Vámügyi vélemény.
Vámügyi vélemény.
II. A Hetilap 188 számában elősoroltuk az egyes fonal-szálakat, mellyekből az ellenfél emberei által előnkbe teritett szabad kereskedés burkonya alakitva van, legyen szabad most már azokat elemeznünk.
Eddigelé az austriai gyárnok fizetett:
| a posztótól | 2 ft. | 55 kr. | – | 5 ft. | 25 krig |
| a selyemtől | 8 ft. | 45 kr. | – | 20 ft. | 25 krig |
| az üvegből | – ft | 29 kr. | – | 2 ft | 34 krig |
| a vasmüvektől | – ft. | 8 kr. | – | 2 ft. | 30 krig |
| a rézmüvektől | 1 ft | 42 1/2 kr. | – | 3 ft | 12 1/2 krig |
| asztalos-munkáktól | 1 ft. | 21 kr. | – | 2 ft. | 36 krig |
| az olajtól | – ft. | 511/2 kr. | – | – ft. – | krig |
| a pálinkától | – ft. | 56 1/2 kr. | – | 1ft. | 52 krig |
jövendőben pedig mindezektől nem fizetend semmit, s ennélfogva áruit a magyar piaczon ama vámok mennyiségénél olcsóbban adhatja. A csirázó magyar iparnak jelenleg más feladata nem lehet, minthogy saját piaczát biztosithassa magának; a mostani vámrendszer valamint egyfelől lehetetlenné tette, hogy Ausztriába valami gyártmányt kivihessünk, ugy tudtán, szándokán kivül csekély bár, de mégis némi védelmet kölcsönözött a magyar iparüzőnek, jövendőben az ellenfél terve szerint a védelem megszünnék, s igy az austriai gyárnok még jobban eláraszthatja a magyar piaczot müveivel, – mellyek a sorompók lerontásával még olcsóbbakká válnak.
Ne gondolja pedig senki azt, hogy az austriai gyárnok Magyarországba fogja gyártelepét általtenni, ő nálunk sem olly olcsó pénzen, sem olly, s annyi ügyes kézmüvessel nem dolgozhatik, mint Austriában; mert hazánk elhagyott ország, hol az ügyes szántóvető is ritkaság, és mert meg van mutatva, hogy a legdrágább kenyér mellett is lehetséges a legolcsóbb gyártás. Az emberi ész e részben a 1354természet hatalmát tulszárnyalá. Ha pedig más felől a sorompók lerontása Austriában olcsóbbá tenne kenyeret, hust, szóval élelmi szert, és igy olcsóbbá a napszámost, ez által a gyártást, akkor csakugyan mint képtelenség tünik fel a gondolat, hogy az austriai gyárnok itt allitsa fel uj költséggel Austriában elhagyott gyárvállalatát, nemde használja majd a tökéletesülő közlekedési eszközöket, mellyek által sokkal közelebb lesz hazánk főkereskedési piaczához, a fővároshoz, mint maga a magyar gyárnok. A magyar ipar ez által lehetlenné vált e honban.
De ezen megdönthetlen észrevételek irányában ez állitatik, hogy nyers termékeink nagyobb kelendőségre számolhatnak, s ez által földmüvelésünk fog nyerni; – ebben van valami való, de e valónál sokkal több a csalódás.
Meg kell jegyeznünk, hogy nyers terményeink majd nem egyedüli piacza Bécs, Bécs kapuinál pedig azokat legnagyobb részben fogyasztási és községi adók terhelik inkább minta vámok.
Igaz tehát, hogy ha ama 3 ft. 30 kr., melly egy ökörért; 1 ft. 45 kr, melly egy tehénért: 14 kr., melly egy juhért, mint vám fizettetik, jövendőre meg fog szüntetni, e körülmény a magyar állat-tenyésztés csekélyded javára fog szogálni; igaz, hogy ha a 30 kr., melly egy mázsa borért; a 49 kr, melly egy mázsa fagygyuért fizettetik, megszünik; a magyar földmivelés fog egy-két csiga lépést tenni előre; de kérdjük, meg fog e szünni a fogyasztási adó, a községi járulék, melly egy ökörnél 8 ft. 30 kr., egy tehénnél szinte annyi, egy mázsa bornál 1 ft. 24 kr., egy mázsa fagygyunál 2ft. 24 kr., és ki biztosit bennünket arról, hogy a mi ma, mint harminczad megszünt, az holnap, mint fogyasztási adó nem fog reánk rovatni.
