlen titkolódzást tüzik ki vezérelvül, mivel számadásaikat, kezelésüket, s más viszonyaikat, mellyekből irigylendő nyereményi osztatalék-részük kivilágolnék, nem igen szokták a közönséggel nyilvánosan tudatni. Azért nagyon csalódik ki azt hiszi, mikép a részvényes társaságok által évenkint közzé tett számadás az intézet valóságos miben létét, s belső viszonyait tükrözi. Kölcsönös intézetek alakitásakor az alakitók biztositékot nem tesznek le, hanem a részvevők egymást kölcsönösen biztositják a felől, hogy minden számadási év folytán történhető halálozási veszedelmet kölcsönösen viselendnek, s minden kölcsönösen egymásnak tett igéretet kölcsönösen teljesitendnek; viszont a reménylhető haszon és nyereségben aránylagosan, és kölcsönösen részesülendnek. Ha már 1197részvényes intézeteknél felteszszük – mert fel is kell tennünk, ha csak puszta rajoskodókat, s ábrándosokat nem akarunk képzelni – hogy a nyereséggel jutalmazó esetek gyakrabban fordulnak elő, mint a veszteséget hozók; fel kell tennünk, hogy kölcsönös, intézeteknél is – mellyek ugyanazon halálozási tabellára épitett számitásokon nyugosznak – gyakrabban fordulnak elő azon esetek, mellyekben a részvevők nyerendnek, mint azok, mellyekben a kölcsönösen szenvedett veszteséget kölcsönösen pótolni kell. Részvényes intézeteknél részvényes tagok évi számadás bezárása után megosztakoznak a nyereségen, s a következő évekre mindig egy, és ugyanazon összeget vetik ki a biztositó részvevőkre; kölcsönös intézeteknél is vissza kellene adni a nyereséget, de mivel részvevőknek különben is be kell fizetni a következő évi kölcsönös biztositéki összeget: a helyett tehát, hogy részvevők kiosztanák maguk közt a halálozási veszedelmek fedezésére forditott összegből fenmaradt mennyiséget; s ujolag azután vetnék ki a következő évben történendő halálozási veszedelem fedezésére szükséges öszletet, a helyett mondom, osztalékrészét mindegyik részvevő az intézet pénztárában hagyja, s csak a lefolyt évi halálozási veszedelem pótlása miatt szenvedett pénztári hiányt vetik ki kölcsönösen, és aránylagosan egymásra. És ha néha megtörténik is, hogy részvevőkre a tehetősebb biztositók halála, vagy nagyobb halálozási veszedelem miatt a számitási tabellában kitett részvétdijnál több vettetnék ki, miután áll, hogy a nyereséges esetek gyakrabban fordulnak elő minden intézet életében, mint a veszteséggel sujtók; két három év ismét egyensulyozza magát, s részvevők a tabellában kitett részvétdijnál többet csakugyan egyre s másra számitva, soha nem fizetnek. Szükségesnek látom e helyen megjegyezni, mit értünk életbiztositó intézeteknél az annyiszor emlitett halálozási veszedelem alatt. Halálozási veszedelem alatt értetnek egyszerüen azon halál-esetek, mellyek évenkint a biztositó részvevők közt előfordulnak, – e szerint nagyobb halálozási veszedelem az, midőn intézeti részvevők közül a halálozási tabellában kitett mennyiségnél több vagy valamelly évben mind nagyobb tőkét biztositó részvevők halnak el; kisebb halálozási veszedelem az ellenkező.
c) Vegyes életbiztositási alak. A fentebb emlitett két alak van az illy nemü intézetekben egyesitve, vagy helyesebben összezavarva. Biztositéki pénzalapot tesznek ugyan le a részvényesek, de ha nyerességük felesleges, azt minden ötödik vagy tizedik évben a biztositó részvevők közt aránylagosan felosztják. Ezen intézet első pillanatra igazságosnak látszik ugyan, de komolyabb vizsgálat után az tünik ki, hogy a részvényeseknél is igaztalanabb. Mert azok nyiltan bevallják, hogy ők nyereségért, önhasznukért működnek, s a nyereségben a részvényes tagokon kivül senkit sem részeltetnek, – midőn azok azt akarják elhitetni nyereségük visszaosztása által, mikép ők közhasznuak; holott épen ezen visszaosztással sértik meg az osztó igazságot, midőn azon nyereségben, melly az öt s tiz év elfolyása alatt meghalt részvevőket is illette volna, csupán az életben maradtakat részesiti.
A mennyire lehetett igyekeztem a három különböző alaku intézetek közti párhuzamot, minél világosabb, s élénkebb szinben tüntetni fel; de mivel – nem az én hibám – hanem az eszmék s fogalmak ujdonsága miatt lehetnek sokan, kik azt mégis kellőleg fel nem fogták: szükségesnek 1198látom fentebb mondottakat gyakorlatilag is felvilágositani. Például:
Ha valamelly részvényes lábra állitott életbiztositó intézet 400 részvevő által biztositott 200,000 ft. tőkétől bevesz bizonyos évben 40,000 ft. részvét-dijt, s a 400 részvevőből meghal 15, s ezen 15 kihaltnak fizet 13,000 ft, biztositott tőkét, a társaság pénztárában marad 27,000 ft. Ezen 27,000 fton a részvény-tulajdonosok, mint az évi nyereségen megosztakoznak, a részvevők pedig és az uj belépők következő évre fizetendik a kiszámitási tabellában életkorukra kitett mennyiséget.
