A porosz javaslatban levő váltótörvény egy két ujabb elve.
A porosz javaslatban levő váltótörvény egy két ujabb elve.
Az üzletvilág viszonyaiban a hitel-törvények igenigen fontos szerepet viselnek, – azért a közgazdászat s az evvel foglalkodó elmék figyelmét kiválólag igényelhetik. Annál fogva helyszerünek itéltük a Hetilapban, mint közgazdászati folyóiratban megemliteni, mikint a váltó-törvényhozásnak ismét egy uj nyilatkozványa van levésben, melly a mint elég későn érkezik, hogy az ez ösvényü törvényhozás eddigi tapasztalmait, önmagának nagyobb tökélyesitésére, fölhasználhatta: ugy Dr. Wildner urnak, alább előadandó vélemény-töredékei szerint, valóban jeles is nagyon. – Időszerünek is kell tartanunk, hogy a váltótörvény némelly elveiről szót ejtsünk, minthogy országgyülésünkre készülvén a hatóságok, utasitásaikban a váltótörvényekről is megmegemlékeznek, – jelesül, ha nem csalatkozunk, egyik megyének legujabban közlött utasitásában az kivántatván, hogy a váltóképesség csupán a kereskedő-osztályra szoritassék. – S e tekintetből valóban ohajtanunk kell, hogy a váltótörvénykezésnek nálunk is annyi jeles gyakorlói ne mellőznék e tárgyat figyelmetlenül, sőt inkább vennék szakszerü vitatás alá. – Akarjuk reményleni, hogy a szerkesztőség az e tárgyu értekezéseknek s fejtegetéseknek szivesen megnyitandja lapját,* mellynek, mint mondók, a váltóüzletet, menetének minden elágazásaiban, figyelemmel kisérni, különben is hivatásos föladata. Arról pedig semmit sem kétségeskedünk, hogy nevezetesen, a megyék közönsége, mostani törvény-javasolási foglalkodásai közben, ne szivesen venné a szakférfiaknak e részbeli orientatióit.
Szivesen. Szerk.
Alólirott nem levén váltó-jogász, kényszerül megelégedni, ha más véleményének közlésével inditja meg a kivánatos tanácsoskodást.
1274Nyomtatásban jelenvén meg a javaslat, melly a porosz statusok számára alkotandó váltókönyv iránt készült, Dr. Wildner ur arról következő biráló véleményt mond:
Nem tekintve, hogy az emberbarát lelke mélyében örvend az emberiség fejlődésében minden haladásnak, – nem tekintve, hogy a jelenkor kiválólag ezen törvényhozási szakot ápolja szeretettel; – nem tekintve, hogy a külön statusoknak egy közös váltótörvényben egyesülése, most olly hathatósan kivántatik, hogy következőleg valamelly classicai munka e mezőn mint amaz egyesülés,lobogója fogna üdvözöltetni: e javaslat olly vonzó visszasugárzása a legalaposabb törvényhozási egybehasonlitásoknak, olly fényes tanusága az ezen szakban eddig történt tudományos törekvések igazságos méltánylásának; – a gyakorlati gyalárság (Pedanterie) mustraszerü eltávolitásának, miszerint a legnagyob élvet nyujtja a benne fölállitott elvek nyilvános megvitatása s ki kell az ohajtást fejezni, bár e javaslat szolgálna a német statusok váltótörvényi egyesülésének alapjaul, minthogy az egyesülés épen a valódi tudományos téren, – s a gyakorlati lomok eltávolitása mellett, történik leggyorsabban. –
Igy a javaslatnak mindjárt legelején van egy tétel fölállitva, mellyért bár mit mondjanak a gyalár gyakorlászok, a jelenkornak minden tudományos férfiai küzdöttek: „mindaz, ki egyébiránt kölcsönszerződésekkel érvényesen kötelezheti magát, váltóképes” E tétel az észjog, valamint a nemzeti gazdálkodás elméletének egyiránt hódol s mind azon látszatos gyámokat meghazudtolja, miket a gyalárság a váltóképességnek igen tetemes, sőt a váltónemek különfélesége szerinti megszoritásaul ostromra szok küldözni, mintha a hitel csak bizonyos osztályoknak, a többi rendek kizsákmányolására szolgáló monopoliuma lenne, s csak törvényszolgája volna uzsoratörvényeknek, mik ezen felül még sem az észjognak, sem a közgazdászatnak meg nem felelnének. – Való ugyan, hogy a porosz javaslat kivételt teszen a katonákra, némberekre, a váltóadós örököseire s törvényes személyekre nézve, hanem csak annyiban, hogy ellenök személyes börtönözés nem történhetik, – egyébiránt azonban váltóképességök megmarad, mi igen jeles megkülönböztetés s annyival nagyobb helyeslést érdemel, minthogy még a statushivatalnokokat sem veszi oltalom alá, sőt a személyes börtönnek is átengedi, – a mint hogy az adósságcsinálási könnyelmüségnek valóban nem is szabad a nyilvános character által védelmeztetnie.
1275Egy másik, eléggé nem ajánlható elv, hogy csak a „váltó”-nak nevezett oklevél élvezhesse a váltótörvény kedvezéseit.
A harmadik, hasonlag igen fontos elv, minélfogva az elfogadó, minden tekintet nélkül az értékre, a kibocsátó iránt is váltóilag van lekötelezve. Ez által az uzsoratörvényeknek egész loma el van dobva, s mit igazság, mit a nemzeti gazdálkodás, a becsület s erkölcsösség kivánnak, a szótartás van megparancsolva.
