Vegyészi levelek.
Vegyészi levelek.
IV. Eddig az égést mint meleg-fejlesztést-vizsgáltuk, mellynél fődolog volt leginkább a parázs, kevesebbé a láng, esetleges a világ; jelenleg áttérünk arra, mint világitást eszközlőre, hol természetesen fődolog a sugárokat szélyesztő láng, mig a parázs épen csak mellékszerepet visel, a 1278mennyiben t. i. a láng-képződésnél evvel együtt közönségesen jelenni szokott.
Háromféle állomatu anyagokat szoktunk világitásra használni, gőz, folyó és szilárd testeket. Az első osztályba tartozik a gőzvilágitás, másodikba a különféle nemü olajégetés, harmadikba a fagygyu, stearinsav, viasz, czethalvelő- stb. használás. Legegyszerűbb nemét a gőzvilágitás teszi, mert miután a világitó gőz egyszer már előállitatott (és csak ekkor lehet azt világitás anyagnak tekinteni), azt csak meggyujtanunk kell, s égni fog, mialatt e gőznem más gőzökké változik át. A folyó-anyagoknál egy teendővel több van, a kifejlett hőségnek egy része kénytelen azokat előbb gőzállomatba vinni, minthogy csak illy alakban történhetik az égés. A szilárd testek használatánál ehhez még egy föladat járul, t. i. egy elégséges mennyiséget folyadékká változtatni, mellynek azután ismét gőz-állomatba kell megfelelő arányban átvitetődnie, mert ez esetben is a fagygyu, stearinsav stb. gőze az, mi világot fejlesztve ég, nem pedig magok az illető testek szilárd részecskéi.
Gőzvilágitás nagyban a legczélszerűbb s legolcsóbb, de kicsiben mind eddig meredtsége miatt nem használható, minthogy azt a falról levenni, vele részletes világitást eszközölni nem lehet, innét az maga mindennemü szükségeinket ki nem töltené.
A lámpa-világitás ez utósó tekintetben valamivel megfelelőbb, s átalában olcsóbb is mint a gyertya-égetés, de minden körülményt összevéve még sok kivánandót hágy a most-idő igényeinek vissza; már maga az olaj felettébb kényelmetlen, s piszkitó volta is tetemes akadályt gördit azon tökély elé, mellynek az illyetén dolgokbani követelésére századunk mintegy jogositva érzi magát.
Gyertya-világítás a legdrágább (mi t. i. ugy értendő, ha gyertyákkal akarunk egy az olaj vagy gőz világosságával egyenlő fényüt előállitani) a legelterjedtebb s átalában (egyes előnyöktől elvonódva) a legczélszerűbb. Ebben a gazdag föltalálja fényüzésének tárgyát, a szegény megleli élelme keresésének segéd-eszközét. – Ha a helyett, hogy a gyertya átalános használata idejében hozatott a gőzvilágitás életbe, hason-körülményekben az, utóbbit lepte volna meg a gyertya föltaláltatása, ennek bizonyára, és méltán több csudálat esendett vala részül, mint jelenleg a gőzvilágitásnak. Az igaz, hogy azon nagy mértékek, mellyek a világitó gőz előállításánál minden részben alkalmazvák, az ezt először látót egészen megnyerik, lebilincselik, de ha meggondoljuk, hogy egy szál gyertya, gőzzé változtatva, milly terjü világitó gőznek felelne meg, hogy mennyi van e gőzből egy szál gyertyában illy szép szinü, csinos alaku, épen nem kellemetlen tapintatu tömegnek összesüritve, a bámulat mérlege aligha e régiebb találmány részére nem billenne. Valóban csak a mindennapi használás-szülte megszokottságnak lehet tulajdonitni, s illetőleg megbocsátni, hogy a physicai és chemiai törvények e csudás harmoniájának tekintésébe, s mélyebb vizsgálásába többször nem merülünk. – Szabadjon azért nekem, egynek a többiért, gyenge tollammal az itt föllépő okok és okozatok lánczolatának leirásába bocsátkoznom.
Állitsunk egy az égés javában levő, stearinsav (pannonia) gyertyát előnkbe, azon főleg három rész ajánlja magát figyelmünkbe: 1-ször a gyertya-anyag, 2-szor a bél, 3-szor a láng.