Ha valamelly kölcsönös lábra állitott életbiztositó intézet ugyan 400 részvevő által biztositott 200,000 ft. tőkétől bevesz bizonyos évben 18,000 ft. részvétdijt, s a 400 részvevőből meghal 15, s ezen 15 kihaltnak fizet 13,000 ft. biztositott tőkét, a társaság pénztárában marad 5000 ft. Ezen 5000 ftot, mint az évi nyereséget fel lehetne ugyan részvevőknek maguk közt osztaniok, de mivel a halálozási veszedelem által szenvedett 13,000 ft. pénztárhiányt a következő évre csakugyan ki kell 18,000 ftra egészitniök; az 5000 ft. nyereséget tehát nem osztják fel maguk közt, hanem csak 13,000 és nem 18,000 ftot vetnek ki egymásra, miből az világlik ki, hogy kölcsönös intézeti részvevőknek azon évben a kiszámitási tabellán kitelt mennyiségnél kevesebbet kellett fizetniök.
Ha valamelly vegyes lábra állitott intézet ugyan 400 részvevő által biztositott 200,000 ftr tőkétől bevesz bizonyos évben 40,000 ft. részvételdíjt, s a 400 részvevőből meghal 15, s ezen 15 kihaltnak fizet 13,000 ft. biztositott tőkét, a társaság pénztárában marad 27,000 ft. Ezen 27,000 fton, mint az évi nyereségen a részvényeseknek meg kellene osztozniok, de mivel ezen jótékony intézet elvével ellenkezik a nyerészkedés, csak 20,000 fton osztoznak a részvényesek, a 7000 ftot pedig biztositó részvevők közt osztják ki, mint feleslegest.
Mi a lényeges különbség e három intézet közt, ugy hiszem megértette a tisztelt olvasó, – még azon kérdésre kell felelnem: „miért hogy részvényes életbiztositó intézet 400 részvevő által biztositott 200,000 ft. tökétől 40,000 ft. részvétdijt vesz be, midőn a kölcsönös ugyan annyi részvevő által biztositott 200,000 fttal csak 18,000 ftot?” Részvényes társaságnál 15 éves egyén biztositott 100 ftjától fizet 1 ft. 50 kr. 2 dr. részvétdíjt, midőn kölcsönösnél csak 50 kr. 3 drt, – 30 éves egyén amannál 2 ft. 37 kr. 1 drt. emennél 1 ft. 1 kr. 3 drt, – 50 éves egyén amannál 4 ft. 44 kr. 1 drt; emennél 2 ft. 3 drt, – 60 éves egyén amannál 7 ft. 9 kr. 3 drt, emennél 3 ft. 49 kr. 2 drt. Részvényes társaságoknál a fentebb kitett dijak állandóul ugyanazok maradnak, s azokat a részvevő évről évre tartozik fizetni, midőn kölcsönös intézeteknél a számitási tabellán kitett részvétdijak a szerint leszállnak, vagy felemelkednek – de a számitási tabellán kitett mennyiségnél feljebb eddigi tapasztatás szerint soha nem, – a mint kisebb vagy nagyobb volt az évenkinti halálozási veszedelem; – szükségesnek látom továbbá felvilágositani azt is, hogy miért kell a fentebb példaul felhozott kölcsönös életbiztositó intézetnél kitett 18,000 ftot a részvevőknek ujolag ujolag kiegésziteni. Kölcsönös intézet minden számadási év elején kiszámitja, hogy részvevői közt mekkora azon évben a halálozási veszedelem, s ezen halálozási veszedelemhez aránylagosan 1199veti ki részvevőire a kiszámitott halálozási veszedelem fedezésére megkivántatandó valószinű részvétdijakat, – ha tehát a kiszámitott halálozási veszedelem 18,000 fedezési tőkét kivánt, 18,000 ftot kellett részvevőire kivetni, – de mivel, a lefolyt évi halálozási veszedelem csak 13,000 ftot emésztett fel, s igy 5000 ftja megmaradt, a következő biztositási évre csak 13,000 ftot vet ki, hogy a megtörténhető halálozási veszedelmek fedezhetésére azon évben is ugyan a szükséges 18,000 forinttal biztositva legyen. –
Megvallom minden intézetnek, melly részvényes lábra van állitva – olly intézetet értek, melly egész hazára kiterjed, s melly egy nemzetet ölel kebelébe, nem pedig egyes városra kiterjedő takarékpénztárakat, mellyek közül némellyik nem egyéb, mint qualificált uzsoráskodás műhelye – megesküdt ellensége vagyok. Megmondom miért. Minden intézetnek kell lenni, s van középpontja, hol főhivatala van, onnan hat ki megbizottjai, s képviselői által az egész nemzetre. Ha az intézet részvényes lábra állitatik, igen való, hogy részvényjegyeit azon város gazdagabb lakosai falják fel, hol a középponti hivatal van; én pedig azt, hogy valamelly város