Negyedik, igen dicséretes elv a kiméleti napok elvetése. E napok, a szótartás és szószegés közti e csira, csak tápszere a szörnyen tudós vitatásoknak a felől, valjon kiknek kedvére alkalmazandók e napok; a helyett, hogy arról tanácskoznának, valjon a fizetési nap e huzavonájának gebéjét nem kellene e már pensióba küldeni?
Elismerést érdemel az ötödik, azon elv, is, miszerint az óvások s ezeknek tudatása megtartatnak. A váltónak pénznek kell lennie, s a pénzforgást hathatósan elősegélnie; de a váltók óvás nélkül, a pénzforgásnak valódi alaborai (Hemmschuh), mert épen annyi összeget, mennyi előzője van a váltóhitelezőnek, tartanak erősen kötve mindaddig mig emennek amazok ellen viszkereseti joga fönmarad, mert a váltó-kötelezett nem tudván, mikor rohan elő a váltó-hitelező, a váltó-öszveget készen kényszerül tartani s pedig mindaddig, mig a váltó elévül. E bizonytalanságnak az óvások s ezeknek tudatása által lehet elejét venni.
Ugyan ez okból, igen ajánlatos a hatodik elv is, a váltóknak egy év utáni elidősülése. Ez által a foglyozott összegek hamarébb mentesülnek, s adatnak vissza a circulatiónak. – A váltók köztörvényi érelme eléggé biztositja a váltó-hitelezőt minden valódi károsulástól.
Jeles a hetedik elv, s igen alkalmas az internationalis váltó-üzletnél használni. Nem ajánlhatni ezt eléggé átallános elfogadásul. Szerinte, ha valamelty a külföldön nem alakszerün kiállitott váltó legalább a belföldi formákkal el van látva, és iránta a belföldön történnek váltói nyilatkozatok, akkor az utóbbiakból váltói kötelezések támadnak, és ha valamelly belföldi a külföldön váltó-nyilatkozást teszen, mellyek a külföldi formáknak ugyan nem, hanem a belföldieknek igenis megfelelnek, ekkor ő e nyilatkozatnál fogva a belföldiek irányában váltóköteles. E tételek nemcsak nagy mélységet tanusitanak a jogtudományi vizsgálatokban, – hanem egyszersmind olly tisztelettel vannak a hazai formában adott szó iránt, miszerint önkénytelenül is a legörvendetesebb hangulatra ragadnak.
A nyolczadik elv szerint a váltói együtt-aláirás váltókötelezettséget alapit. Helyesen. Mert mit akarhatott, ki váltóra irta magát alá, mást, mint hogy váltóilag kötelezze magát. – Legyen rabja szavának, mellynek az aláirás előtt ura volt.
Igen jelentékeny a kilenczedik, azon elv is, mellynél fogva minden, azon egy váltón, bár különböző nemben, kötelezett személyek, azon egy perrel s biróság előtt kerestethetnek meg. Minthogy ez intézkedés a perköltségeket kevesbiti, s a pénzhez könnyebben juttat: a váltó hitelének nagy szolgálatára van.
Itt következnek Wildner urnak nézetei a porosz törvény szerkezetét illetőleg, – de miket itt kellőleg mellőzhetni gondolunk. – E helyett közöljük, mit Wildner ur a váltó-birtokosra (Au porteux) szóló váltókról 1276mond. Jóllehet ő ezek ellen volt egykoron, mégis Mittermayernek e tárgyra vonatkozó alapos értekezéseiből, s teljesen helyeselve, hogy a porosz köztörvény illyeneket megengedett, most hátralépésnek tekinti, hogy a kérdéses javaslat, az intézvényesnek nevét követeli a váltón. – Hiszen a váltónak pénznek kell lennie vagy azt képviselnie, – pedig jelenkorunkban a pénznek minden képezései au porteur állitatnak ki, igy a bankjegyek, mindennemü statuspapirosok, mi világosan tanusitja, hogy ezen papirosoknak illy modoru kiállitása a kereskedésnek nagyon kedvez. Ha ez igaz, ugy be nem láthatni, miért ne terjesztessék e könnyebbités a váltókra is ki, és miért ne hozassanak ezek ekképen közelebb a pénzpapirosokhoz. – Aggasztónak mondatik ez, mert vele sok tiltott ügyzemények eltakartathatnak, – burka alatt sok csalások történhetnek. – De egy részről a váltótörvény nem azért van, hogy általa vétkes cselekvényeknek eleje vétessék, s ez, minden előrelátás mellett sem sikerülhetne; más részről ugyan ezt kellene állitani a többi pénz-papirosok ellen is, – még is meghagyatnak au porteur, mert ellenök magánjogilag nem lehet semmit vetni (volenti non fit injuria), mit azon körülmény bizonyit, mert a közönség az illy papirosok után nagyon töri magát. És ha a váltó-nyilatkozás egy nemét, a giro in bianco, au porteur-szabad kiadni, ugy át nem láthatni, miért ne lehessen magát a váltót is a birtokosra irni. Miért ne kaphassan tehát az, ki au porteur kiván váltót, illyet, miután magánjogilag semmi sem áll ellent, ha a pénznek annyi milliónyi egyéb papirképei nem sértik a magánjogot? –
Bár ez elvek legtöbbjei a mi váltótörvényünkbe is befoglalvák, még is, mivel vannak ezek között, mik vagy nincsenek, vagy más módositással vannak nálunk törvényesitve: még egyszer mondjuk, ohajtjuk, hogy e czikkelyt a szakférfiak figyelmökre méltassák. –
Hraczky.
