A fekete vagy adriai tenger-e?
A fekete vagy adriai tenger-e?
E kérdést a „Hazánkból” kaptuk ki. Ennek egy, a fiumei vasut mellett irott, czikkelyében áll az ekképen „Széchenyi kereskedési kifejlődésünket a fekete tenger felé keresi, – Kossuth ellenben az adriai felé. A czél eléréséhez Széchenyi a vas-kapu szikláinak kipuskázását tartotta szükségesnek. – Kossuth pedig minden áron vasutat akar épiteni. Kérdés: mellyik találta el az igazi. utat?”
Mi e vagyló (alternativ) kérdésnél mindenek előtt azt ohajtanók, hogy volna már hazánk azon állapotban, melly világkereskedelmének e két utját azonnal utilizálhatnia megengedné. – A világforgalom olly szükséges, olly elkerülhetlen föltétele az országuk és nemzetek polgárisodási és anyagi fejlődésök, emelkedésöknek, miszerint csak mi magyarokul is annyi hátramaradásainkat épen geographicus helyzetünk azon kedvezetlen balságának tulajdonithatjuk, melly hozzájárulván indolentiánk is, a világ nagy országutjaitól, a tengerektől, jobbadán elzárt. A tengereket, mindnyáját kivánnunk kell, ne hogy a kinálkozók között még válogassunk. Mit mondana például Francziaország, mit Spanyolország, ha kérdeznők tőle: az atlanti vagy földközi tenger-e? Válaszul meghajóznák mind a kettőt. Ismételjük, ohajtanók nagyon, és mindenek fölött, volnánk financialis tekintetekben olly erősek, miszerint mind a Dunát a fekete tengerig meghajózhatnók, mind az adriát vasut által megközelithetnők!
De elismerjük viszonyainkban sok nehézség, s még több erőtlenség van; elsmerjük hogy legalább ez idő szerint, a 1322két tenger felé vonzó vágyakozásinkat soroznunk kell. Az elsőbbség kérdését helyzeteink vetik föl előnkbe.
Tehát a fekete tenger-e vagy az adria?
„Hogy hasonló körülmények között az adriai tenger hazánknak szebb jövendőt adhat, mint a fekete tenger, ez kétséget nem szenved.” Igy kezdi meg válaszát saját kérdésére a „Hazánk” értekezője.
Mint imént mondottuk, mi e kérdést jelenkori viszonyaink szempontjából fogjuk föl, a teendők sorozatának meghatározása kedveért hozzuk szóba. Tehát értekezővel a jövendő jóslatához nem fogunk. – Azonban a mi szempontunktól teljesen osztozunk értekezőnek fölebbi itéletében. –
A fekete tenger miénk is – volt, de többé semmiképen nem az. Minket a fekete tenger birtokához csak az ősiség köthetne: ha az internationalis jogviszonyok kezelésében a mi Verbőczink szerint, vakoskodnék a justitia. – Ellenben az adriai tenger még miénk is, – partjaiból mi is birunk, itt a diplomatia status-quojának teljes kegyelésében állunk. – Hasonló körülmények között pedig az adriai tenger választandó a fekete tenger előtt.
És a tengerpartok birtoklása körül az ,enyim és tiednek’ igen jelentékeny következései vannak. A kereskedelmi viszonyokat, saját tengerpartunkon a haza productionalis állapotaihoz mérjük, ezek javára alkalmazzuk, mig mások meg saját érdekeinknek adnak e részben érelmet. – Saját, tenger-széleinken ellenséges, harczi conjuncturák nem sujthatnak ugy, mint idegen révekben stb. – E tekintetekben adria gyöngitetlen előnyökkel bir a fekete tenger fölött, a mi érdekeinkre nézve.
Igaz hogy kereskedési szerződések által a nemzetek, kölcsönös érdekeik megfontolásával megnyithatják, meg is nyitják tengereiket, réveiket egymásnak, s igy csak egyéb körülmények kedvezzenek, a tengerek közös birtokai lehetnek a nemzeteknek. x- Tehát tekintsük a többi körülményeket.
Hogy a világforgalom javadalmaiban teljes mértékben részesülhessen valamelly nemzet: önálló kereskedésének, tengerészetének, hajózásának, réveinek kell lenniök, különben önállástalan, alsóbb rendü nemzet az, melly csak egyéb nemzeteknek előnyeit szaporitani, erősiteni van küldetve. – De van-e kinézésünk mind ezen föltételeit a világ-kereskedésnek a fekete tengeren létesiteni, biztositani nemzetünknek? – Nincs. – Ez önkint látszik. – 1323Adrián e lehetségek megvannak. Ott kikötőink vannak; derék tengerész népességgel dicsekedhetünk; hajózásunk egy szebb jövendő hathatós csiráival bir már itt; tengerpartunk kereskedő osztálya miénk, közülünk van stb. Hasonló körülmények között pedig stb.
