Iparosság és müvészet.
Iparosság és müvészet.
Sietünk közleni nyájas olvasóinkkal, mit föliratunkra vonatkozólag, Morpeth lord, az angol egyik miniszter szintolly szépen, mint találólag mondott.
Sheffieldben, az aczélmüveiről annyira hires gyárvárosban, egy Athenaeumnak és ipartanodának alapköve letételénél a minister egyebek között igy szólott.
„Mig ez intézetek pártolói legközelebbről az ipart s a polgári élet ügyzeményeit vevék czélba, addig, mint nekem látszik, abban is jól cselekvének, hogy egyszersmind a magasabb müveltséget, az irodalmat, a müizlést, költészetet és hangászatot is figyelembe vevék, mint mellyek az élet rekkenőségében az ember szellemét nem csak földeritik, hanem emelik s nemesbitik is. A történettannak, a philosophiának s természeti tudományoknak mindenesetre elsőbbségök van e komoly időkben, azonban még sem akarnám a költészet könyveit oldaluk mellől elkülöniteni. Hadd világositsam föl e tételemet egy hasonlattal. Ki önök közül ismeri a classica mythologiát, tudja, mikint a mesés istenek között, mikkel a régiek Olympjöket megnépesiték, egyik mint különösen a munkásság és kézművesség istene tekintetett, ezt, a Vulcánt mindig roppant vinnyékben, mühelyekben képzelték ők, foglalkozva mindig, nagy ülőkön pőrölyözve, hatalmas fuvókat fujtatva, óriási pesteket (kemenczéket) fűtve, s portul, füsttől, koromtól piszoklepetve. S még is, hölgyek s urak, ezen keményen dolgozó fekete-barna kilátásu istennek hitvest is akartak ők találni. (Nevetés.) És lám! számára nem valami hamu-püpőkét, nem mosogató szolgálót 1249választottak, hanem Venust adák hozzá, a szépség és szerelem istenasszonyát. No, hölgyek és urak! értik önök e hitrege eszméjét? mert azt hiszem, hogy a meseköltő népszellem, legalább dus képzerejü szelleme a görög népnek nem talált föl soha semmit, mellybe mélyebb jelentőséget és erkölcstant ne foglalt volna. De hát valjon mi sajátságos értemény van Vulcán és Venusnak, a szurtos kovács és a vigmosolyu királynénak nászában. Bizonyára nem egyéb, mint a tan, hogy az iparnak és munkának olly dolgozó méhköpüjében is minő e város, mikint még a kalapácsok e lármája, a pestek e füstgomolyában, a munkának e zaja és kormosságában is körösztül törhet a nyomasztó légkörön a szellem, a bilincstelen szellem, fölemelkedhetik tisztább lég- és fény-regiókba s testvéresülhet minden Legszebbel, Legkedvesebbel, Leggyöngédebbel.” –
A szép s talán eddig igy nem is értett mythusnak e tanulságos magyarázata után Morpeth lord olvasásra is lelkesité hallgatóit. „Hiszen van két könyv, mondá, mellynek birtoka maga már fölülemeli az embert a világon, a biblia és Shakespeare, amaz mindenkorra, emez a pihenés óráiban.” –
W. F.