1279Az 1-őre ott, hol az égés történik, a láng alatt nehány vonalnyira a stearinsav félgömbded medencze-alakba olvad, mit a láng alásugárzó melege eszközöl; ez olvadt rész a medencze alját tölti ki, s mint zsiros folyadék a gyapotbélt áztatja. Az égés folytával e medencze is mindig alább száll, de alakját nem változtatja, ha csak valami akár a gyertya aránytalan készitésében, akár más esetleges körülményekben (légvonal stb.) rejlő szabálytalanság nem jő közbe, melly miatt az egyik oldalra toduló hőség itt nyilást csinál, e nyiláson a folyadék lehömpölyög, s a gyertya szálon gerinczeket képez, mellyek már magokban is elégséges forrásai tehetnek számos uj szabálytalanságnak.
A 2-ra A bél gyapot-fonalból van sodorva vagy fonva azért hogy a lángba jövén szálai szét ne oszoljanak, hanem, ugy a mint legczélszerübb, egy pamacsban összeállva maradjanak, mi bizonyosan nem következendik be, ha az ember a fonalszálakat ekkép el nem készitve használná bélnek. – Hogy milly erősen kell e sodrásnak, vagy fonásnak történnie, a gyakorlat tanitja. – A bél szálai egymás között hajcsövecskéket képeznek, – mellyeknek főtulajdonságáról következő kisérlet (experiment) által a nyájas olvasók közül mindenki meggyőződhetik: ha egy vizzel nem egészen töltött pohárba egy illyen béldarabot, vagy akárminő sodrott czérna-szálakat teszünk, ugy hogy egyik vég a vizbe érjen, másik pedig a pohár szélén áthajtva kilógjon, nem sokára, sőt ha a bél már eleve bármilly kissé nedvesitve volt, igen hamar fogjuk tapasztalni, hogy a kihajló részről csöppek hullanak le mindaddig, mig az ellenkező rész csak vizbe mártva marad; ha ez a pohár fenekéig ér, képesek vagyunk e módon az egész vizmennyiséget csöppenként kihuzni. Ezt azon hézagocskák falai okozzák, mellyek egyik, és a másik szálacska csekély távolsága közt képződnek, és finomságuk miatt hajcsövecskéknek neveztetnek. – Először csak a folyadékba érő sodrat nedvesedik be, de nem sokára a viz fölületén kiálló részhez is tapad egy pár vonalnyi magosságra a nedvesség.
A fölül álló még száraz szomszéd részek az alsó nedves réteg viztartalmát épen ugy használják, mint ez a pohárét, tehát szinte benedvesülnek, s az alsó réteget, mellytől a vizet elvonták, kényszeritik a hiányt a közös reservoirból pótolni. Ezen csendes szivattyuzás folytatódik mindaddig, mig a benedvesülés a szálak végéig nem ment. Minthogy azonban a kilógó végre jött részecskék önsulyok miatt leesnek, ezeknek fokonkint ismét a pohárbani mennyiségből kell pótolódniok, mi természetesen csak addig történhetik, mig azt a hajcsővecskék alja még eléri. –
Ugyanez megy a gyertya-bélnél is véghez, csak azon különbséggel, hogy itt a felhuzott kövér részecskék nem csöpögnek le, hanem a bél végső részein a lángban gőzzé válnak, s elillannak. Itt ez elillanás teszi a szükséget uj részeknek szakadatlanul akként fölszivódni, miként az előbb emlitett tapasztalatnál a vizcsöppek lecsurgása okozta volt.
Milly fontos közbenjáró szerepet visel a bél, abból kitetszik, ha meggondoljuk mi történnék egy gyertya-szállal, melly különben egyéb hiánynyal nem bajlódik, csak hogy bele nincs? – Ha meggyujtani akarnók, olvadozni fog, s a lángot mielőtt elfogadná, egész tömege folyóvá vált, és ha egy alkalmas edénybe sikerült fölfognunk, az olvadékhoz is addig kell még a gyufát tartani, mig csak az egész mennyiség nem hevült egy bizonyos fokra, miután végtére meggyul, 1280s a fölület egész terjedéke lángba ömlik, kiáltvat árulván az illy világitás czélszerütlenségét el. – A bél mind ezt elháritja, és a legtökélyesebben eszközli, hogy a szilárd anyagból csak annyi olvadjon le, mennyit az elgőzités kiván, továbbá hogy a gőzből se képződjék több, mintsem a menynyi tökélyesen, fölösleges füst-fejlődés nélkül, eléghet. E végből megkülönböztetendő a bélnek azon része, melly a lángon alól van, ennek hajcsővecskéi a medenczéből huznak bizonyos mennyiségü folyadékot föl; – megkülönböztetendő azon része, melly magába a lángba nyulik, s melly a felszítt részecskéket átveszi, őket gőzalakban a lángnak adandó.