lakosai azért, mert közöttük létezik valamelly intézet, az egész nemzet, az egész hon lakosai verejtékein hizzanak, s fillérjein nyerészkedjenek, szóval önzsebükért, nem pedig a közjóért éljenek, sem a hazafiuság, sem az emberiség, sem a becsületesség, sem a józan ész, sem az igazsággal összeegyeztethetőnek nem tartom, és ezen szempontokból vagyok a részvényes intézeteknek megesküdt ellensége. Ám állitson tehát bárki is részvényes intézetet, árulja jegyeit az emberiség, a közjó firmája alatt: lelkét s szivét zsebében, – és nem bensejében keresem az ollyannak; harsogjon ajakán a hazafiuskodás szava, leheljen honfiui érzelmeket: szava csak madarász siphangja, és honfias érzelme csak sürü köd, melly az igazság tükrét akarja meghomályositani a különben is rövidlátásuak előtt. Az intézet ha meg akarja nevét érdemelni, legyen mint a feljövő nap, melly egyaránt lövelli tüzsugarait a paloták ércz tetejére, és az alacsony kunyhók szalma födelére; és valjon mondanók e jótékonynak a napot, ohajtaná e feljöttét ur és szolga, koldus király, cser s alacsony bokor, ha fényes arczát a paloták csillogó fedelében feresztené, és arany sugarait csak a magos cserfák lombos ágai közé szőné be; áhitattal tekintenénk e fel rá, ha fényét csak a fent szárnyaló madár láthatná, és a földön csuszó féreg még csak melegét sem érezhetné? – az intézet legyen mint a tisztán csörgedező csermelly, melly egyaránt buzogja elevenitő vizét, ha bár kisded féreg csuszik is pártjaira, vagy karcsu szarvas száguld vizéhez; – az intézet legyen, mint a sivatagban álló terebély tölgy; mellynek árnya alatt hüs enyhet talál a rongyos vándor, és a prüszkölő ménektől vont kocsi tikkadt tulajdonosa; szóval az intézet feleljen meg czélja, s rendeltetésének, melly a közjó, ne pedig magánosokat töltekeztessen.
Előadám röviden a három intézet közti különbséget, választani a résztvenni kivánónak áll érdekében; annyit minden esetre, jónak látok megjegyezni, mikép résztvenni kivánó a választáskor kettőt tartson szem előtt, például: van e elegendő biztositéka az intézetnek, és hogy kedvező feltételek alatt biztosit-e? ha valamelly intézetnek e két tulajdona 1200megvan, azon intézet tökéletes, van jövője, azon intézet szilárd lábon áll.
Ha valaki biztositatni kiván, egy nyomtatott példányt kell neki betölteni, mellyet ajánlkozó levélnek hivnak, mellyben a felvétetni kivánó aláveti magát az intézet alapszabályainak. Az intézetbei felvétel a központon, a főhivatalnál, az ország más részeiben pedig az ugy nevezett intézeti ügynököknél eszközölhető. Az ajánlkozó levél betöltése után az ügynök némelly kérdéseket tesz felvétetni kivánó eleibe, mellyekben egészségi állapota, más a biztositásra vonatkozó körülményekről tudakozódik; a kapott feleleteket jegyzőkönyvébe vezeti, s ajánlkozó által is aláiratja. Minthogy az intézet csak lehető egészséges egyéneket vesz fel, ügynökök pedig ajánlkozóknak egeszségi állapotjukat nem tudhatják; minden ajánlkozónak egy orvosi nyomtatott bizonyitvány-példányt adnak, mellyre az ajánlkozó által szabadon választott orvos az ajánlkozó egészségi állapolja felőli véleményét rá irja, s annak fel, vagy nem vehetőségét kijelenti. Ezen okiratok után az intézeti igazgatóság meghatározza ajánlkozó felvétethetőségét, vagy elveti azt, ha felvétetett, rögtön kiadja a felvételi bizonyitványt, s mihelyt ajánlkozó az arra hátiralt menynyiséget lefizette, azonnal életbiztositási részvevő tag, s azon pillanatban jogok, és kötelességek birtokába, és teljesitésébe lépett, s ha bár azon órában meghal is, a biztositott összeget maradéki azonnal megkapják.
Minthogy a mit még az életbiztositó intézetekről általánosan mondhatnók, az mindegyikről részletesen is áll; azért e tárgyról részletesen akkor fogok értekezni, midőn következő czikkemben a Fejérvárott keletkezett első magyar kölcsönös életbiztositó intézetről szólandok. Előre kijelentem a tiszt. szerkesztőségnek, hogy rövidebb leszek.
Boross Mihál.