Azon észrevételre, hogy most a fogyasztási adót az austriai termesztök is fizetik, mi magyarok annál kevésbé szólalhatunk fel ellene, meg kell jegyeznünk azt, hogy ez minden esetre tény, tényeket pedig ignorálni nem szabad, s ennél fogva, ha teher ez az austriai termesztőre, teher az a magyarra nézve is, a fődolog pedig az, hogy a szabad kereskedés emberei a terhet meg nem szüntetik, mi tájékozásul szolgáljon főleg azon magyar termesztőnek, ki azon édes álomban ringatja magát, hogy a szabad kereskedés által nyers termékeiről minden teher levétetett.
Aztán földészetünk legtöbb czikke most is igen csekély harminczaddal terheltetik, igy a gyapju, kender, len, repcze, dohány igen csekély harminczadot fizetnek, mások, 1355mint nyers selyem, vas, réz, egészen vámmentesek, és még ujabb időkben épen ezekben tőn hátralépést inkább, mint előhaladást; miért? mert az austriai birodalom legnagyobb részét magát is főleg olly tartományok képezik, melylyekben a földmivelés valamint a mienknél sokkal virágzóbb állapotban van, ugy még igen nagy kifejlésre fogékony, és csakugyan szaporodó öszeköttetési eszközök által e fejlődésnek elébe is megy.
Ha meg engedjük is tehát, hogy földmivelésünk némelly fonnyadó ágaira egy-két harmatcsepp hullana alá e vámegyletből köztünk, és, Austria közt, a tapasztalás tilt megengedni azt, hogy ez összes földgazdaságunk érdekeit kielégitené, s továbbá is ragaszkodnunk kell azon meggyőződésünkhöz, hogy midőn a vámegylet egy felől gazdasági érdekeinknek legnagyobb részben meg nem felel, más felől pedig müiparunknak kora halálát hordja ölében, az ellen mindent, mit törvényes hatáskörünk megenged, kövessünk el, s részünkről oda munkálódjunk, hogy olly kereskedési politica nyerjen elfogadást, melly a nemzet összes közgazdászati érdekeit tartsa szem előtt. A törvényhozónak nem szabad egyes oscillátiókat, de az összes nemzeti élet gazdászati mozgalmát kell tekintetbe venni, épen ugy, mint a jogok s igazság mezején, nem egyes töredékek, de az összes népnek szolgáltatni különbség nélkül jogot, igazságot.
De nekünk tovább kell folytatnunk még a fonalak felbontását.
Tudva van, hogy az austriai kormány az egész világtól veszi a nyers termékeket, egyszersmind az egész világ gyártmányait tilalmazza. E viszony jelenlag a főbb czikkekre igy áll:
| 1 m. 300ft értékü finom posztó külföldről fizet | 183 ft 20kr. |
| 1 m 110ft értékü közönséges külföldről fizet | 66 ft 40kr. |
| 1 m. 200ft értékü gyapot-gyártmány fizet | 116 ft 40kr. |
| 1 m 1600ft értékü selyem külföldről fizet | 1000ft – kr. |
| 1 m 600ft értékü félselyem külföldről | 360 ft –kr. |
E vámok mikint látszik majdnem a prohibitióval ugyanazonosok.
Mi tehát, kiknek eddigelé olly nagy szükségünk volt e gyártmányokra, sem angol, sem frank, vagy belga sokkal olcsóbb készitményeket nem használhatánk, minek következménye volt, hogy mi ez országokkal is csere-kereskedést nem üzheténk, egyedüli piaczunk maradt Austria, s e roppant védelem mivé tevé az austriai gyáripart? azzá, hogy gyártmányai az egész világon talán a legdrágábbak, szülte azon érdekes, Austriára nézve szégyent hozó eredményt, hogy mig a szegény Magyarországra 43,445,003 ft értékü gyártmányt kényszeritett, addig széles e világon nem tudott többet eladni, mint 29,644,058 ftig; mig Magyarország drága pamut-szöveteiből 21,322,400 ft értéket lőn kénytelen megvásárolni; addig ő az egész föld kerekségen nem tudott többet elárulni 1,157,400 ft értéknél: mig Magyarország 4,241,160 ft, az egész világ öszvesen 3,212,543 ft, értékü kender, és len szövetet; Magyarország 2,365,800 ft, az egész világ 1,281,200 ft selymet; Magyarország 8,088,300ft, az egész világ 6,998,640 ft posztót vön Austriától.