A bél közepette szolgálatának szinte a láng martaléka lesz, és a többi történekkel még, hogy ugy mondjam, halála is milly öszhangzatban megy véghez, nem sok vártatva fogjuk látni.
Lángnak nevezzük főleg, az illékony testeknek világosság-kifejlődéssel történő elégését. Mint emlitők, a világitóanyagnak előbb gőzitetnie kell, arra hogy a lángot táplálni képességet nyerjen.
A bél fölszitta folyadék a lángban uralkodó hőség miatt kényszerittetik gőzzé válni, melly csaknem azonos a gőzvilágitásnál kifejlesztettel, a hőség magas volta miatt azonban nem képes magát föntartani, bomlást szenved, egyszerűbb vegyületekre oszolván, minthogy illyenek a magasabb hőfoknak szabály szerint jobban birnak ellent állni. Egy rész elszáll vizgőzalakban, más pedig azt mint szén- és könenyből álló illékony vegyület szinte követni akarja, de utjában a lég élenyével találkozván, ennek adózni kénytelenittetik. A vegyészi egyensuly szabályai ugy hozzák t. i. magokkal, hogy az illy hőfoknál összejövő széneny és köneny erélyesb rokonsága az élenyhez, mint egymáshoz, érvényesüljön, melly végrehajtódásnak következménye, mint már többször láttuk, viz és szénsav lesz. És épen ezen uj vegyületek képződésénél fejlődik ki a meleg egész mennyisége, mellyet a gyertya-lángban oknak, és okozatnak veszünk észre: miszerint az egy részről, az ég-anyag száraz páritását eszközölvén, a világitó gőz fejlesztését föltétezi, másról pedig mint a széneny- és köneny-részecskék élegülésének elválhatlan kisérője tün előnkbe.
Azonban az elmondottak nem olly egyszerűen történnek, mint azt tán első perczben gondolnók, a gyertyaláng további tekintése különféleséget tanusit mind világitási, mind hevitési fokra nézve. A bélt legbensőleg körülövező rész a leghomályosabb, s nem egyéb, mint a stearinsav gőze, melly az élenynek oda nem férése miatt még tüzesedni sem képes; a láng világitó része ebből kapja táplálékát, s e tekintetben ép azon szolgálatokat teszi, mellyek gőzvilágitásnál a gőzkádaknak szabvák ki.
Az emlitett homályos részt süveg gyanánt tetéző részben fejlődik a legtöbb világ. A szénköneny vegyületek igen csekély ellentállással birván magokat védeni, egyszerűbb vegyületek képződésének szolgáltatnak alkalmat, mellyek egymással tartása központosultabb, mintsem hogy a hőfok hatása közöttök bomlást lenne képes előidézni. Illyen vegyületek, mint már ismert dolog, a vizgőz és szénsav, melylyek minden egyéb test hozzátétele nélkül roppant hőséget képesek változatlanul kitartani. E süvegded részben az éleny tehát már szerepel, de különféle módon viseltetik a vele találkozó széneny- és könenyhez. Ez utóbbi erélyesb 1281rokonsággal szitván hozzá, hamarább élegül, mint a széneny; és épen e körülménynek köszönhetjük a világ-fejlődést: mert az élenyre várakozni kényszeritett széneny-részecskék (ép azok, mellyek egy a lángba tartott hideg testre, például sima vasfelületre, lerakódnak) e részben az éleny és köneny vegyülésénél kiszabadult melegtől a fehér izzásig bevitetnek, és mint illyenek birnak tulajdonsággal világosságot terjeszteni. – Tiszta köneny felettébb halvány lánggal ég, noha a hőfok, melly az alatt kifejlik, nagyobb mint más, bár melly testek égésénél kifejleni szokott. Ha e halvány lángba egy szilárd test tartatik, melly eléggé képes változatlan maradni, (platina-huzony) az tüstént fehér izzásba jő, és élénk világot áraszt; ha egy darab kréta (mészföld) tartatik bele, ez a nap fényével vetélkedő sugárokat lövel. A gyertyánál és minden egyéb világitási módunknál, a lángban lebegő széneny-részecskék teszik e szolgálatot, de azon különbséggel, hogy ha az egészet körülövező szegélybe jőnek, itt már magok is elégni képesek, minthogy e részen az élenynek hozzá férése mi által sincs gátolva. E tulajdonság, hogy t. i. a széneny, éleny által illékony testté változtatik, azt e czélra ismét csak ajánlja: mert ha az egyszer izzásban levő részecskék nem távoznának el, valjon mi történnék a folytonosan fejlődő széneny-mennyiséggel? – ennek vagy meleg-fejlesztés nélkül, és kellemetlen füst-képzés mellett elszállni, – vagy részint az olvadék medenczéjébe összegyülnie, s ekkép rendetlenséget okoznia kellene, holott most a szénenynek élenyhezi erélyes rokonsága által tetemes meleg fejlik ki, és mellesleg a füst-képződésnek is eleje vétetik. – Ezen történendésről meggyőződhetünk, ha az égő gyertyát tiszta chlor- (szinte egy vegyészi elem) gőzbe teszszük, ugy hogy a lég élenye szerepét ez pótolja ki. A gyertya fog égni, de égése borzadalmas látványt tüntet előnkbe: a láng elhalaványul, összezsugorodik, fölötte tömött füstgomolyok szállonganak, alatta nagy menynyiségü széneny ereszkedik le, egész környékét elboritó. A chlor e körülményekben épen csak a könenyhez bir rokonsággal, a szénenyhez nem, ennek tehát egész mennyisége kiválik. Egy illy nemü világitás, hogy czéljának meg nem felelne, sok vitatást nem kivár.