Ha sikerülne terményeink kivitelét a fekete tengernek deriválni: a kereskedés tengerparti javadalmait, a bizományi, szállitmányi, rakományi, hajózási stb. dijakat mind idegeneknek juttatnók; mind ezt miéinktől vonnók el, s Fiumét, mellyhez időnkben annyi sympathia csatlakozott, honunk belföldéről csaknem kitagadnók. – Adriánk ellen nem vétkezhetünk ennyire, a fekete tenger kedveért.
S még nem is ok nélkül jegyzettem meg imént, ha sikerülhetne e a kereskedést a fekete tenger felé deriválni.
A Duna nem hazánk határai között ömlik a tengerbe! hanem idegen birtokon folytatja még hosszu folyását. S ez igen nevezetes körülmény, ha jelesül Sulinára gondolunk. Ellenben az utak, vizen vagy szárazon, tengelyen vagy sineken, adriánk felé mindig a mi birtokainkban vezetnek, mert még Szávánkhoz is van ott, hol közössé válik, közös jogunk. Pedig hasonló körülmények stb.
A Duna nem enged folytonos közlekedést, mert telente befagy. Kössük össze adriánkat belföldünkkel vasut által szakadatlanul közlekedhetünk vele.
A Duna versenybe viszen bennünket. – Halljuk, mit mond e részben „Hazánk” értekezője:
„De, a dunáni szállitásnak még az a rosz oldala is van, hogy termesztményeinket épen azon országokon kénytelenitetvén átvinni, mellyekkel concurrentiába lépni akarunk, ez országok előbb utóbb az átvitelt neheziteni fognák saját érdekök miatt, s ha a concurrentia lehetséges volna, ezt szem előtt téveszteni nem kellene.” – Adria felé e tekintetben nincs mitől tartanunk.
A Duna, medrének akadályai miatt, nem is biztos kereskedési ut, sőt veszélyes, a már történt kipuskázások mellett is a vaskapunál, – a torkolatok sekélyeinél, s a fekete tenger zajlásaiban, hol ez idén is csak egy hajón három derék földink, három Medanich lett egyszerre, hajójával és rakományával, a habok áldozata.
A Duna, drága ut is, termény-kereskedésünkre vonatkozva. – „Hazánk” értekezője mondja e részben: „hogy a Dunán élénk kiviteli kereskedés keletkezhessék szükséges, hogy például gabonát véve, annak pozsonyi mérejét legalább 30–40 pkrral olcsóbban adhassuk, mint az aldunai s orosz tartományok, mi rendkivüli conjuncturát kivéve már magában is lehetlen, mert igy még a földmivelő fáradsága sem lenne megfizetve........ S miután a Dunán a fekete, tenger felé sem szállithatunk olcsóbban, mint a Száván, Kulpán s Luiza-uton az adriai tenger felé, nem tudom jól fölfogni, mit nyertünk a vaskapunál tett költséges munkálatok által? „A hajókázás ott még most is veszedelmes, nemcsak, hanem költséges is.”
A dunai közlekedés még azon tekintetben is akadékos, hogy a teherhajók, ha a vaskapun alá szállottak, többé viszsza nem hozhatók. Ott kell eladatniok.
S ezen tekintetből, valamint azért is, mert viz ellenébe a hajózás hosszadalmas és fáradságos, tehát időt és pénzt, kereskedelmi tekintetben hasonlóan magas értékü, hogy igy fejezzük ki, két czikkelyt, nagy mértékben emészt, s mert végre a veszteglési kényszerüség is neveli e két 1324bajt, a Duna nem alkalmas arra, hogy behozatali közlekedési utunk legyen, minő az adriai vonal már most is, és a vasut megépültével lesz még inkább.
S a behozatali kereskedés e szempontja egy a legfőbbek közül. Tengerészetünk, hajózásunk hogyan fejlődjék, ha viszfuvarok lehetségéről nem gondoskodunk? A fekete tengeren ez nem lehet, mig az adrián már is megvan, s csak könnyitést igényel.
„Hasonló körülmények között adria levén választandó a fekete tenger előtt:” a mint e tételben megvan a czikkelyünk föliratában föltett kérdésre a felelet, ugy természetesen hiszszük ebből következni, hogy világ-kereskedési teendőink között legelső áll a sorban: adriát kötni össze belföldünkkel, biztos, gyors, olcsó, szakadatlan közlekedéssel: a fiumei vasut által.
Weisz Ferdinánd.