A külkereskedésről szólván, legyen szabad itt. némellyeket megjegyeznünk.
Ausztriának külkereskedése Európában népességéhez a 35 millióhoz mérvén a legcsekélyebbek közé tartozik, kisebb 1356aránylag, mint Sweitzé, Belgiumé, Hollandé; kisebb mint Nápolyé, Sardiniáé, Rómáé, Portugalliáé; kisebb, mint Görögországé, Dániáé; kisebb, mint Törökországé – egy kilenczed része az angol, egy harmad része a hollandinak, egy ötöd része Toscána, Belgium, egy negyed része Göröghon, egy harmad része Portugallia, és Dánia külkereskedésének, – mig az összes európai külkereskedési forgalom Angolhonban egy fejre 45, Hollandiában 31, Belgiumban 23, Görögországban 21, Toscanában 25 stb. esik, addig Austriában egy fejre nem esik több 5 tallérnál. –
Törökországban egy fejre 7 tallér esik; és e dicsőségből bennünket magyarokat, hála istennek! semmi sem illet, mi nem vagyunk okai, hogy külkereskedésünk nincs; mert mi nem zártuk el kapuinkat a külföldi gyártmányok előtt.
Mi nem vagyunk okai, hogy gyártmányokat nem küldhetünk a külkereskedésbe; annak sem, hogy nyers termékeinket nem bocsáthatjuk a világ piaczára: – és ha el is hallgatjuk e szerencsétlen vámpoliticát, ha bevalljuk is azt, hogy az átalános álom korszakából magát a magyart is sok vád illetheti, de ujabb időkben még sem a nemzet oka annak, hogy a magyar révparttal még most sincs olcsó, s bizonyos összeköttetésünk, hogy kikötőinkben még most sem horgonyozhatnak bátorsággal a hajók. A magyar nyers terményekkeli, – s a gyarmati czikkekkeli egyenes kereskedésünk sokkal növelné az összes austriai külkereskedést. –
De továbbá annak sem mi vagyunk okai, hogy a Duna torkolatja az orosz kezeibe került; annak sem mi vagyunk okai, hogy Austria gyártmányai az egész világon a legdrágábbak, s hogy e szerint minden külpiaczon megvettetik.
Ellenben, hogy állunk nyers terményeinkre nézve a külföld irányában? – A külföldi gyapju mázsája – elhallgatván a bécsi vámokat, mellyek egyenlők reánk és a külföldre nézve, fizet 30 krt, a magyar 15 krt.
| Külföld fizet | a magyar |
| 1 mérő buzától – ft 22 1/2 krt | – ft 16 2/4 krt. |
| 1 mérő tengeri – ft 17 krt | – ft 9 1/4 krt. |
| 1 darab ökör 4 ft – krt. | 2 ft – krt. |
| 1 darab sertés 1 ft – krt- | – ft 34 krt. |
világos tehát, hogy e részben a külföld felett igen csekély kedvezésben részesitetünk, sőt ha meggondoljuk, hogy a nyers termékek kereskedési piaczai mindig olly országokban léteznek, mellyek minél olcsóbban termesztenek, bátran állithatjuk, hogy a dunai fejedelemségek, és Oroszország felett azért, mert ezek nálunk sokkal olcsóbban termesztenek, nem hogy valamelly kedvezésben részesülnénk, de épen e vámpoliticának köszönhetjük, hogy terményeink ára olly alacsonyan áll, mi velök a termesztés concurrentiáját ki nem állhatjuk.
E vámpolitikának következménye tehát, hogy
| Austria vett külföldtől | Austria vett Magyarországtól |
| lent, kendert | 2,634,785 | 564,358 |
| nyers bőrt | 6,473,995 | 1,346,495 |
| ércznemüek, vas és réz | 1,455,840 | 2,091,422 |
| vágó marhát | 9,031,703 | 8,384,285 |
| gabnát | 8,538,716 | 17,650,707 |
| összesen | 28,135,039 | 30,037,267 |
1357valamint ez, ugy a többi adatok is az 1844. hivatalos kimutatásból meritvék.