Az egész világitó süveg-részt szegély gyanánt, egy halaványabb veszi körül. Ebben nem lebegnek izzó szénenyrészecskék, mert azok ide jutván, tüstént élegülnek, és mint éghetlen szénsav esnek az oda rohanó hideg léghatás körébe, hol a szünetlen fölfelé tóduló meleg légoszlopot képezve az égéshelyről eltávolitatnak, a később képzendőknek helyet csinálván.
Hogy milly különböző a hőség foka, melly a gyertyaláng e háromféle részében uralkodik, láthatni, ha egy platinahuzonyt a bél fölött vizirányosan a lángba tartunk. A belső homályos részben alig mutatkozik hevültnek; a süvegben veres izzásba jő, mig a külső szegélyben vakitó fehéren izzva mintegy dagadni látszik.
Végre hátra van még a bélnek azon részéről szólani, melly a lángba nyul,s a stearinsav elégésével szinte elenyészik. A fagygyu-gyertyáknál a bél függőleg áll, az égés alatt elhamvasodik, sőt végén néha a széneny annyira meggyül, hogy az egész gomba-alaku csomókat képez. Ha illyenkor a koppantó nem jő segitségre, a világitó sugárok igen gyéren fognak eláradni, s a czél tökélytelenül eléretni. Ha többet találunk elkoppantani, a láng kicsi lesz, s a világosság 1282is csak megfelelő, mire többnyire a kellemetlen gyertya-folyás következik be, mig végre a lángba nyuló bélrész, a gyertyaszál vastagságához, azaz tulajdonképes az evvel járó körülményekhez, arányos hosszuságot kapván, a világosság maximuma éretik el. Hosszabbra nyulván lángban a bél, ismét fogy a fény, és a szabálytalanság körmenete ujolag beáll. – E tökéletlenség eszesen kerültetik ki a stearinsavgyertyáknál. Ezeknél a bél három rétbe van bizonyos foku szorossággal fonva, e szorosság okozza, hogy a szabaddá levő bél a függőleges állás helyett egy meggörbültet vesz föl, és ismét e szorosság alkalmazott foka teszi, hogy a meggörbülés csak ollyan legyen, hogy a bél hegye épen a láng legmelegebb oldalán nyuljék ki, hol szénenye egészen elégvén, hamva golyócskákba olvad, parányiságuk miatt mi rendetlenséget sem okozókba az által, hogy a medenczébe hullanak.
Igaz hogy azon a tájon, hol a bél kiáll, a láng is kidomborodik, és igy a symmetria tán némi keveset szenved is, de ha egyéb hátránynyal nem jár, nincs ok annak használatát átalánosan be nem venni; azonban az által, hogy épen a láng leghőbb része egy oldalon kiebb megy mint a többin, ugyan azon oldalon több meleg is sugárzik alá, több gyertya-anyag is olvad le, mi által folyásnak kellene előállani, egy körülménynek, melly a gyertya-csinálás legkiáltóbb tökélyetlenségeihez tartozik. Azért van e bél csak a stearinsav-gyertyáknál alkalmazva, minthogy ezen anyag jóval magasabb hőfokot kiván olvadásra, mintsem hogy az emlitettük egy oldalu hőség az abból készülteket szabálytalanságra birná; viszont ugyan ezen ok miatt nem lehetett azt eddig fagygyu-gyertyáknál előnynyel használni.
Szabó József.