Ki kellene még ezek irányában mutatnunk, hogy milly kereskedési üzletet visz Magyarország a külfölddel, de a vámkimutatásban e tárgynak nincs rovata, s igy elég, ha azt mondjuk, hogy az összes austriai birodalom minden gyártmányi és kézmüvesi behozatala – még a malomköveket is ide értve – 1844-ben volt 5,678,580 és ezen összegben a tulajdonképi gyárczikkek, mellyekkel világszerte kereskedés üzetik, gyapot, kender; len, gyapju és selyemszövetek nem tesznek többet, mint 54,494 ft., ezt nem azért hozzuk fel mintha sajnálnók, hogy nem több az e rovati behozatal, de azért hogy e kérdést intézhessük elleneinkhez: mit használ nekünk magyaroknak ezen eredmény nekünk, kiknek eddigelé nincs gyáriparunk, mi nem vettük külföldtől a gyártmányokat, de valjon hazai gyárok látták-e el szükségeinket, s takariták meg a gyártási hasznot? nem, és azért, mert mi külföldtől semmit sem vásárlánk, nyertük-e a kedvezést, hogy mi egyedül adhattunk volna terméket az austriai gyárnokoknak? nem. Az austriai gyárnok az egész világot felkutatja, hogy minél olcsóbb nyers terméket szerezzen magának, hogy ezt aztán minél drágábban adhassa el a magyarnak. Ő védve van az előhaladottabb iparvilág gyáraitól, mi a legolcsóbb országokkal kell hogy versenyezzünk nyers termékeinkkel; nekünk Austria szab árakat gyártmányaira, hogy mikint vegyük, és Austria nyers termékeinkre, hogy mikint adjuk. – És kérdjük elleneinket, lehet-e, van-e reménységök, hogy e viszony a vám-egylet által megszüntessék; akarják-e, képesek-e Austriát reá birni, hogy nyers termékeit csak Magyarországtól vegye? akarják-e, birják-e meggyőzni Austriát arról, hogy a külföldi gyártmányokat ne zárja ki a vámegyletből olly magas vámok által? és ha már a magyar műipar-érdekeket áldozatul hozzák, s bennünket örökké az ekeszarva mellé kárhoztatnak, fognának-e annyi befolyást kivivni tudni a magyarnak, hogy annak legalább földmivelési érdekei képviseltessenek elegendőkép?
Főnehézsége még ez eszmének a dohánymonopolium; Austriának a dohánymonopolium 14 millió ftot jövedelmez, ezt az austriai financzia fel nem áldozhatja: okvetlen követkekezik tehát, hogy ennek Magyarországba is be kell hozatni.
Szabadjon most tehát a szabad kereskedés vonalait még egyszer kijelelnünk. – Szabad kereskedés az ausztriai határokig, azontul továbbá is tiltó rendszer.
Szabad kereskedés, hogy az austriai gyárnok ezen tehertől is megkiméltessék, melly eddigelé tudtán kivül is védelmezte a gyárnokot legalább honja piaczán.
Szabad kereskedés, melly a magyar nyerstermék egy némellyéről nehány kr. vámot levesz, de melly a főfogyasztási kapunál Bécsnél az ezeknél sokkal nagyobb fogyasztási adót meghagyja.
Szabad kereskedés, melly mellett mi továbbá is csak Austriától vehessünk gyártmányokat, de Austria ezentul is az egész világtól a nyers termékeket.
Szabad kereskedés, mellynek elnyeréseért mi az adózás leggyülöletesb nemét a dohánymonopoliumot vállaljuk el. Nem, mi magyarok soha illy szabad kereskedést el nem fogadunk.
1358Ezért és illyekért olly vámszabályzatot inditványozunk, melly ugy földmüvelési, mint iparérdekeinket előmozditsa, kifejtse, melly a fenlevő austriai érdekekkel kiegyenlitést, de nem a magyar érdekek áruba bocsátását foglalja magában.
Mi előtt azonban inditványunk részleteibe bocsátkoznánk, lássuk mi elvek vezették azon politicát, mellynek sulyát a magyar közgazdászat annyira érezi, s lássuk, hogy irányunkban összeállitván a vámtariffákat, milly elvek állanak fel. –
1) A földmivelésre nézve.
2) A műiparra nézve.
3) A kereskedésre nézve következő nehézségeket találunk.
